Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - VÁRALLYAY RÉKA: Homlokzatalakítás a 20. század elején. A Komor-Jakab-iroda épülettervei

ennek sötétebb tónusával festették. Az ajtó- és ablakkeretek is sötétkékek voltak.

8 Az udvari homlokzatok vakolt falfelületeit nyerstégla szalagok tagolják. A sík, vakolt fal és a téglaszalagok együttese lechneri invenció. Először a kecskeméti Városháza és az Iparművészeti Múzeum udvarán jelent meg, majd a Lechner-ház és a Földtani Intézet külső homlokzatait osztotta és díszítette. Egyértelműen elütött az eklektika egyszínű, historizáló vakolatornamenseitől. Természetes és jellegzetes hatása miatt, a Lechner követők többsége kísérletezett vele, mert alkalmas volt a felületek díszítésére, geometrikus felosztására, és ezáltal a tömegek hangsúlyozására. A lechneri út első lépéseit a „tégla jegyében"tette meg legtöbb tanítványa. TÉGLA ÉS TERRAKOTTA (1897-1903) A Komor-Jakab építésziroda első közös, de sikertelen pályaművén, a szatmári vigadó tervén (1897) még mindig a kecskeméti városháza redukált tömegalakításával találkozunk, de a vakolatdíszek helyett már a főhomlokzatot is téglagirlandok tagolják. (3. kép) Az építészpáros két különböző funkciójú, mégis nagyon hasonló elrendezésű tervén: 1898-ban, a párizsi Világkiállítás magyar pavilonján, és 1899-ben a szegedi zsinagóga pályaművén is ezt a homlokzattagolási módot láthatjuk. A homlokzatok téglaszalagokkal való felosztása és a falakat koronázó oromzatok íve finom rajzolatot kölcsönöznek a felületeknek. A belső terek invenciózus kialakítása a korszerű építészet vívmányaira támaszkodik. Mindkét tervet díjazták. A szegedi zsinagóga terveinek elismertségét kifejezte az is, hogy 1899-ben a Der Architekt bécsi építészeti folyóirat közölte. (4. kép) A terv 1901 és 1903 között kisebb átalakításokkal Szabadkán épült fel. „A szegedi zsidótemplom tervpályázaton magyaros tervünket csak megvétellel tűntették ki. De a szabadkaiak meglátták, és megbíztak minket ennek a zsidótemplomnak a Szabadkán való megépítésével. Kevés módosítással. Legtöbb építkezésünknél az volt a baj, hogy aránylagoson is kevés építőköltség állott rendelkezésre. Itt is csekély költséggel kellett mutatós épületet emelni. Nyerstégla keretezéssel, magyaros vonalazással és gipszdíszítéssel kívül, szobafestő munkával, puhafa bútorzattal belül. De azért monumentális a hatás és meghitten magyaros is'.'

9 A szegedi terveket az építészek 1900 januárjában dolgozták át. Az épület alapkőletétele 1901. április elején volt, majd kevesebb, mint másfél évvel később, 1902. szeptember 30-án, a zsidó újév ünnepén került sor a zsinagóga vallási átvételére. Az újság hírek szerint, ekkor még nem volt teljesen kész az épület. A kifestés és a belső munkálatok még egy évet igénybe vettek. Az ismeretlen, de jól felkészült újságíró érdekes módon az épület tömegének és arányának magasztalása mellett kiemelte a felhasznált építőanyagok anyagszerű használatát. Az őszinte, anyagszerű építészet elve Lechner Ödön egyik legfontosabb tézise volt.

10 „Nem kevésbé fontos az anyagszerűség elvének szigorú betartása az épület külsején; anyagszerűen kell építeni a homlokzatokat is. Mindenképpen elítélendő, ha az építőművész a felhasznált homlokzati anyagot megtévesztő formába öltözteti. Nem helyes tehát, ha vakolatból kőkockákat mutatnak, ha záró- ás párkányköveket, konzolokat gipszből készítenek, csakhogy kő hatásának csalódását keltsék. Pedig hát bádogoszlopok, bádogpárkányok, bádogtornyok napirenden vannak. A bádogot festik kőszínre, sőt, még homokkal, kőporral be is kenik, hogy annál tökéletesebb legyen a fából vaskarika. A gipsznek, malternak, bádognak, fának anyagait nem mindig lehet nélkülözni, különösen akkor nem lehet, ha a rendelkezésre álló pénz oly kevés, hogy nem telik drágább anyagra. De a szabadkai templom homlokzatán látjuk, hogy e szerény anyagokat is be lehet vonni egy művészi kompozíció keretébe, anélkül, hogy az anyagok mivoltát meg kellene tagadni. Az épületek alja, a kiugrások széle és a lezáró párkányzat szárazon sajtolt, ép élű piros téglázatot mutat, s így tehát az időjárás viszontagságainak legjobban exponált részeket a kemény téglaanyag védi. A téglavonalak azonfelül szép idomokat, rajzokat mutatnak, s ezeknek kitöltése a nagy falfelületeken vakolat, a kis idomokon pedig virágmintás gipsz. Itt tehát a vakolat és a gipsz azonnal megmondja a szemlélőknek, hogy micsoda, anélkül, hogy magasabb rendű, jobban mondva drágább anyag szerepét hazudnák. Van a templomon bádog is, de ismét csak ott, ahol más anyag el sem képzelhető, ti. a toronypilónok és a kupola felső végződésén. E végződések alakja is karakterizálja a fémlemez hajlékonyságát. A homlokzat minden ízében fényesen cáfolja meg azt a képtelen állítást, hogy magyar stílus nem fejlődhetik ki. Ezeket a vonalakat más, mint magyar ember meg nem rajzolhatta, mert nem érezhette őket. Ezek a csipkemotívumok minden újdonságuk dacára is jó ismerősök gyanánt mosolyognak felénk. Ritmusuk, formájuk, színük egyaránt magyar, s mindössze csak azt lehet sajnálni, hogy több pénz nem állott rendelkezésre, hogy ugyanezt a gondolatot, ugyanezt a színharmóniát becsesebb anyaggal nem lehetett kifejezni. De ha a mázas tégla helyét piros nyerstégla és vakolat pótolja is, ha az üvegmozaik és majolika helyét gipsz ornamentika foglalja is el, a művészetet kereső szem mégis egész fényességében látja maga előtt a kompozíciót. Az ablakok piros tégla csipkéje, kék alapú sárga ornamentikája kívülről is jól összhangzik a színes ablakok ólomvonásaival és különösen avval a pompás szegfűmotívummal, amely nagy kerek rózsaablakok »mérművein« látható'.'" A zsinagóga kiegyensúlyozott, méltóságteljes megjelenését arányainak és tiszta faltagolásának köszönheti. Az épület négyzetes belső tér köré szerveződik, melyet a