Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

11. kép. Rudnay Sándor hercegprímás képe. Olaj, vászon, 145 x 96 cm, jelezve jobbra lent:„Andreas Schroth 1829". (Esztergom, Prímási palo­ta, Mundrák Attila felvétele) zokat aztán Pesten a korszak híres rézmetszője Lehnhardt Sámuel 111 metszette és így kerültek kiadásra. Az általunk ismert első munkáját nyilván ebben, vagy az ezt megelő­ző évben készítette, mivel az Uránia 1829-es számában szerepel. A rajz Attilát ábrázolja Róma kapui előtt, háttér­ben az antik Rómát idéző motívumokkal (10,6 x 8,7 cm). Guzmics Izidor Leo és Etele című költeményének illuszt­rációjaként azt a pillanatot ábrázolja, amikor Leó pápa a ,,Mincziusz"(Mincio) partján rábírja Attilát arra, hogy térjen vissza Pannóniába. Schorth forgathatta a Nádasdy-féle Mausoleumot, mivel Attila figurájának előképe itt találha­tó. Néhány évvel később, az 1831-ben az Urániába újabb rajza jelent meg metszet formájában." 2 A belső címlapon a híres nyelvtudós és irodalmár Révai Miklós portréja látha­tó, melyet eredetileg a pannonhalmi bencés történetíró, a díszítőfestészetet is oktató Szeder Fábián (1787-1875) festett. 113 A képeknél maradva fontos megemlékezi Schroth festői munkásságáról, melyből jelenleg csak két szignált képét ismerjük, valamint további kettőt tudunk feltétele­sen nevéhez kötni. Kétségtelenül a legnagyszerűbb alko­tása az a jobb alsó sarokban névvel és dátummal ellátott (Andreas Schroth 1829.) nagyméretű (145 x 96 cm), jelen­leg az esztergomi érseki palota lépcsőházát díszítő olaj­kép, amely a Rudnay hercegprímást ábrázoló legjobb és legismertebb festmény, számos későbbi portréjának alap­ja. (11. kép) A kardinálist áldó kézmozdulattal, érseki pász­torbottal a balkezében, háttérben az elhúzott függöny mögül előtűnő épülő esztergomi bazilikával ábrázolja, mely ezáltal fontos kordokumentum is. A mű kvalitásai festőhöz mérten is igen jók, s a szobrainál megfigyelt ap­rólékos munkamódszer az ecsetkezelésén is megmutat­kozik: festésmódja anyagszerű, színkezelése, megfigyelve a meleg-hideg színek egyensúlyát, élénk és életteli. Nem túl gyakori ekkoriban, hogy valaki szobrász létére ilyen ma­gabiztosan és ügyesen bánjék az ecsettel és a színekkel. (Hasonló esetről tudunk még Pannonhalmán, ahol Klieber az Engel-féle könyvtár mennyezetére festett freskót.) Fel­tételezhetjük, hogy ez irányú tudását kamatoztatva élete során több festményt készíthetett, mint amennyiről tudo­másunk van. Másik szignált műve (bal alsó sarokban And. Schroth MDCCCXXXII) már gyengébb kvalitású, de a perspektíva tökéletes ismeretéről és alkalmazásáról tanúskodik. (12. kép) Értékessé igazán az teszi, hogy a bazilika 1832. évi ál­lapotát mutatja, amikor már kb. egy éve állt az építkezés. Mivel kevés ábrázolás ismert ez időszakról, így festménye, a fenti 1829-es képével egyetemben, igen fontos képi do­kumentum (a baloldalt, felül található írás későbbi). Ezt a festményét egyébként öt évvel később, az 1837. évi aka­démiai kiállításon szerepeltette. 114 A Keresztény Múzeum őrzi a másik Rudnayról készült 12. kép. Az épülő esztergomi bazilika. Olaj vászon, 50 x 71 cm jelezve balra lent:„Andr. Schroth MDCCCXXXII". (Esztergom, Keresztény Mú­zeum, Mudrák Attila felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom