Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Borics László: Az elvárosiasodás XX. századi problémái Heves megyében

és bizonyos mértékig munkahely is. A különböző funkcióknak uj városrészeinkben való megjelenése emberibbé tenné azt. Vitathatatlan tény, hogy a lakásépítés ütemét és célját házgyárak nélkül nem tudtuk volna elérni. Megjelenése azonban méginkább fokozta az emberi léptéktől való elszakadást, az elidegenedés elmélyülését segítette. Még hatványozottabban szükséges a városrendező körültekintő,aprólékos részletekbemenő munkája. Színek és arányok megfelelő összhangjának biztosítása. Elnézést kérek, de igaz az, hogy félelmetes egy 174. lakásos tiz-szintes lakóépület homlokzatára rátekintetni a bejárati lépcsőtől. Vallom azt, hogy már előbb tiz évvel, mint tettük, házgyári termékekkel kellett volna építenünk, akkor a mennyiséggel már ott tarthatnánk, mint a Német Demokratikus Köztársaságban tartanak, ahol egy szobára ma már 0, 9 fő jut. Nyilvánvaló, hogy a mennyiségi célok elérése után feltétlenül a minőségi mutatóknak kell előtérbe kerülni az uj városok tervezésénél. Az uj, tisztán házgyári elemekkel épült városrészeink környezetüket nehezen tudják magukba fogadni, illetve kitárulni környezetük felé. A táj ami körülveszi városainkat, emeli annak értékét és szépségét, ha a megfelelő kapcsolatot megteremtjük vele. Történelmi városaink erre is jő példákkal tudnak szolgálni. Az uj és régi városrészek kapcsolata jelentkezik mint probléma. Talán legideálisabb az a megoldás, amikor a történelmi városrészt zöld terület, parkok, strandok közbeiktatásával kapcsolják az újhoz. Történelmi városmagjaink,amelyek a város legértékesebb épitészeti részét alkotják, évszázadok alatt alakultak, karakterük van, jellegükben sajátosak, egyediek. Jelentkezik ez városszerkezetükben és várossziluettben. Egy-egy város távlati fényképéről azonnal meg tudjuk állapítani, hogy melyik az a város. Az uj városrészek építésénél, helyének kijelölésénél erre rendkívüli figyelemmel kell lenni. A fő irányokból nézve nem szabad a városmagot takarni, kialakult karakterét csorbítani. A mai kor építészetének adott területen sajátosan, alárendelve a történelmi értékeknek,azokat mintegy kiegészítve kell létrejönni. Amenynyire azt sikerül megvalósítani, ugy sikerül értékesebbé tenni városainkat. Történelmi városrészeink, amelyek városaink legértékesebb részeit képezik, mint azt már fent is mondottam, a város lakosságának l0--l5%-ánál lakóterületül is szolgál. Az épületek, amelyekben élnek, 100 és 200 év, még több éves korúak is többségükben. Az akkori kornak megfelelő lakásfunkciő nyilvánvaló, •hogy a ma emberének nem felelhet meg. Ezt támasztja alá az a mozgás, amely az uj városrészek és történelmi városmagok lakosságának kicserélődésével megindult. Az uj városrész lakása sokkal magasabb igény kielégitéséra alkalmas, mint amit a régi funkció tud biztosítani. Ez a mozgás nem egészséges folyamat, megállitani azonban adminisztratív intézkedéssel nem lehet. A zegzugos és szük, még a középkorban kialakult úthálózat mentén felépült lakások megfelelő benapozási lehetőséget nem tudnak biztosítani. A ma emberének, aki munkája végzése során már zárt terekben kényszerül dolgozni, lakásánál feltétlenül elsődleges igényként a napfényes szobákat tartja szükségesnek. A közlekedés okozta zajszint, ezekben a szük utcákban, fokozottabban erősödik fel. A spontán iparfejlődés olyan állapotokat teremtett főleg az első és második világháború után a városokban, amely állapot a motorizáció mai fokán már nem tartható fenn. Az iparnak és nagykereskedelmi raktáraknak a lakóterülettel való, sőt városközpontokkal való keveredése csak a tervszerű kitelepítéssel rendezhetők le. Azokban a városokban,ahol a történelmi városmag kereskedelmi és kulturális központ is,további bonyodalmak jelentkeznek. A fenti funkciók bizonyos összefüggésben vannak egymással, és igy az össz funkció együttes vizsgálatával lehet a kornak megfelelő feltételeket kialakítani a helyi sajátosságokkal kiegészítve. Mondhatjuk azt