Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Barca Géza: Az igazgatási munka a helyreállítások előkészítésben

erejénél fogva automatikusan műemléki környezetnek minősülnek, vagyis ezeken a területeken minden esetben meg kell kérni a műemléki hatóság előzetes jóváhagyását. Amennyiben a műemlék hatásos megjelenése érdekében a közvetlenül szomszédos ingatlanoknál nagyobb terület védettsége kivánatos, ugy ennek pontos körülhatárolása, s védetté nyilvánítása a jogszabályok alapján lehetséges. Műemlékvédelmi munkánkban egyre nagyobb jelentősége van az összefüggő területek műemléki védelmének. Jogszabályaink a műemléki jelentőségű területek kijelölésénél figyelembe veszik, hogy azok a települések olyan összefüggő részei legyenek, amelyek a jellegzetes településszerkezet (terek, utcák vonalvezetése és beépítettsége) történelmi kialakulását, fejlődését bizonyítják, továbbá az olyan városrészek, terek, utcák, vagy utcaszakaszok, ahol a nagy számban előforduló műemlékek, müemlékjellegü és városképi jelentőségű építmények együttest, illetőleg jellegzetes városképet alkotnak. Műemléki jelentőségű területként védjük ez idő szerint a budai Várnegyedet, Sopron, Eger, Esztergom, Győr, Kőszeg, Pápa, Pécs, Sárospatak, Székesfehérvár, Szombathely, Vác,Veszprém, történelmi település magját s előkészületben van Szentendre, Mosonmagyaróvár, Kalocsa városok, valamint néhány község ősi település magjának --Tihany, Hollókő, Csongrád stb. --műemléki jelentőségű területté nyilvánítása. E területeken nemcsak a műemléki védettségű épületeken végzendő munkákra kell a műemléki hatóság előzetes jóváhagyását kikérni, hanem a területen lévő egyébként védettséget nem élvező objektumok és a területen folyó bármilyen környezet-alakító munka is műemléki hatósági engedélyezés alá tartozik. A műemléki hatósági -- másnéven igazgatási -- munka egyik legfontosabb feladata a műemléki védettséget élvező épületek ép és változatlan állapotban történő fenntartása. A fenntartási kötelezettség ugyanúgy mint bármely épületnél a tulajdonosok illetve állami tulajdon esetén a kezelő szervek feladata. Ez a rendszer általában helyesnek bizonyult, mivel a rendeltetési célra történő felhasználás miatt általában érdekük a tulajdonosoknak,kezelőszerveknek, hogy épületük megfelelő állapotban szolgálja a funkciót. A fenntartási kötelezettség kiterjed a műemlék épitészeti állagára, alkatára, homlokzatára, tartozékaira, továbbá a művészeti megjelenés minden tényezőjére (Díszítés, vakolat, festés, korabeli berendezések stb.). A műemléki jogszabályok precízen meghatározzák a védettség terjedelmét, amikor rögzítik, hogy a védettség nem csupán a védett építményre, hanem az építményhez tartozó földrészletre (park és udvar), kerítésre, támfalra és melléképítményekre is kiterjed. A jogszabályok előírják, hogy a műemlékeket, a műemléki jelentőségű területeket és a műemléki környezeteket a város (község) rendezési programjában és rendezési terveiben külön fel kell tüntetni. Erre azért van szükség, mivel a műemlékek, mint egyedi építmények egy adott élő organizmuson belül helyezkednek el, mely organizmus a technikai és kulturális fejlődés követelményeinek megfelelően szüntelenül változik s ez a változás gyakran a meglévő objektumok -- köztük az értékes kulturális emlékanyag -- létét és fennmaradását is veszélyezteti. Fenntartásukra csak akkor van mód, ha a védett építményeket be lehet illeszteni a település rendezésének és fejlesztésének átfogó nagy koncepciójába. Az állami tulajdonban álló védett építmények fenntartásának anyagi terheit a kezelő szervek kötelesek vállalni. A nem állami tulajdonban lévő védett építmény eredeti jellegének kifejezésére illetőleg hatásosabb érvényesülésére irányuló olyan munkálatok költségeit, amelyek a rendeltetésszerű használhatósághoz nem tartoznak hozzá, a műemléki hatóság tartozik viselni.