Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
FEHÉR ILDIKÓ: Szent László és Szent Lénárd freskói a siklósi várkápolna kegyúri fülkéjében
bilincseit, az utókor emlékezetére a bátai monostorra hagyta, ott tett fogadalmának beváltásaként, a mi Urunk és Megváltónk drága vérének dicsőségére." 40 Garai János bán életének ezt az eseményét jó másfél századdal később Tinódi Lantos Sebestyén is megverselte Zsigmond király és császárnak krónikája című históriás énekében: Jó Garai János bán foglylyá esék, Nagy kegyetlen fogságban ő tartatok, Végre a tömlöczből kimeneködék, Istentől szabadsága megadatok. Ő sietséggel Báthára ment vala, Mely vasakkal őt megvasazták vala, A szentvérnél azt mind ott hagyta vala, Ö miá szabadult - azt véli vala." 4 ' Okleveles adatokból tudjuk, hogy 1416 szeptemberében Garai János, már szabadlábon, azon bizottság tagja volt, mely a Hervoja elleni hadjáratban fogságba kerültek kiszabadítására alakult. 4 ' 1 így a siklósi Garai-vár kápolnájának déli fülkéjébe a szent király mellé kerülő patrónus a szerencsésen kiszabaduló Garai Jánoson kívül, az ő vezetése alá tartozó több vitézlő magyar katona védőszentje is, akik boszniai fogságban Szent Lénárd segítségében bizakodtak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Thuróczy János Chronica Hungarorumának említett részlete és Tinódi Lantos Sebestyén verse is külön megemlékezik arról, hogy a szabadságát visszanyerő Garai János a Siklós közelében fekvő bátai monostorra hagyta a rabságát, szenvedését jelképező bilincseket, mint a Szent Vér dicsőségére ajánlott fogadalmi ajándékot. Választása nem véletlenül esett Bátára. A bátai monostorban őrzött Szent Vér ereklye miatt ugyanis itt alakult ki a középkor egyik legjelentősebb magyarországi búcsújáró helye. 43 A kultusz kialakulásának pontos körülményeiről nincsenek adataink, egyértelmű azonban, hogy az 1411 körüli években került az ereklye Bátára, feltehetően Zsigmond király közreműködésével. 44 A király először 1395-ben töltötte itt a Húsvétot, majd 1409 júliusában négy napot töltött Bátán, amikor több hivatalos ügyet is innen intézett. A király búcsúengedélyt is állított itt ki 1415-ben, Garai János tiszteletére, boszniai fogságból való szabadulásának évében. Az egykori bencés apátságról és az itt kialakult Szent Vér kultuszról kevés adatunk maradt fenn. Okleveles adat is alátámasztja azt a hagyományt, hogy Szent László király 1093-ban a Sárköz, török nevén Báta területének egy kiemelkedő pontjára emelte az apátságot, ahonnan az egész környéket be lehetett látni egészen Szekszárdig, így lett az apátság Báta hegyének kolostora. 45 A Chronica Hungarorum a 15. század elején már egy kialakult tiszteletről számol be. A király, a főurak és az egyszerű hívek is sokan zarándokoltak el Bátára, amely ebben a korban a compostellai zarándokoknak is egyik hazai gyülekezőhelye volt. II. Ulászló és II. Lajos személyesen is jártak Bátán. II. Lajos a számára végzetes mohácsi csata előtt itt gyónt és áldozott utoljára. Az ereklyével kapcsolatos írott források főként bullák, búcsúengedélyek kiadásáról szólnak. (18. kép) IV. Jenő pápa például 1434. január 21-én Zsigmond király kérésére adott ki búcsúlevelet, amelyben tíz év és tízszer negyven napi búcsút engedélyezett mindazoknak, akik Űrnapján és Szent Péter és Pál napján a bátai kegytemplomot felkeresik. A pápai levél „Krisztus Urunknak az Oltáriszentségből kiömlő csodálatos vére" mellett más szentek ereklyéjét is emlegeti a bencés kolostorban 46 A kegyhely legfőbb pártfogói a Hunyadiak voltak, hatalmas vagyont ajándékoztak a monostornak. Közvetlenül kivégzése előtt Hunyadi László egy arannyal átszőtt bársony miseruhát adományozott, talán azért, hogy halála után abban mondjanak érte gyászmisét. A Szent Ostyáról, amelyen Krisztus vére látható, Pietro Ransano domonkos püspök is megemlékezett. 47 Ransano 1475 és 1478 között volt a nápolyi király követe Mátyás király udvarában és nyilvánvalóan ez idő alatt értesült a bátai ereklyéről. 1507ben Laskai Ozsvát is mint„Hostia cum stillis sanguinis" írja le az ereklyét. 48 A bátai búcsújáróhely népszerűségéről tanúskodik az a reformáció idején íródott gúnyvers, amely a kölni, aacheni és a compostellai búcsújáróhelyek után a hazaiakat is felsorolja: &férf^vf& <±jfr+cí!T**- HV^fc^*^ Q^-^sr^ ^vT rfP' 1&> y Jf^ 7fc*~P° yfhTer 5 *- fx -^lmt^ 00 Ultu^ À (. ^Clf íwy," a- f&'^jfiff?^f A t't'Î faß*' fer fuvi— 1 Mtf&l P-f-iÇerâf-»*4 â^fïftéfM/^ 18. kép. Vince apát búcsúlevele, a Szent Vér-ereklyét ábrázoló pecséttel, 1500 (Kónyi Mária - Holub József - Csalogány József - Dercsényi Dezső: A bátai apátság és Krisztus-vére ereklyéje. Budapest, 1940. 3839. alapján)
