Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Kozák Károly: Az egri vár története

vek szerinti teljes kiépítésére nem került sor. 1596-ban --rövid ostrom után -- a többségében idegen zsoldosokból álló védősereg a törökök kezére adta a várat. A törökök erős, jól felfegyverzett őrséget tartottak az egri várban. Innen indultak támadásra Felsőmagyarország várai, városai és falvai ellen. A 91 évig Egerben tartózkodó törökök épitették a várban az alsó kapu melletti bástyát, amelyet ma Törökkertnek neveznek és a belső vár déli részén lévő két magas ágyudombot. Ezek közül a kelet felé esőnek ma is állnak maradványai. Ennek közelében kerül elő a most folyó feltárások során egy aranyozott,ékkövekkel diszitett fém tokba zárt török talizmán. A két ágyudomb még jól kivehető egy 1752-ben készített rajzon. Az egri várat csaknem száz évig hatalmukban tartó törökök emlékanyagához tartoznak még azok a sírkövek, amelyeketa XVIII--XIX. századi épitkezések idején falazóanyagként használtak fel. A törökök egy hires utazója és történetirőja, Evlia Cselebi és részletesen leírta a várat:az egykor csodálatos szépségű székesegyházat a keresztények bosszantására fegyvertárnak használták. A vár 1687-ben került a császári sereg kezére,amikor a törökök -- hosszú ostromzár után -a szabad elvonulás fejében feladaták a várat. 1702-ben Egerben is megkezdték -- Lipót császár rendeletére --a külső vár lebontását, falainak, bástyáinak robbantását. A rombolást azonban félbeszakította Rákóczi szabadságharca. A kurucok várható támadása miatt megerősítették a még álló belső várat. Ez sem segített azonban, a kurucok 1705-ben elfoglalták a várost és a várat, amely a szabadságharc idején fontos szerephez jutott. II. Rákóczi Ferenc fejedelem többször is tartózkodott falai között. A kurucok erejének gyengülésével 1710 december 1-én az ostromzár alá fogott várat kénytelenek voltak átadni a császári csapatoknak. A vár az ezt követő évtize dekben teljesen elvesztette hadi jelentőségét, s állaga fokozatosan romlott. 1752-ben Barkóczy Ferenc püspök visszakapta a várban álló középkori székesegyházat, amelynek jelentős részei az akkor készült kép szerint még álltak. Az egész vár csak 1783-ban került vissza a püspökség kezére, nagy összegek kifizetése fejében. Ekkor indult meg igazán a vár pusztulása. A városban folyó építkezésekhez gyakran innen szereztek építőanyagot, nemegyszer a még álló, de romladozó épületek, falak bontásával. Tovább pusztult a székesegyház maradványa is. 1801-ben készült a várról az a rajz,amely egy térképet diszitett. A nagyarányú bontások,az évtizedek óta tartó gondozatlanság következtében 1801 -ben leomlott avar külső, déli fala és az több házat lerombolt, eltemetett. A belső várban ekkor még meglévő romos épületeket Fuchs érsek bontatta le. Ezt az állapotot rögzítette Sasvári 1845-ben készített rajza. Pyrker érsek idejében indult meg a vár története és a maradványok iránti nagyobb érdeklődés. Ő hozatta, illetve helyeztette el 1833-ban a Setét-kapu boltive alatti részén a vár hős védőjének (1552) Dobó István várkapitánynak vörösmárvány síremlékéhez tartozó fedkövét, amelyet ma a középkori püspöki palota egyik földszinti termében őriznek. 1862-ben végezték az első feltárást a középkori székesegyház területén. Ez a kutatás azonban abbamaradt. A várat 1871 -ben átadták a katonaságnak. Ebben az időben Balogh János főhadnagy kutatott hazafias lelkesedésből a vár területén. Elsősorban a föld alatti részeket,folyósokat, pincéket kereste. Ő tartotta fenn --a kutatásról szóló --könyvével a vár iránti érdeklődést, míg Gárdonyi Géza meg nem irta az Egri Csillagokat. 1925-ben indult meg a vár első nagyobb szabású, kilenc évig tartó kutatása. A munkát Pataki Vidor és Pálosi Ervin tanár vezette, s jelentős szerepe volt abban az akkori diákságnak, fiataloknak. E munka eredményeként váltak ismertté a középkori székesegyház márványai és a föld alatti ágyutermek, folyósok.