Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)
Dr. Entz Géza: A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése és a tudományos dokumentáció
fenntartására. Benne már teljessé válik a régi épitészeti stilusok a klasszicizmusban elkezdett utánzásának gyakorlata. De amig a klasszicizmus és a romantika építészete még bizonyos mértékű önállóságot mutat, az eklektika külsőleges utánzása alig áll összefüggésben az uj igények folytán létrejött épületfaj ták szerkezetével és tartalmával. A XIX. század építészete egyre kevésbé találja meg a gazdasági és társadalmi átalakulás követelte épitészeti műfajok szerkezeti, formai és tartalmi igényeinek korszerű, de egyszersmind művészi megoldásait. Az épitészeti alkotó véna fokozatos elapadása és a régebbi stilusok utánzása nyilvánvalóan öszszefügg egymással. Az elmúlt korok mintául vétele azonban egyszersmind a történeti érdeklődésnek uj fajta és nagyarányú feledését is jelentette. A klasszicizmus az antik, a romantika a középkori és reneszánsz kultúrára irányitotta a figyelmet. A két stilus alapmagatartása végeredményben szoros rokonságot mutat és a mult művészeti, művelődési értékeinek megismerését, csodálatát és felélesztését célozzza. E törekvések nemcsak az építészetben nyilvánulnak meg, hanem a képzőművészet, az irodalom és a kultúra minden területén. Erről tanúskodik a történettudomány hatalmas fellendülése, beleértve a régészetet is. Mindez a történeti érzék és a történeti tudat eddig nem ismert, hatalmas gazdagodását, az emberi és nemzeti mult fokozott megbecsülését vonta maga után. A tudományos és művészeti közvélemény ilyen alakulása és változása megától értetődően ráterelte a figyelmet a mult tudományos és művészeti értékeire. Megindul ezek megismerésének,összegyűjtésének,értékelésének folyamata s ugyanakkor megszólal megóvásuk, megmentésük igénye, mégpedig nem egyes kiválasztottak érdekében, hanem társadalmi szükségszerűségként. Muzeumok és műemlékvédelem is egy töröl fakadtak és egy irányba: a polgári közművelődés felé mutattak. Az elmondottak talán érzékeltették, hogy a műemlékvédelem miért éppen a XIX. század életében gyökerezik, abban a korszakban, amikor a történeti érzék uj kiteljesedése eddig soha nem tapasztalt uj távlatokat nyitott s elemi erővel tört fel az emberiség és az egyes nemzetek múltja szellemi és tárgyi emlékei iránti érdeklődés. Hiba volna azt hinni, hogy a mult század előtti korokból hiányzott a történeti érzék, csak különböző időkben különböző tartalma volt. Alakulása az 1800-as években érte el azt a szintet, amelyből kisarjadhatott a műemlékvédelem gondolata és gyakorlata. Az is természetes viszont, hogy ez utóbbiak is idővel változtak, méghozzá elég lényegbe vágóan. A történeti érték felfedezése rögtön felvetette az eredetiség kérdését is. Hiszen világos, hogy ha egy műalkotásnak felismertük történeti dokumentum-voltát, annak megmentése vagy megóvása eredeti állapotára irányul. Mivel azonban a müemlékek jelentős része éppen a fentebb kifejtettek szerint legtöbbször számos átalakuláson mentek át, már a műemlékvédelem kezdeti korszakában is felmerült az eredeti állapot megismerésének igénye. Ez pedig kutatást kivánt. A kutatás tehát egyidős a megóvást és védelmet megvalósító tervezési és kiviteli tevékenységgel. A XIX. század az eredetiséget először ugy értelmezte, hogy az kizárólag a műemlék legelső állapotát jelenti. Ennek megfelelően a kutatás is ezt a legelső, legősibb állapotot igyekezett felderíteni, így nemcsak elhanyagolta a későbbi változtatásokat, hanem azokkal szemben ellenségesen lépett fel. A történetiséget számára csupán az első periódus képviselte. Ennek két következménye lett. A műemlékvédelem kezdeti munkáinak áldozatul estek a későbbi korok módosításai, hozzátételei. Ezeket vagy megsemmisítették, vagy eltüntették a legelső, tehát egyedül eredetinek tartott állapot lehető legteljesebb érvényre juttatása érdekében. A műemlékeket megtisztították, innen származik ennek az eljárásnak purizmus elnevezése. Mivel azonban az esetek túlnyomó részében <x .-' 1 vészi alkotáson átalakítások történtek, ezek a legelső állapot számos részét, gyakran nagyon fontos szerkezeti és formai megoldásokat eltüntet -