Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - VÁRALLYAY RÉKA: Homlokzatalakítás a 20. század elején. A Komor-Jakab-iroda épülettervei

hangsúlyos kupola is érzékeltet. (5. kép) Az egyes épületszakaszok additív módon, jól érzékelhetően kapcsolódnak a centrális térhez. A szabályos négyzet a bejárati oldalon és a szentélyrésznél kibővül, a sarkokon egy-egy kis torony emelkedik. A tornyok közötti falszakaszok vertikálisan három részre oszthatók. A középső, legszélesebb traktus íves oromzattal magasodik ki minden oldalon. Hangsúlyát pávaszemet imitáló rózsaablaka is fokozza. A sík, vakolt falakat vörös nyerstégla sávok tagolják, a lábazati zónát is vakolatlan tégla fedi. Ahogy az újságcikk is beszámolt róla, a nyílások keretezése körül megjelenő terrakottának tűnő magyaros ornamensek valójában gipsz- és habarcsdíszítmények, melyek alapja egykor kék színezést kapott. A bejáratokat azonban valóban mázatlan kerámiadíszek keretezik. (6. kép) Az egyszínű, sík homlokzatot a téglaszínű, geometrikus rajzolat szövi át. A kupolát és a tornyokat sárga-zöld mázas cserép fedi. Bár a jelenlegi fehér fal és a vörös téglaszín együttese nagyon impozánsnak hat, és feltételezi, hogy a zsinagóga eredeti színezése is ilyen lehetett, az épület helyreállítását megelőző legújabb kutatási eredmények megállapították, hogy a zsinagóga falainak eredeti színezése zöld volt.

1? Ezt az érdekes tényt Jakab Dezső 1925 decemberében, a Szombat című folyóirat szerkesztőjéhez, dr. Vidor Imréhez írt levele alátámasztja: „Az egész templomot világosságosan, derűsen, élénk színekben tartottuk, hogy Itt elmúljék minden szomorúság és az imádkozó megnyugvással lépjen ki imája végeztével [...] A templom színezése nem sárga volt eredetileg, hanem zöld, és ez jobban harmonizált a nyerstégla és kék ornamensekkel. Ezt is megkérdezésem nélkül változtatták át. Mindkét festési reperáció károsan hatott az eredeti kompozícióra. Az új helyreigazításoknál ezekre újból figyelni kell és megjavítani úgy, ahogy azt eredeti állapotában terveztük"'

3 (7. kép) FESTETT KERÁMIADÍSZEK ÉS SGRAFFITO (1902-1904) Komor Marcell és Jakab Dezső elsősorban a középületek tervezése iránt érzett elhivatottságot, de több bérházat is terveztek. A legjelentősebb és legmívesebb épületek 1902-1904 között készültek Nagyváradon és Budapesten. Az épület jellege nem kívánta - az építtetők anyagi helyzete pedig leggyakrabban nem engedte meg -, hogy mázas terrakotta, vagy üvegmozaik dísz kerüljön a homlokzatokra, így az építészek a mázatlan kerámiadíszek színezéséhez és különféle vakolattechnikák alkalmazásához folyamodtak. Az egykori Sziget utca és Ügynök utca sarkán álló bérház (ma Radnóti utca 6.) megtervezését Krayer Emil és felesége, Kümmel Sarolta megbízása alapján 1902ben kezdte el a Komor-Jakab iroda. Az épület legelső tervváltozatán csakúgy, mint az építészpáros több terve esetében még nem a szecessziós jelleg, hanem a barokk ornamenseket felvonultató eklektikus stílus dominált. Feltehetően az építészek rábeszélőképességének köszönhetően, az 1903 márciusában készült, és szeptemberben jóváhagyott tervmódosításon már szecessziós homlokzat szerepel.

14 A kivitelezést 1903 tavaszán kezdték, és 1904 nyarán fejezték be. A ház sajátossága a kimagasodó műteremlakások mellett húzódó, íves oromzattal záródó falszakaszok díszítése. Az oromzat közepén a K, E és S betűk - az építtetők monogramja - és az építés idejét jelző 1903-as évszám áll. A vakolatrácsok osztotta felületet - szőlőlugas imitációként - sgraffito technikával készült színes szőlőmotívumok díszítik. (8. kép) A homlokzatalakítás ezen túl is játékos: a nagy szemcsés vakolatfelületen a zárterkélyek tömbjeit hullámos vakolatsávok keretezik, az ablakokat dús növényi ornamentika emeli ki. A homlokzat organikus oldottságát a tetősíkok játéka fokozza. Sajnálatos módon az egykori gazdag homlokzatkialakítást már csak archív fotókról imerjük. Feltehetően erre az építkezésre jelentősebb anyagi keret állott rendelkezésre, mert igen míves munka a ma is megtalálható főbejárati kapu kovácsoltvas betéteivel és íves tábláival, valamint a lépcsőház faburkolatos, virágmintás kiképzése. Ugyanez a játékosság figyelhető meg a nagyváradi Stern-palota (1904-1905) homlokzatalakításában. A nagyméretű, kétemeletes bérház uralja az egykori Fő utca - Szaniszló utca határolta területet. Földszintjén üzletek, vendéglők működnek. (9. kép) A sétálóutca felőli homlokzat közel szimmetrikus, ám a felületből kiugratott kétszintes, oromzattal koronázott falszakaszok (zárterkélyek) formája különböző. Az ablakok mérete sem egységes: a nagyobb méretű első emeleti ablakokat íves vakolatdísz kereteli. A második emelet több kisebb, egyenes záródású ablakkal tagolódik. A lehúzódó ereszt díszesen faragott könyökfák támasztják alá, mögöttük sgraffito technikával készült színes, okkersárga alapon zöld és bordó pávaszem motívumokkal ékes fríz fut körbe. A tető síkját a kiemelkedő falszakaszok oromzatai, csúcsos tetőidomai teszik mozgalmassá. Az épület máig megőrizte eredeti okkersárga vakolatát, így jól érzékelhető az egyes vakolatfelületek különböző textúrája, fény-árnyékjátéka. (10. kép) A bejárati kapu - nagy és kiskapu - még romjaiban is őrzi egykori szépségét, csakúgy, mint a lépcsőház vakolatdíszei. Festett terrakottadíszek találhatók az Adorján Emil bankár által építtetett nagyváradi bérházak homlokzatain. Az egykori Színház utca 4. és 6. szám alatt, a színházi díszletraktárak szomszédságában fekvő két telket 1902 nyarán vásárolta meg Adorján Emil, hogy a sarokra bérpalotát építsen. A Színház utca 6. szám alatti új bérház 1903 novemberére lett kész. A Magyar Pályázatok 1905.