Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

akadémiai ülésen a javaslatokat kiértékelték és az október 23-i tanácskozáson úgy döntöttek, hogy a következő év elején nyilvános pályázatot hirdetnek.

183 A január 14-ei, 18ai és 29-ei Wiener Zeitungban megjelent

184 felhívásra öszszesen heten jelentkeztek, köztük természetesen Schroth is, mint egyetlen szobrász.

185 Két beadványt is küldött az Akadémiára. Az első 1836. május 18-án kelt.

185 Ebben alázatosan kéri a megüresedett professzori állást az Akadémián. Nyilván Perger visszalépése miatt nem tudott a korrektori állásra apellálni. Mellékleteket is küld: tizenhárom kézi rajzot, egy fémből készült vésőszerszámot, Weiland őfelsége portréját, valamint három bizonyítványt és nyomatokat. Második beadványát június 28-án küldte. Ennek szövegét nem ismerjük, de tudjuk, hogy a pályázati leírásban szereplő négy versenyrajzon túl egyéb mellékleteket is benyújtott.

18

'' Ezekből jól látható, hogy Schroth nagyon számított az állásra és az Akadémia elnökségét szabályosan „elárasztotta" munkáival. A tanácsülés július 29-én terjeszti elő kérelmét, melyet az 1836. december 19-i és 22-i akadémiai ülésen tárgyalnak meg.'

88 A művész számunkra rendkívül érdekes és fontos rövid szakmai önéletrajzot küldött magáról. Sajnos az eredeti kérvény nincs meg, így érdemes a jegyzőkönyv szövegét pontokba szedve, szó szerint idézni: „Mindkét kérvényben a kérelmező az alábbi motívumokat emelte ki: - az Akadémia tanítványa volt és mint tanuló a szobrász osztályban a 2, legmagasabb Udvari Díjat (Hofpreis) nyerte el; - rajzolóként több évig dolgozott a Danhauser bútorgyárban; - a Császári és Királyi Ambraser gyűjtemény javítási munkálatait végezte a mellékelt bizonyítvány szerint: márványt, mozaikokat, reliefeket, karnisokat, illetve más egyebeket egészített ki és restaurált; - legmagasabb parancsra elkészítette Josef Colloredo Mansfeld herceg büsztjét márványból az Arzenál számára; - Esztergomban minden fajta szobrászati kőmetszést és kőfaragást elvégzett: úgy figurális, mints ornamentális díszítőelemeket készített homokkőből, márványból, fémből; - egy épület vizsgálatakor az épület modelljét elkészítette; - a kurátor úr megbízásából a Rennwegen található palota szobrászi munkálatait végzi" A felsoroltak között szerepel néhány eddig nem ismert vele kapcsolatos adat. így az Ambraser gyűjteményben végzett munkája, melyről semmi közelebbit nem tudunk. E kérelméből van egyedül tudomásunk a Danhauser bútorgyárban töltött éveiről is. A „kurátor úrnak" készített szobrászati munkákról pedig csak annyit sejtünk, hogy azt legkorábban a megelőző évben kezdhette, mivel a Rennwegen található Mettemich-palota Pietro Nobile vezetésével 1835-től épült. Nem tudjuk pontosan, hogy kerül kapcsolatba az építkezéssel. Metternichen keresztül, aki ekkor már régóta ismerte Schroth-ot, vagy Nobile volt az összekötő kapocs, akit nagybátyján, Jákobon keresztül is ismerhetett.

189 Ez utóbbi személy valószínűbb, mivel az építész ekkoriban került kapcsolatba a stagnáló esztergomi munkálatokkal, s talán ez alkalomból ismerkedhetett meg a Schroth-tal (és munkáival) is. Hogy az akkor már igen rangos Nobile mennyi tehetséget látott a szobrászban, természetesen nem tudhatjuk, de jelzés szintű, hogy nem sokkal később Andreast belevonja a rennwegi építkezésbe, amiben következő évben

190 és még 1840-ben is részt vett.

191 A két művész között a kapcsolat - mint majd látni fogjuk - nem szakad meg a Mettemich-palota befejeztével. Érdekes adalékot szolgáltatna munkásságával kapcsolatban, ha megtudnánk, hogy pontosan milyen épületet vizsgált, vagy vizsgáltak mások, és ehhez miféle modellt készíthetett. Sajnos erre vonatkozólag a jelentés nem ad támpontot. Könnyen lehetséges, hogy itt az esztergomi bazilikáról van szó, hiszen a stagnálás időszakában a félkész bazilikát számos esetben vizsgálták és Schroth - talán az akkor kereszttűzben lévő Packh védelmében - készíthetett szemléltető eszköz gyanánt modellt. Némileg gyengíti feltételezésünket a homályos „einer Bauuntersuchung" kifejezés, melyről feltételezhetjük, hogy csak a tanácsülési jegyzőkönyv rövidítése, és Schroth elveszett eredeti levelében részletesebb támpontot ad. A szövegből viszont magyarázatot kapunk a beküldött három bizonyítványára: kettő az „erkölcseire vonatkozó", illetve egy az Ambraser gyűjteményben végzet munkálataival kapcsolatos. Az 1816-os második helyezéséről nem küldött igazolást,

192 és nem említette meg a pannonhalmi ólomdomborművét sem. Annak ellenére, hogy a többség Gaal mellett szavaz, végül is, nyilván részben Metternich közbenjárására, Bartolommeo Bongiovanni kapta a pályázatra kiírt állást, aki 1837-1850 között töltötte be ezt a tisztet.

193 1838 februárjában Schroth egy évre ismét Esztergomba érkezett.

194 A Passprotokollban jelzett időpont azonban ez esetben sem jelent kizárólagos itt tartózkodást, hiszen rendszeresen hazautazott hosszabb-rövidebb időre. Ennek részbeni oka, a források szerint Bécsben készített és visszaköltözése után jelenlegi tudásunk szerint az utolsó Esztergomhoz köthető munkája, a Szent Tamás-hegyen felállított négy kálváriadombormű. Az új székesegyház építése miatt számos korábbi, elsősorban építészeti alkotást kellett a hegyen lebontani vagy áthelyezni, így a Bakócz-kápolna előtt állott, 1771-ben Görgey Márton kanonok által emeltetett Kálvária-szoborcsoportot is, amely akadályozta Rudnay nagyszabású elképzeléseit. Ezeket, feltehetőleg az