Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BUZÁS GERGELY: Festett építészeti díszítés a 14-15. században

időben, vagy annak elkészülte után került a falra. Jól látható a még puha vakolatba valamilyen tompa, széles hegyű eszközzel behúzott 45 x 90 cm-es kváderosztás, illetve körülötte egy széles fehér ecsetnyom.'

9 A 2005-ben, a palotahomlokzat déli részén, a kaputoronytól dél felé 25 méteres hosszúságban ugyanilyen festést tárhattunk fel. A vakolat egyértelműen a Zsigmond korinál magasabban elhelyezkedő Mátyás kori külső járószintről indult, alsó szabálytalan vonalú széle ehhez a járószinthez igazodott. A kváderosztás alsó vízszintes vonala néhol érintette ezt a szintet. A 45 x 90 cm-es osztást itt is a bemélyített vonalak az ecsetnyom rajzolja ki. Egy rövid szakaszon, a homlokzatrészészaki vége körül a fal előtt nyitott tűzhelyet tártunk fel. A tűzhely felett a vakolat felülete megégett, vörösre színeződött. A kváderosztást kirajzoló széles ecsetnyomoknál azonban nem volt nyoma a felület égésének, így az a vörös alapból fehéren rajzolódott ki. Talán az égés idején itt még megvolt a festékréteg, amely megvédte a vakolat felületét az elszíneződéstől, majd később lepereghetett. Vörös festésnek azonban semmi nyomát sem találtuk. Ez mindenesetre arra vall, hogy az utcai homlokzat festése az udvaritól eltért. A kváderosztást is más eszközzel karcolták be, és a más anyagú festékkel festették le. Valószínűleg ez a festék nem is vörös volt, hanem egyszerű fehér mész. A homlokzat fő dísze az a gazdag mérmű, szobor és címerdekorációval borított zárterkély volt, amely a kaputoronytól északra eső falszakasz közepén helyezkedett el. Az erkély 1989-es feltárása során előkerült in situ lábazati részeken és az igen nagyszámú kőtöredéken jelentős festésmaradványok figyelhetőek meg. A teljes egészében faragott kő szerkezetű építmény földszintje különböző, szürkétől a vörösig változó színű hárshegyi homokkőből, emelete sárgásfehér durvamészkőből készült. A külső és a belső falfelülteket azonban mindenhol egységes fehér meszelés fedte. A belsőben ez az egységes fehér meszelés kiterjedt a boltozati csomópontokat és a konzolokat díszítő ornamentikára, szobrokra és címerekre is. A külső azonban ennél színesebb volt. A főpárkányt díszítő, és az ablakzónában, baldachinok alatt álló angyalok által tartott címereken alapozás nélkül a kőre festett színes heraldikus festés nyomai maradtak meg. Az egyik emeleti ablak szamárhátíves vimpergájának ívmezejéből fennmaradt indaornamentikával díszített töredéket erőteljes zöld festés fedi. Szintén az egyik ablak-vimpergából származhat egy hollós Hunyadi-címer töredék, ahol a holló fekete festése maradt fenn. A mérmúvek, a nyíláskeretek és a párkányokat díszítő ornamentika viszont a falfelületekhez hasonlóan kívül is fehérre meszeltek voltak. A színek tehát jól érzékelhetőn az erkély legfontosabb, heraldikai elemeinek kellő kiemelését szolgálták az alapvetően fehér homlokzatból. A palota utcai homlokzata azért az erkély címereiről eltekintve sem volt teljesen színtelen. Az előtte, az 1980-as években előkerült faragott kő tagozatokon jól megfigyelhető színezésnyomok vannak. A homlokzat déli felének középső szakasza előtt, a 15. századi épület újkori pusztulási rétegéből egy körtetagos ablakkeret és egy élszedésbe metszett homorlattal díszített nagyméretű párkány több darabjai kerültek elő. A sárgás-rózsaszín hárshegyi homokkőből készült faragványok profilállt felületeinek mélyebb, védett részein rózsaszínű meszes festés figyelhető meg. Az ablak-szárkövön látható, hogy a festést a profil szélével párhuzamosan, attól 17 cm-el futó egyenes vonalban zárták le, a kő szabálytalan külső szélére fokozatosan elvékonyítva ráfuttatták a vakolatot, amit fehér meszeléssel fedtek. Ezen az elég jó állapotban megmaradt fehér sávon semmi nyoma a kváderosztásnak, pedig annak 45 cm-es sűrűsége miatt jelentkeznie kellene a 135 cm magas kövön. Ez annyit jelent, hogy a rózsaszín festésű keretet egy fehér meszelt külső keretsáv is körülvehette, és a kváderosztás feltehetően ebbe futott bele. 1989-ben a homlokzat északi felét díszítő címeres zárterkély feltárása során, az erkélytől délre egy fent említettel teljesen azonos profilú és festésű ablakkeret szemöldökkő töredékét találtuk meg. Egy azonos profilú és hasonló festésű, de ez esetben csak 9 cm széles rózsaszín sávval kereteit ablak-szárkő, közelebbről ismeretlen lelőhellyel, a palota régi leletanyagából is ismert:'

0 Az erkély északi oldalán egy másik profiltípusba tartozó ablak-szemöldökkő is előkerült. E kövön is az előbb említettekhez hasonló festés figyelhető meg, de itt a profilt kísérő rózsaszín sávot a kőre ráfutó vakolat szélébe bemélyített, és feketével kihúzott erőteljes vonal is határolja. Ez a festett keret a töredék egyik végén derékszögben felfelé fordul, ami arra vall, hogy az ablak lépcsős szemöldökű, háromosztatú lehetett. Ez a viszonylag díszesebb ablak abba az emeleti terembe nyílhatott, amelynek délnyugati végéhez kapcsolódott az említett címeres erkély. E terem bejárata az erkéllyel szemközt, az épület udvari homlokzata előtt végigfutó késő gótikus loggiára nézett. A gazdagon profilált szemöldökgyámos ajtókeretnek az 1987-es ásatáson előkerült darabjain

2

' a külső homlokzat ablakával azonos kifestés figyelhető meg: a profilon és az azt kísérő 8,5 cmes sávban rózsaszín festés, ezt lezáró fekete vonal, majd a kő szélére futó fehér meszelésű vakolat. A teremnek volt egy másik, belső ajtaja is, amely innen nyílott az északról szomszédos szobába. Ezt egyszerű, élszedésbe metszett homorlattal profilálták, viszont gazdagabb színezéssel látták el. A homorlatot barnásvörösre, az ezt keretelő lemeztagokat világoskékre, a profilt kívülről kísérő sávot viszont