Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - FERKAI ANDRÁS: A modern mozgalom színházhasználatáról a Napraforgó utcai Somogy-ház kutatása kapcsán

A MODERN MOZGALOM SZÍNHASZNÁLATÁRÓL A NAPRAFORGÓ UTCAI SOMOGYI-HÁZ KUTATÁSA KAPCSÁN FERKAI ANDRÁS A pasaréti kislakásos mintatelepen álló, Fischer József által tervezett családi ház tudományos dokumentációjának készítése adott módot arra, hogy a modern építészet és a színezés viszonyával foglalkozzam. A kutatás során ugyanis kiderült, hogy az épület kompozíciójának szerves része volt a színterv. Ezért utána kellett néznem, mit tárt föl az építészettörténet az utóbbi időben e téren, és milyen eredményeket tud felmutatni a műemlékvédelem a nagyvilágban. Szines építészetről, színtervekről a modern mozgalom építészetévek kapcsolatban csak az elmúlt 10-15 évben lehet hallani.' Korábban az a meggyőződés uralkodott, hogy a modern építészet - fehér. Berlinben 1929-ben lakótelep épült Weisse Stadt néven,

2 Tel Avivot máig White City-nek nevezik modern épületei alapján.

3 A Die Form című német folyóirat Weiss, alles Weiss címmel közölt cikket 1930-ban:' Még a modern kritikáját megfogalmazó kései írásokban is „fehér" istenekről (Tom Wolfe),

5 illetve/e/iér falakról" {Mark Wigley)

6 esik szó. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, mi vezetett a hófehér kubusok sztereotípiájához? E makacsul továbbélő tévhit természetesen több okkal magyarázható. A legfontosabb ok, hogy a színes épületek nem maradtak fenn eredeti állapotukban. Az újfajta színkompozíciók gyakran meghökkentők voltak, nem mindenkinek tetszettek, és elég volt egy tulajdonosváltás, némi tiltakozás, vagy csupán a színek kifakulása, elpiszkolódása ahhoz, hogy átfessék, megszüntessék. Nem csak a használók, az építészek is hozzájárultak a színes építészet feledésbe merüléséhez. Sokan változtattak korábbi elveiken, elfelejtették, vagy megtagadták „színes" korszakukat. Mint láttuk, a korabeli, vagy utólagos cikkek, tanulmányok is erősítették a tévhitet. Végül, az egykori publikációkban szinte kivétel nélkül fekete-fehér fényképek jelentek meg, amelyekről legfeljebb tónusokat lehetett megállapítani, színeket nem. A modern építészet első nemzetközi seregszemléjéről, a stuttgarti Weissenhof Siedlungról is csak fekete-fehér fényképeket ismerünk. (I. kép) Nem olyan régen, a kilencvenes években, publikálták először azt a festményt, amely a befejezés előtt álló mintatelepről 1927-ben készült.

7 (2. kép) Erről a képről megtudjuk, hogy Le Corbusier ikerháza világoszöld és kék, a másik épülete rózsaszín volt, Mies van der Rohe hosszú társasháza bézs-színű, Mart Stam sorháza kék-fehér, BrunoTaut családi háza pedig alapvetően zöld-piros, de élénk sárga, sötétkék és fekete szín is volt rajta. A modern mozgalom színhasználata korántsem volt egységes, az egyes mesterek és irányzatok sajátos színkompozíciói eltérő felfogásról tanúskodnak. Voltak, akik elméleti alapon építették föl színrendszerüket, mások inkább festői tapasztalataik alapján, megint mások pragmatikusan vagy etikai szándékkal viszonyultak a kérdéshez. A modern mozgalom korai szakaszának színezési koncepciói közül az alábbiakban négy karakteres példát mutatok be. BRUNOTAUT A modern mesterek közül legkorábban a német Bruno Taut (1880-1938) kezdett foglalkozni a színezés kérdéseivel.

8 1905-ben jegyezte a következő mondatot naplójába: „Farbiges Raumkompositionen, farbiges Architektur, das sind Gebiete, in denen ich vielleicht einige Persönliche sagen werde"

9 Már az első világháború előtt megépített Berlin külterületén egy kis lakótelepet (Am Falkenberg 1913-1915, Berlin-Grünau), amit a köznyelv Tuschkastennek (festékesdoboznak) nevezett el. (3. kép) A változatos csoportokba rendezett földszintes, illetve egyemeletes házak (többnyire sorházak) eredeti színezését a kilencvenes években állították helyre. A Gartenstadtweg mentén a házak falának színezése erős (vörös, fekete, sárga), ezeken a felületeken az ablakok, zsalugáterek és ajtók feketével, fehérrel, vörössel vagy kékkel jelennek meg. Az Akazienhof házait viszont pasztelles színárnyalatok jellemzik: halványkék, rózsaszín, szürke, okker. A színezéssel Taut a vidéki barokk építészet hagyományára és a népművészeti tárgyak (bútorok, textíliák) merész színkombinációira utalt vissza. Bruno Taut számára a színezés nem annyira esztétikai, mint inkább etikai kérdés volt. „Célunk a piszkosszürke bérkaszárnyák és sivár hátsó udvarok lakóinak egy szikrányi életörömöt nyújtani"- Irta a színes építészet érdekében fogalmazott manifesztumában.

10 Az először 1919-ben megjelent felhívást sok neves ember aláírta: többek között Peter Behrens, August Endeil, Fritz Schumacher, Hans Poelzig, Hans Scharoun, Adolf Behne, Walter Gropius, valamint Josef Hoffmann és Josef Strzygowki professzor