Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

29. kép. Az esztergomi Szent Tamás-hegyre tervezett latorszobrok vázlatai. Andreas Schroth, 1838 (Esztergom, Keresztény Múzeum) új székesegyház alapkő letétele után, valamikor 1822-ben elszállították, amikor a terepmunkákat végezték. 1823-ban Benyovszky János (1756-1827) nagyprépost az elesett keresztény hősök emlékére a Tamás-hegy tetején kápolnát emeltetett és ugyanekkor - a feltehetőleg már korábban lebontott - Kálváriát átszállíttatta ide. Később maga is idetemetkezett. A középső szoborcsoport talpazatán nyilván erre utal az 1823-as újrafelállítási dátum. Valószínűleg az ehhez tartozó két latorfigura már akkorra olyan súlyosan megsérült, esetleg megsemmisült, hogy restaurálásuk helyett pótlásukra egy-egy igen rusztikus szobrot állíttatott Benyovszky még ebben az évben. Igen valószínű, hogy ezeket a szobrokat esetleg a közeli favak egyikéből szállíttatta át.

195 A középen elhelyezkedő igen szép, barokk szoborcsoport, Krisztus, Mária, Szent János evangélista valamint Mária Magdolna kompozíciója és a latorok sematikus megmintázása közötti jelenős művészi különbség már a korábbi kutatásnak is feltűnt.'

96 Ennek nyilván anyagi okai lehettek. Tizenöt évvel később Jordánszky Elek kanonok (1765-1840) a kápolnához és kálváriához homokkőből négy stációdomborművet faragtatott Schroth-tal. Mivel ezek építészeti részeit Packh készítette, feltételezhetjük, hogy ő ajánlotta Andreast a megrendelő figyelmébe, aki már korábbról is ismerhette a szobrászt. A stációdomborművek felszentelésére ez év szeptemberében került sor. Ezen - legalábbis a Passprotokoll szerint - Schroth személyesen is részt vehetett, minthogy a domborműveit is maga rakhatta össze és illeszthette az építészeti keretbe. A ceremóniáról a Pressburger Zeitungban 1838. szeptember 18-ra vonatkozólag a következőket olvashatjuk:,/ nagytiszteletű püspök úr, Dr. Jordánszky Elek jelentős költségeivel, a Packh János építészúr által a megemlékezés céljából épített stációk, valamint a bécsi szobrász Schrott úrral készített szobrok a Kálvária-hegyen (az úgy nevezett Tamás-hegyen) végre elkészültek."'

97 Szerencsés körülmények között megmaradt a szoborcsoporthoz tervezett két lator mintalapja is. (29. kép) Ezek vegyes technikával, ceruza, akvarell és tus kombinációival készültek és 1838. áprilisi dátumot viselnek. Ez az egyetlen ismert ilyen technikával készült munkája. Kérdés, hogy a mester miért használt színeket a szobrok terveihez. A válasz alighanem az, hogy hasonlóan az elkészült kálváriadomborművekhez, ezeket is festette volna. Schroth grafikai stílusát bizonyára jobban lehetne tanulmányozni a szabadabb vázlatok segítségével, ám ezek csekély száma miatt ez aligha lehetséges. E mintalapokról csak az állapítható meg, hogy különösen a rossz lator esetében, egy igen expresszív, szinte már-már barokkos erőtől duzzadó izomembert ábrázol. Érdemes az arca előtt felrajzolt két vonalat megfigyelni, mely az expresszivitás kifejezésének e korban különösen ritka formája (majd csak később, elsősorban karikatúrákon vagy képregényeken terjed el). Ez és a drámaian lobogó drapéria is jelzi, hogy a vázlatok megrajzolásánál Schroth inkább grafikusként és nem annyira szobrászként dolgozott: nem ragaszkodott szigorúan 30. kép. Esztergom, Szent Tamás-hegy, Kálvária. Júdás csókja/Jézus elfogása, dombormű. Andreas Schroth, 1838