Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)
Dr. Entz Géza: A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése és a tudományos dokumentáció
tást. A falak kutatása vakolatleveréssel, elfalazott nyilasok megvizsgálásával, korábbi eltüntetett vagy megcsonkított részletek feltárásával, boltozatok vagy födémek fölötti feltöltések eltávolításával, menynyezetek kibontásával mintegy visszafelé pergeti az épület történetét. Korábbi elbontott részleteket előszeretettel használták fel későbbi elfalazásokhoz vagy alapozásokhoz. A siklósi vár gótikus erkélyének szinte minden meglévő eredeti darabját elfalazásokból kellett kiemelni. A soproni lakóházak XIX. századi rabic-mennyezetei alól sorban bukkannak elő a XV--XVII. századi faragott, olykor festett gerendamennyezetek. A várpalotai várban végzett falkutatás nagykiterjedésű és művészi szempontból is magas szinvonalu részleteket tárt fel az első, 1400 körül épült palotából. Ezeken túlmenően a vár szerkezetének történetére is fény derült. Közülük talán a legnagyobb figyelemre való az a tény, hogy a barokk korban átépített palota a középkorihoz képest magasságban fél emelettel eltolódott. A csempeszkopácsi templom XIII. századi tornya ikerablakainak könyöklőjét kibontva láthatóvá lettek az osztóoszlopocskák egészen különleges, vidékies bájú, áttört kőlábazatai, amelyekhez hasonlókat egyelőre nem ismerünk. A budai Várnegyed és a soproni belváros rekonstrukciós munkái során pedig a falkutatások nemcsak számos magas szinvonalu gótikus részletet hoztak felszinre, hanem a hajdani, teljes feledésbe merült gótikus város hiányos bár, de hiteles összképét is. Különleges gondosságot igényel a vakolatok vizsgálata, hiszen ez évszázadok során gyakran számos réteg került egymás fölé. A gótikus és barokk figurális vagy díszítőfestések sora válik ezáltal ismertté s helyezi merőben uj világításba építészettel kapcsolatos festészetünk történetét. Utalhatok itt soproni és budavári lakóházakra vagy ismét a csempeszkopácsi templomra, ahol a vakolatok kutatása során kora - és későgótikus, valamint több barokk-kori festés réteg került elő, közöttük a legjelentősebb az az 1658-ból származó alakos festés, amely e nemben és e korban teljesen társtalanul áll. Ugyancsak a vakolatleverés tette lehetővé Pécs melletti Cserkút XIII. századi templomának szinte teljes belsejét boritő, az Utolsó ítéletet, apostolokat és más szenteket ábrázoló falfestményének feltárását. E becses emlék értékét különlegesen növeli a festés 1330-as évszámot mutató felirata. Igya cserkuti freskók jelenleg a legkorábbi datált falképeink közé tartoznak. A sokrétegű átfestés nemcsak az épületek vagy falképek, hanem a régi faszobrok és bútorok egyik főkérdése is. Nagyszámú és jelentős művészi értéket képviselő barokk faragott és festett bútoraink,szobraink szinte kivétel nélkül késői, művészietlen átfestéssel vagy aranyozással maradtak reánk. Ezek helyreállítása érdekében ugyanúgy rétegkutatások végzése szükséges, mint az épületek esetében. A műemlékek jelenleg föld alatt lévő részeinek kutatása ásatások révén történik. A régészet szerepe a hazai műemlékvédelemben rendkivül lényeges azért, mert főként középkori, de gyakran későbbi műalkotásainkból is csupán romok maradtak. Nálunk az ásatásnak tehát nemcsak az a feladata, hogy a meglévő épület előzményeit tárja fel, hanem többnyire az, hogy a műalkotásból valamint, legalább az alaprajzát megismerhessük. A kuruc háborúkban nagyrészt felrobbantott váraink helyreállítása ásatás nélkül elképzelhetetlen. De ugyanez az eset érvényes középkori romtemplomaink vagy elpusztult kolostoraink tekintetében is. Az ásatások során nemcsak műemlékvédelmi, hanem kifejezetten régészeti problémákat is meg kell oldanunk. A megmozgatott földből hol bőven, hol gyérebben az évtizedek és évszázadok során beléje került tárgyak vagy azok töredékei kerülnek napvilágra s különösen templomokban vagy körülöttük temetkezésekre kell biztosan számítani. E leletek helyzete és kora megbízható támpontokat nyújthat magára az épületre, de ugyanakkor önmagukban is értékelhetők és értékelendők. A várásatások pl. ontják a középkori és későbbi anyagot. Ezek a területileg illetékes muzeumok tulajdonába kerülő leletek multunk kézműiparának, életmódjának, népünk viseletének pártalanul fontos emlékei s nemegyszer