Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Entz Géza: A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése és a tudományos dokumentáció

egészen uj eredményeket hoznak. Példaként csak a budavári, visegrádi, tatai és diősgyári paloták illetve várak ásatásait emlitem, amelyek magas művészi szinvonalu és hatalmas kiterjedésű XIV--XVI. századi kályha-csempe-művészetünkről először adtak megbizható és részletes képet. Vagy utalhatnék a sárospataki plébániatemplom szinte teljes padlózata alatt húzódó kriptáira is, amelyek feltárása XVII—XVIII. századi nemesi viseletűnk gazdag emlékeihez juttatott. A leletanyag szigorúan muzeális igényű kezelése és múzeumi elhelyezése egyik jelentős kapocs műemlékvédelmünk és közgyűjteményeink hálózata között. Emellett kétségtelen azonban, hogy a műemlékvédelem tudományos előkészítése során szükségessé váló ásatások fő célja a kérdéses műalkotás helyreállításának tudományos megalapozása. Az épület kiter jedése, alapozása, építési szakaszainak megállapítása, esetleges korábbi épületek felkutatása, relativ és abszolút időrend lehető rögzítése és a különböző szintek felderítése -- ezek azok a szoros értelemben vett régészeti feladatok, amelyek a műemlék helyreállítása tekintetében döntő jelentőségűek. A leletek között is akad egy csoport, amely különleges érdeklődésre tarthat számot: a faragott köveké. Ezek rendesen az épület elpusztult vagy lebontott részeinek tartozékai és igy a helyreállításhoz is lényeges segítséget nyújthatnak. Előfordulhat természetesen az is, hogy a talált faragványok eredeti helyükre már nem helyezhetők vissza. Ilyen esetben sor kerülhet az épülettel kapcsolatos kőtár létesítésére. A többi leletek számára is a legkedvezőbb az, ha a helyreállított műemlékben vagy a mellett kiállíthatok, hiszen azok is hozzátartoznak ahhoz az élethez,amely hajdan a kérdéses műemlékben folyt. Igy kapcsolható ismét egybe a műemlékvédelmi és a múzeumi tevékenység, ami annál szerencsésebb, mert az eredeti környezetben kerülhet reá sor. Gondoljunk a budai királyi palotára és várra, ahol a régészeti feltárásoknak nemcsak középkori kultúránk legfontosabb központjának hiteles és művészi értékű bemutatását köszönhetjük, hanem a műemlékvédelem és múzeum együttműködésének európai jelentőségű bizonyítékát is. De idézhetek egészen közeli példát: az egri várat az épitéstörténetben most már tisztázott székesegyházi romokkal, a gazdag kiképzésű gótikus püspöki palotával, amelynek történeti kiállításán a vár ásatásának leletei is láthatók s végül a XV--XVI. századi erődítéssel. Egészen egyedülálló eredményre vezetett a soproni belváros védőfalainak régészeti kutatása. Kiderült, hogy a hármas felgyürü középső falának a XIV. századi építésénél a középkori erődítés pontosan ráül a hatalmas kváderekből álló római falra s a középkori tornyok is a római tornyok helyén állanak. A két belső falgyürü közötti úgynevezett vörös sáncról pedig megállapítható, hogy a X. században keletkezett és az első ispáni vár védelmi rendszerébe tartozott. A római-középkori települési kontinuitás a belvárosban, sőt a külvárosban is számos helyen rögzíthető azzal a különbséggel, hogy a római falakat ez esetben a középkorban már nem használták fel. A kutatás lefolytatásának és eredményeinek részletes leírását és összegezését tartalmazza a tudományos dokumentáció. Ennek írásos részébe kerül a kutatási napló, a műemlék épitéstörténete és azok a javaslatok,amelyeket a kutató a kutatás alapján a helyreállításhoz szükségesnek tart. Ehhez csatlakoznak a kutatás előtti,alatti és utáni állapot fényképei, valamint rajzai a műemlék legfontosabb régebbi ábrázolásaival. Nagyon sokat segit a helyreállitás tervezéséhez a kikutatott építési szakaszok alaprajzában és felépítésében való rajzos rögzítése, valamint a műemlék helyreállitás előtti állapotának a tervező által történő pontos felmérése. A szobrászati és festészeti helyreállítások tudományos dokumentációi az ismertetett épitészeti dokumentációval értelemszerű módosításokkal lényegében azonosak. A dokumentálás a korszerű műemlékvédelem elengedhetetlen kelléke, amelynek fontosságát a műemlékek konzerválására és restaurálására vonatkozó nemzetközi szabályozás, az ugynev^.7*»t£ Velencei Carta is kiemeli. A tudományos dokumentáció a tervezés kiindulópontja és a helyreállitás kivitelének állandó ellenőrzési lehető-