Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)
Dr. Merényi Ferenc: Százéves a magyar műemlékvédelem
A rendelkezésemre álló egy óra nem nyújt lehetőséget arra, hogy kellő részletességgel ismertethessem a százéves -- intézményes -- magyarországi műemlékvédelem kialakulását és történetét. A keret, az alkalom csupán arra ad módot, hogy megkiséreljem tömören megfogalmazni a magyar műemléki gondoskodás genezisét, felvázoljam irányt szabó tendenciáit és kísérletet tegyek azoknak a szálaknak a kibontására, amelyekből élő, mai műemlékvédelmünk textúrája szövődik. E rövid áttekintésnek enyári egyetem sajátos tematikáján túlmenően az kölcsönöz különös jelentőséget és aktualitást, hogy szpznégy esztendővel ezelőtt, 1868 augusztus 2-án, éppen itt, Egerben e történelmi hagyományokban és műemlékekben oly gazdag városban alakult ujjá (akkor még az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének keretei között), az úttörő Ipolyi Arnold elnöklésével, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti szakosztálya. Ez az ülés -- Römer Flőris beszámolója nyomán jelentős kezdeményező szerepet játszott az intézményes, állami müemlékvédelemszervezetének létrehozásában. A szintézis kísérletét és az elvi-gyakorlati következtetések levonását megnehezíti, hogy a tárgyalt időszakban Magyarország gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének története minden előző korszakénál szélesebb ivet irt le. E fejlődés szakaszait, más, idegen nyelveken is publikált szakmunkákból is módúkban áll megismerni, ezért ennek részletezésére nem térek ki. Itt és most csupán annak a megállapítására szorítkozom, hogy a magyar műemléki szervezet és a munkamegosztás sok tekintetben megegyezik más országok hasonló célú intézményeivel, egyes vonásaiban azonban sajátos gazdasági és társadalmi struktúránkhoz igazodik. Kialakulását --egyebek közt -gazdasági, társadalomtörténeti, művészettörténeti, építészettörténeti tényezők határozták meg. Ezek közül kétségtelenül fontos szerep jutott az 1867-es kiegyezést követő esztendők viszonylagos gazdasági prosperitásának,szűkebb értelemben a magyar koraeklektikus építészet minőségi és az építkezések menynyiségi - városméretü -- fellendülésének.Az intézményes magyar műemlékvédelem létrejöttének a tudat szférájába tartozó motívumai között serkentő tényezőként szerepel a mostoha történelmi mult, az 1848-49-es, tragikusan elbukott polgári szabadságharc nyomán sarjadt erős nemzeti érzés és közgondolkodás, valamint ennek torz változata, a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő "millennium" talmi és hamis csillogásu retrográd nosztalgiája. Az aktiv magyarországi műemlékvédelem a habsburgi monarchia müemlékügyét irányító, 1850-ben alapított bécsi Zentralkommission tevékenysége nyomán indult meg.Egyik legelső munkája alébényi apátsági templom helyreállítása (1858--1865, majd 1872--1879) August Essenwein (1831-1932) nürnbergi építész irányításával, a kor purista felfogásának szellemében. Amennyire jelentős a magyar építészet alakulása szempontjából --a mult század második felében -- Bécs eklektikus kiépítése (általában az osztrák előképek), olyan fontos szerepet játszottak műemlékvédelmük 1o ő évtizedeiben a helyreállítással foglalkozó tekintélyes osztrák építészek is. A klo sterneuburgi barokk kolostortemplomot a purizmus szelle-
