Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BUZÁS GERGELY: Festett építészeti díszítés a 14-15. században
polna szentélyéből ismert. A szentélyzáradék északi falsíkját és az utólag hozzáépített, az Oroszlános-udvar sarkát támasztó pillér nyugati falsíkjának lábazati párkány feletti falfelületén maradt fenn az a festett vakolatfolt, amelyről egy 1935-ös fekete fehér fénykép tanúskodik.' 5 Sajnos ez a vakolatfolt azóta nyomtalanul elpusztult, így ma már nem tudjuk megállapítani, hogy a fallal egykorú vakolat volt-e vagy későbbi. A képen a világos falfelületeken sötét vonallal rajzolt kváderosztást láthatunk. A fotó alapján csak becsülhetőek a kváderosztás méretei: a sorok magassága 40-45 cm körüli, a hossza - amely csak egyetlen esetben figyelhető meg - 70 cm körüli volt. A fekete-fehér fotó a kváderfestés színének pontos meghatározását sem tenné lehetővé, ám fennmaradt a kápolnából olyan ablakosztó-sudár töredék, amelynek tengelyvonalába festett vörös vonal van behúzva. Feltehető, hogy ez a díszítés a kváderosztás kiterjesztését jelenti az ablakokra is. Ma is megvan a palota déli határoló falának külső, déli oldalán, 3 méterrel a 15. századi a járószint felett egy festett vakolatfolt. Maga a fal 14. századra, vagy a 15. század elejére keltezhető és a vakolat nem válik el a falazat erősen kavicsos habarcsától, tehát feltehetően a fal eredeti első vakolata. Az erősen lepusztult felületű, sárgás árnyalatú nyers vakolaton egy 45 x 90 cm-es vörös kváderosztás van felfestve erős sötét árnyalatú barnásvörös festékkel. A vörös vonalakat a még lágy vakolatba hegyes eszközzel bekarcolt vonalhálóra festették. A 2005-ös ásatás során, ettől néhány méterre nyugatra, egy olyan 14. századi leletanyaggal keltezett épületet találtunk, amely dél felől csatlakozott ehhez a kerítésfalhoz. Ennek a falnak a keleti külső homlokzatán, a fal fennmaradt alsó részén szintén előkerült a festett vakolat. Ehhez a falhoz később, a Mátyás vagy a Jagelló-korban kelet felé egy újabb épületrészt emeltek, így az említett festett vakolatot eltakarták, ami ilyen módon meglehetősen ép felületekkel került elő a befalazás alól. Itt megfigyelhető, a fehérre meszelt vakolatba bekarcolt kváderosztást a járószint felett 15 cm-el indították. A kvádervonalakat egy hegyes szerszámmal a még nedves vakolatba karcolták be, majd olyan vörös festékkel húzták ki, amely kiszáradva rózsaszínes árnyalatot vesz fel. 1964-ben a kerítésfal nyugati szakaszának északi, azaz a palota nagy fogadóudvara felé néző szakaszán egy jelentősebb méretű kváderfestéses vakolatfoltot tártak, fel, amelyről mára csak egy felmérési rajz maradt fenn. 16 Bekarcolt és festett vonalakkal itt is egy 45 x 90 cm-es kváderezés volt látható. A falszakasz, amin ez a kváderezett vakolat elhelyezkedett nagyszámú, másodlagosan felhasznált gótikus kőfaragványt tartalmaz, így keltezése egyelőre meglehetősen bizonytalan. Kváderosztásos vakolat a palota egyik alárendelt szerepű belső terében is fennmaradt. 1953-ban Héjj Miklós az északkeleti palota nyugati homlokzatának északi támpillérén, a támpillér déli oldalán, kétrétegű vakolatot figyelt meg. A felső sima vakolat alatt egy durvább felületű, fehérrel festett kváderosztással díszített vakolat maradt meg. 17 A támpillérnek ez a része eredetileg sem a szabad térbe, hanem az északnyugati palotaszárny alatt a kertbe vezető átjáró belső terébe készült. Innen indult a palota felső szintjeire vezető egyik csigalépcső is. A Mátyás korban ebből a viszonylag tágas kapualjból a támpillér mellett, a csigalépcsőajtó előtt leválasztottak egy kamrát. Feltehetően ehhez az átalakításhoz köthető a támpillér - már e kamrába eső - déli oldalának újravakolása. Az alsó vakolatréteg ezek szerint inkább az eredeti, Zsigmond kori építési fázisban keletkezhetett. Sajnos az ásatás után lefedetlenül hagyott falakról a vakolatok gyorsan lepusztultak, mára nyomuk sem maradt. Összefoglalva tehát a visegrádi palota Zsigmond kori homlokzatinál meghatározó volt a kváderfestéses dekoráció. A külső homlokzatoknál elsősorban fehér alapon vörös kváderosztást használtak, de előfordult fehér kváderosztás is, amely inkább textúrájában jelentkezett a világos színű, de durvább felületű vakolaton. E visszafogottabb díszítés azonban ebben a periódusban csak belső térben: egy kapualjban igazolható. Gazdagabb színezés csak a kutakon mutatható ki, ám ott is elsődlegesen a kőszínű kifestés volt a cél, gazdagabb színeket csak az ornamentális és figurális részletek kaptak. A visegrádi palota nagy átalakítására Mátyás király uralkodása alatt, az 1470 és 1480 évek közepe között került sor. A Zsigmond kori épületeket megtartották, de a kutakat és csaknem az összes faragott kő szerkezetet kicserélték. A külső vakolatokat is több helyen javították. Ezeknek a vakolatoknak jelentős emlékei maradtak fenn a nyugati palotaszárny utcai és udvari homlokzatain. A nyugati épületszárny kaputoronytól délre eső részének a belső, udvari homlokzatán, a szárny középső szakaszában, egy Zsigmond kori ajtó befelazásán, az udvarról az emeletre felvezető lépcső alatt, egy viszonylag védett helyen fennmaradt egy kisebb vakolatfolt, egy vízszintes kvádervonal töredékével. A vakolat elé jól láthatóan utólag épült a lépcső. Egy másik, nagyobb folt egy vízszintes kvádervonallal a lépcsőtől északra lévő, Mátyás kori támpillér északi oldalán, a támpillérnek a lábazat feletti falazatára ráfordulva maradt meg. Ezeken a részeken a kváderfestés a meszelt felületre hegyes eszközzel bekarcolt vonallal, és rózsaszínes árnyalatú vörös festékkel készült. A palota nyugati, utcai homlokzatának északi felén, a címerdíszes Mátyás kori zárterkélytől északra 1989-ben került elő egy jelentősebb vakolatfolt. Ennél megfigyelhető, hogy az 1477-1481 közé keltezhető zárterkéllyel 18 egy
