Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

A Jakob Schroth által készített állványzat nem volt olyan szerencsés, mint unokaöccse munkája, mert a második világháborúban megsemmisült. Hogy az emlékmű a régi fegyvertárban hogy nézett ki és milyen környezetben volt kiállítva, Friedrich Otto von Leber a Bécsi Fegyverraktárról 1846-ban megjelent könyvéből tudható.

107 A gránit lábazaton a marsall fehér márvány büsztje található, az emlékmű háta mögött találhatóak azok a „magas trófeák amelyeket előtt két sváb ezredlobogó, két török és két waadtlendi zászló (svájci sapkával a rúdon) és két másik sváb zászló valamint sok más fegyver képez. Ezek előtt emelkedik két gránit lépcsőfokon egy erős négyoldalú gránittömb, amelyet fémből készült faágak díszítenek. Ezek tartják az ünnepelt hős életnagyságúnál nagyobb fehér márvány büsztjét, melyet az ügyes szobrász, Andreas Schroth készített 1829-ben. A feliratozás aranybetűkkel gravírozva: (ld: Függelék) A termet az emlékmű után Colloredo Waffenhalle-nak nevezték el" A talpazat anyagán kívül a leírásból kiderül, hogy az nem henger formájú, hanem kvadratikus volt. Ezt támasztja alá a mérete is: 16 x 43 x 73,5 cm. Visszatérve az 1828-as év első felére - mint arról a titkár is beszámolt - Schroth Esztergomban dolgozott, majd valószínűleg ismét Ellmaurer tanácsára és közbenjárására, több más neves szobrásszal egyetemben felkérést kapott a Grazban felállítandó Ferenc császárt ábrázoló szoborral kapcsolatos véleményadásra. (Nem gyakori eset ebben az időben, hogy még élő uralkodónak köztéri emlékművet állítsanak, vagy legalábbis tervbe vegyék azt.) A szoborhoz az eredeti terveket a nem sokkal korábban elhunyt Leopold Kiesling készítette. A tanácsülésen március 30án úgy döntöttek, hogy Klieber és Schaller mellett az idősebb Káhsmannt és Andreas Schroth-ot is felkérik.

108 Utóbb Schaller javaslatára bevonták Franz Bauert is, így az elhunyt Kiesling kivételével, ugyanazokat a művészeket kérték fel, akiket néhány évvel korábban a Hofer-emlékmű esetében is. A tanács a szobrászmesterek véleményét a végleges kivitelezéssel és a modellel kapcsolatban kérte ki. Kikötés volt - nyilván kegyeleti okokból is -, hogy az eredeti koncepción ne változtassanak. Konkrét helyszínként a Franzenplatz jött szóba, de lehetséges alternatívaként a Carmelitenplatz-ot is megjelölték, melynek mérete azonban megközelítőleg háromszorta akkora. Schroth a beadványát június 6-án küldte el. A pályázat részleteiről, a további jelentkezőkről az 1828. június 29-i tanácsülési jegyzőkönyvből tájékozódhatunk:'

09 - Andreas Schroth beadványában annak a véleményének ad hangot, miszerint a Kiesling által elkészített gipszmodell beható vizsgálata után mind számára, mind pedig a többi jelentkező számára igen nehéz lesz a fent említett követelményeknek új modell készítése nélkül eleget tenni. A szobor kivitelezéséért lágy fémből, a Kiesling által elkészített gipszmodell nagyságában - mely 9 láb (megközelítőleg 3 m) magas - posztamenssel, és márvány lábazattal együtt 4500 CM-et kér. Megjegyzi azonban, hogy amenynyiben a művet a nagyobb téren állítanák fel (a Karmeliták terén), úgy az egész mű megnagyobbítása válna szükségessé. Ezáltal a kivitelezés költségei - pl. hogyha egy fél embernyivel nagyobb lenne a fent említettnél - 6000 CMre rúgnának. A járulékos kiadásokról (a mű felállításának ideje alatti oda-vissza utazás valamint ott tartózkodás) a steyermarki kormányzóság számlákat állít ki. - Schaller professzor nagyon diplomatikusan azzal utasította vissza a felkérést, hogy soha az életében nem fejezné így be más művész alkotását, noha szívesen elkészítene egy ilyen alkotást saját elképzelései szerint. - Franz Káshmann (az akkor Rómában tanuló Josef apja) szűk nyilatkozatában csak annyit ír, hogy a szobrot lágy fémből, gránit talpazattal 8324 CM-ért vállalja, melyből a szobor 4500 CM 3824 CM pedig a lábazat. Megjegyzi továbbá, hogy ez utóbbi 3 lépcsővel 5248 CM, a szobor ára pedig természetesen változatlan, így a végösszeg 9748 CM. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az ár a szállítási és a felállítási költségeket nem tartalmazza. Az útiköltségre és a grazi tartózkodásra napi 5 CM-et kér. - Franz Bauer még ennyire sem megy a részletekbe. Mindent beleértve a szállítást és ott tartózkodást 9000 CM-et kér. A talpazatot és a lépcsőt az ár nem tartalmazza. Javasolja, hogy költségkímélés céljából ezeket Grazban csináltassák. - Klieber igazgató 5000 CM-et kér a szoborért, valamint 3400 CM-et az 5 lépcsőfokos, szürkemárvány posztamensért. Számításai szerint a szállítás és útiköltség 400 CM. Összesen 10800 CM. Alternatívaként jegyzi meg azt a lehetőséget, mely szerint ha a szobrot fehér márványból csinálnák, úgy 2000 CM-el olcsóbb lenne a végösszeg. Úgy gondolja, hogy új modell készítése szükséges lehet, továbbá az a véleménye, hogy az elkészítendő emlékművet csakis olyan tapasztalt művész készítse el, aki nagy gyakorlattal rendelkezik az öntés terén. Schroth beadványából kitűnik, hogy nemcsak messze a legolcsóbb ajánlatot tette, hanem bátran vállalkozott volna egy - Klieber szerint is csak tapasztalt öntőnek való - majdnem 3 méter magas bronzszobor elkészítésére. Sőt! Felvetette, hogy szükség szerint egy„félembernyivel" (8090 cm) ezt meg is toldaná. A szobrot végül is csak jó tíz ével később, 1838-1841 között - valószínűleg Metternich közbenjárására -, akárcsak a Hofer emlékmű esetében, itt is olaszok, nevezetesen Ponpeo Marchesi, L. Manfredini és G. B. Viscardi milánói mesterek készítették el bronzból. A leleplezésre 1841. augusztus 19-én került sor. Valószínűleg 1829-től kezd el rajzokat készíteni az esztergomi almanach, az Uránia számára.

110 Ezeket a raj-