Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Entz Géza: A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése és a tudományos dokumentáció

tek, sőt elpusztítottak. A purista kutatás igy nagyon sokszor alig valamit vagy éppen semmit sem talált. Az eredeti állapotot tehát nem a valóság, hanem a képzelet alapján állitotta helyre. A purista helyreállitő képzeletét a tudás támogatta. A helyreállítást ugyanis alapos tanulmányok előzték meg, amelyek az illető korszak szerkezeteire és formáira általában terjedtek ki. Minthogy a XIX. századi műemlékvédő meg volt győződve arról, hogy a romantika vagy gótika építészetének minden csínját-bínját ismeri, sőt az egykori mestereknél sokkal jobban, mert a fellendült kutatások az akkori helyi mesterek helyi tudásával szemben jóval szélesebb távlatú és nagyobb mennyiségű szerkezeti és formai elemek birtokába juttatták, a kérdéses épület töredékes vagy hiányzó részeit a vonatkozó korszak általános anyagából merített szerkezetekkel és formákkal pótolta. Az eredetiséget tehát elsősorban a szerkezetben és formában látta, de azt sem konkrét helyi, hanem általános stílus szerinti megjelenésében. Az anyag eredetiségét pedig teljesen figyelmen kivül hagyta, olyannyira, hogy az idők folyamán természetszerűen megkopott, töredezett, hiányos eredeti részleteket, felületeket kiváltotta és többé vagy kevésbé hü újonnan készített másolatokkal cserélte le. Ez az eljárás természetesen gyakran azt eredményezte, hogy a kiváltott ócska töredékek elvesztek. A XIX. századi helyreállítás ugyanis a legősibb állapotot ugy akarja visszaadni, amint hajdani elkészülte pillanatában, tehát vadonatúján megjelent. Az anyag eredetiségét igy értelmezte és nem törődött a patinával. Nemcsak a műemlék történeti életét, hanem az idő múlásának következményeit is ki akarta kapcsolni. A helyreállító tehát aktivan és magabiztos merészséggel nyúlt bele a műemlék életébe, mikor azt a magaképzelte eredetiségébe varázsolta. Az elmondottakra nagyon jellemző példát szolgáltat a budavári Mátyás templom mult század utolsó negyedében végrehajtott helyreállítása. Tévedés volna azt gondolni, hogy a templom kiváló képességű helyreállítója Schulek Frigyes a munkálatokban csak saját elképzeléseire támaszkodott. Ellenkezőleg, ma is példaszerű kutatással derítette fel az épület történetének minden részletét. Ezzel kapcsolatos feljegyzései, fényképei és rajzai kitűnő, mostani felfogásunk szerint is helytálló dokumentációt eredményeztek, a mely az ő korában szokatlan,előre mutató eljárásként értékelendő. Kutatásának számos eredményét helyreállító munkájában is felhasználta, de másképpen, mint ma csinálnók. Gondos régészeti kutatással tisztázta pl., hogy a főszentélyt eredetileg két egyenes záródású mellékszentély fogta közre. Hogy tehát az eredeti állapotot visszaállíthassa, lebontatta az akkor még álló, lényegében ép sokszögráződásu későgótikus mellékszentélyeket és felépítette a kizárólag csak alaprajzában ismert eredeti megoldásokat, noha homlokzataikra, belső kiképzésükre semminemű adat nem állt rendelkezésre. A kétségtelenül nagyon megviselt állapotban előkerült délkeleti kaput vadonatúj, szabad másolattal cserélte ki, a hitelesen feltárt Gara-kápolna helyett saját elképzelése szerint uj kápolnát épített, az összes eredeti, de sérült oszlop - és pillérfőket pontos másolatokra cserélte,az eredeti felületeket újjáépítette. Még lehetne folytatni a felsorolást, amelynek eredményeként a mostani templom inkább Schulek épitészeti alkotásának, mint középkori épületnek tartható. Mindezt nem azért mondtam el, hogy elítéljük elődeink tevékenységét,hiszen ez történetietlen magatartás volna, hanem azért, hogy világosabban láthassuk azt az alapvető változást,amelyet a műemlékvédelem egész tevékenysége, igy a kutatás terén is századunk hozott. A XIX.század statikus történetszemléletét korunk dialektikus történetszemlélete váltotta fel. A XX. század érdeklődésének középpontjában a történeti fejlődés állandóan változó, alakuló mozgása és dinamikája áll. A mostani műemlékvédelem a műalkotás teljes élete felé fordul, a vele kapcsolatos egész történeti folyamat köti le. Figyelme tehát nem egyetlen, bármennyire is fontos korszakra terjed ki, hanem