Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Merényi Ferenc: Százéves a magyar műemlékvédelem

mében -- gótikus stílusban -- restauráló Friedrich Schmidt (1825--1891) hazánkban is dolgozott, a pécsi székesegyház "tiszta" lombardiai román stílusban történt radikális átépítése (1882--1891) az ő rovására írandó. Még jelentősebb az a hatás, amely magyar tanítványain (köztük Steindl Imrén, majd ennek tanítványain) keresztül érte a magyar építészetet és müemlékhelyreállitást. A Zentralkommission magyarországi munkatársai, levelezői között már korán ott találjuk művészettörténet-tudományunk, régészettudományunk úttörő triászát: Henszlmann Imrét (1813-1888), Ipolyi Arnoldot (1823--1886) és Römer Florist (1815-1889). Az ő munkásságuk részletes méltatást érdemelne. Ez alkalommal azonban csupán arra szorítkozhatunk, hogy szerepüket kiemeljük az önálló, intézményes magyar műemlékvédelem alapjainak lerakásában. Nagyrészt az ő érdemük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretem belül 1858-ban megalakult a már emiitett Archeológiai Bizottmány, amely 1866-ig főleg a tudományos feldolgozás és a szakirodalmi tevékenység területén munkálkodott, ezt követően --a Zentralkommission hatáskörének megszűntével - -gyakorlati műemlékvédelmi kérdésekben is intézkedett. Valóban úttörő tevékenységűk el nem hanyagolható motívuma, hogy azt országos társadalmi közreműködéssel megvalósított nyilvántartási munkával alapozták meg. Széleskörű társadalmi mozgósító és szervező munkájuk,ennek nyomán több oldalról jelentkező kezdeményezések -- így a Magyar Mérnök - és Építész Egylet 1870-ben a képviselőházhoz benyújtott javaslata -- alapján Pauler Tivadar közoktatásügyi miniszter 1872 április 4-én kelt 5371. számú rendeletével "... a műemlékek lajstromozása, felvétele, osztályozása és fenntartása tárgyában ideiglenes bizottságot alakított..".

1 E rendelet aláírásának dátuma: intézményes műemlékvédelmünk születésnapja. Egy hét múlva, 1872 április 11-én alakult meg formálisan is -- Szalay Ágoston elnökletével --az előbb említett 2 rendelet értelmében a " magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsága" , melynek előadójává Henszlmann Imrét, építészévé Schulek Frigyest, mérnökévé Zsigmondy Gusztávot nevezte ki a kultuszminiszter. A bizottság hat tagja közül csak kettőére borul -- egyelőre --a feledés homálya, az orvos és dilettánsrégész Arányi Lajoséra és a művészeti ügyek hivatalból-tag minisztériumi tanácsoséra, Hegedűs Candid Lajoséra. Annál jobban számontartjuk és becsüljük a másik négy tag,a már emiitett Ipolyi Arnold és Römer Flóris, valamint az 1848-as szabadságharc bukását követő emigrációból visszatért Pulszky Ferenc régészeti, muzeumszervező és kultúrpolitikai, továbbá Steindl Imre vitathatóságában is kiemelkedő jelentőségű építészeti tevékenységét. Az ideiglenes bizottság munkája nyomán született meg az 1881. évi műemléki törvény s ez a törvény állította a bizottság társadalmi munkája mellé a Műemlékek Országos Bizottsága szerény hivatali apparátusát, amely ebben a formában 1934-ig állott fenn^A műemlékvédelem ezen első, mondhatni "hősi" időszakára -- Magyarországon csakúgy, mint akkor Európa minden más országában is -- a helyreállítások módszerét, a műemlékekről és azok védelméről alkotott nézeteket tekintve a kor historizálő - eklektikus -- építészeti alkotó módszerének megfelelően a "stílszerű" helyreállítás a jellemző. Az irányzat legfontosabb képviselői: Storno Ferenc (1821 --1907), Steindl Imre (1839-1902), Schulek Frigyes (1841—1919). Storno legjelentősebb munkája a pannonhalmi kolostor templomának és kerengőjének purisztikus elvek szerinti helyreállítása. A Schmidt-növendék Steindl Imre, Parlamentünk nagy formai és technikai felkészültségű későbbi megalkotója a kassai dómot alapos formatörténeti ismeretei birtokában formálta ujjá, "jobban tudta" a gótikát, mint a középkori mesterek, bátran hozzányúlt az épület szerkezetéhez s téves meggyőződése alapján alakította "tökéletesebbé" ."teljesebbé", csakúgy, mint -- ezt megelőzően -- a vajdahunyadi várat,