Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)

Valter Ilona: Rómer Flóris jegyzetfüzetei elé

Rómer Flóris jegyzetfüzetei elé "Nem csak az teszi ezen műemlékeket nevezetessé, hogy valóban a legrégiebbek, hanem hogy hazánkban is meglehetős számmal találtatnak, és kellő gond és figyelem mellett, miket felgerjeszteni ezen sorok egyik főfeladata, még bővebben fognak előkerülni. "

l Rómer Flóris Ferenc a múlt század nagy polihisztorainak egyike, biológus-természetbúvár, numizmata, epigráfus, heraldikus, műtörténész, a magyar régészettudomány egyik megalapítója.

2 1815. április 12-én született Pozsonyban. Gimnáziumi éveinek befejeztével Pannonhalmán bencés papnövendék lett, 1838-ban szentelték pappá. 1839-től a győri bencés gimnáziumban magyar és latin nyelvet, később természetrajzot tanított. 1845-ben a pozsonyi "királyi feltanoda"

3 tanárává nevezték ki, ahol természetrajzot oktatott. 1848-ban fegyvert fogott a szabadságharc ügye mellett és annak bukása után nyolc évi várfogságra ítélték, amiből öt évet töltött le, megjárva Bécs, Olmütz és Josefstadt börtöneit. 1854-ben amnesztiával szabadult. Szabadulása után három évvel Kőszegen, majd Győrött folytatta pedagógusi munkáját. Ekkor ismerkedett meg Ipolyi Arnolddal/ a magyar művészettörténeti kutatás egyik úttörőjével, a későbbi besztercebányai, majd nagyváradi püspökkel. Ez az ismeretség életének fordulópontja lett, mert Ipolyi hatására érdeklődése szinte teljesen a régészet felé fordult. Megalapította a győri múzeumot, megindította a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatát. Megkezdte a később az egész országra kiterjedő művészettörténeti és régészeti felfedező útjait. 1860-ban jelent meg első nagy műve, a Bakony,' amellyel akadémiai levelezőtagságot nyert. 1861-ben Pestre költözött, ahol az Akadémia Kézirattárának felügyelőjeként szoros kapcsolatba került a magyar tudományos élet kiválóságaival. A pesti évek élete fénykorát jelentették. Az akadémiai munka mellett 18621868 között a Pesti Királyi Főgimnázium igazgatója és természetrajz tanára, 1863-tól az Archaeológiai Bizottság előadója volt, közben 1864-től a pesti egyetemen magántanárként archeológiát oktatott. 1868-ban nevezték ki a régiségtan nyilvános rendes tanárává. 1869-ben a Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre lett. 1871-ben beválasztották az Akadémia rendes tagjainak sorába. Belföldi és külföldi útjai, jelentős ásatásai, tudományszervező, múzeumalapító tevékenysége mellett életének jelentős állomása volt 1876-ban a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropológiai Kongresszus budapesti megszervezése és a Comte-Rendu köteteinek megjelentetése.

6 1875-ben pápai felmentéssel kilépett a bencés rendből, világi pap lett. Hivatali elfoglaltságának terheit az öregedő Rómer Flóris egyre nehezebben viselte, ezért 1877-ben minden nyilvános állásáról leköszönt és Lipovszky István nagyváradi püspök hívására, aki egyházmegyéjében kanonoki stallumot ajánlott neki, Nagyváradra költözött. Eletének utolsó éveit itt élte le, nyugodt, békés alkotómunkában. 1889. március 18-án hunyt el. Külföldi és hazai utazásai során mindent megfigyelt, lejegyzett, amit régé-