Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

(képmás) jelöli, majd még ugyanebben a mondatban „Gemälde" (festmény) szót használja. 46 Archiv, Verwaltungsakten 1828. - Függelék XV. A levéllel kapcsolatban bővebben ld. később. 47 „wohlgetroffenes"-Archiv, Verwaltungsakten, 1827/28, Buchstabe C (6497 ad 2340) - Függelék IX. A levéllel kapcsolatban bővebben Id. később. 48 Archiv, Verwaltungsakten, 1826/27., Buchstabe B - Függelék XII. A levéllel kapcsolatban bővebben ld. később. 49 WEIBENHOFER 1918. (3. jegyzetben i. m.) C/2. 50 A buszt után még az 1960-as évek második felében - Dr. Krasa kérésére - Fitz Novotny professzor levélben érdeklődött, ám a Prágai Nemzeti Galériától érkezett válaszban felsorolt több Colloredo-büszt között nem találták meg Andreas Schroth művét. 51 Umélecké památky Geh. Red. Emanuel Poche, Josef Krása, Jarmila Krcálová. II. K-O. Praha, 1978. 10-11. 52 Archiv, Verwaltungsakten, 1819. - Függelék V. 53 Uo. - FüggelékMl 54 Uo.-Függe/é/cVII. 55 Archiv, Verwaltungsakten, 1820. No 125/p. 56 Archiv, Verwaltungsakten, 1820. No 1896. (p. 193) - Függelék

VIII. 57 Archiv, Verwaltungsakten, 1827/28, Buchstabe C. (6497 ad 2340) - Függelék IX. 58 Archiv, Verwaltungsakten, 1821. fol. 344. Andreas Schroth kimutatása a buszt költségéről a fenti, császárnak címzett Mette mich-levél megírása előtt egy nappal, 1821. október 11 -én kelt Bécsben. E szerint a karrarai márvány kőtömb a megadott méretben 30 aranydukát, illetve ennek kifaragása a kis„Bostament"-tel és a gipszmodellel együtt 120 aranydukát (ami összesen kb. 675 CM értékének felel meg). 59 PROKOPP GYULA: Packh János (1796-1839). Művészettörténeti Értesítő, 23, 1974. 1.5. 60 A bazilika építéstörténetével kapcsolatosan bővebben Id.: EDVI ILLÉS GYULA: AZ esztergomi főszékesegyház. Budapest, 1928.; RADOS JENŐ: Hild József Pest nagy építőjének életműve. Budapest, 1958.154-167.; ZÁDOR ANNA: Az esztergomi főszékesegyház. Budapest, 1970.; PROKOPP GYULA: Kühnel Pál építész (1765-1824). Művészettörténeti Értesítő, 31, 1972, 1. 30-40.; PROKOPP 1974. (59. jegyzetben i. m.) 5-27. 61 PROKOPP 1974. (59. jegyzetben i. m.) 5. 62 Művészeti lexikon. Főszerk. Genthon István, Zádor Anna. IV. Budapest, 1968.249. 63 PROKOPP 1983. (2, jegyzetben i. m.) 35. Itt azt írja, hogy Rudnay a terveket 1822 elején fogadja el. Azonban a Kühnelről és Packhról írott tanulmányaiban ugyanerre 1821 eleji időpontot adja meg. A helyes dátum ez utóbbi. PROKOPP 1972. (60. jegyzetben i. m.) 32.; PROKOPP 1974. (59. jegyzetben i. m.) 6. 64 PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 36. 65 Uo, 36. 66 1835 elején ugyan még itt lakik, de úgy tűnik, az év közepére végleg visszaköltözik, s innét a fennmaradó adatok zöme Bécshez kötődik. 67 Sopron, Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára, 6584. B. 817/840. 68 PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 36. 69 Uo., 36. és 5. kép. 70 KAZINCZY FERENC: Kazinczy' útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra. Pest, 1831.42. 71 MAJER ISTVAN: AZ esztergomi basilikának leírása. Vasárnapi Újság, 1856. augusztus 31.302-304. 72 Der Graner Dom. Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst, No 73. 1827. június 18.407. - Függelék X. 73 WEIBENHOFER 1918. (3. jegyzetben i. m.) C/lll függelék: „Rosenbaums Tagebücher 20. Mai 1823". 74 Esztergom, Prímási Levéltár, 40. Fasc. 87/823; „Dem Héregen pfarr Kirche Baum betreffen" - szó van továbbá a szükséges anyagokról és szerszámokról (5 mázsa gipsz, öntőforma, egy 4 öles drót, 1 font (kb. fél kiló) faolaj, 2 font szappan), valamint a költségekről. E szerint 1 oszlopfő ára 70 WW így a 8 oszlopfő összköltsége 560 WW lenne, de utólag ezt az összeget áthúzta, és 10 WW-al kevesebbre, 550 WW-ra javította. Kihúzásra került továbbá a szerződés azon része, melyben Schroth az anyagnak alabástromgipszet írt, melyet az építészeti iroda szerzett be. E helyett a szöveget - az 5 mázsa után - csak gipszre módosította. 75 PROKOP GYULA: Ferenczy István terve az esztergomi bazilika előcsarnokának szobraihoz. Művészettörténeti Értesítő, 23,1974,2.147. 76 PROKOPP 1974. (59. jegyzetben i. m.) 9.; PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 36. 77 PROKOPP 1974. (59. jegyzetben i. m.) 25.: 34. jegyzet. Esztergom, Prímási Levéltár, Archívum Juridico-oeconomicum, Titulus 28. - A szerző itt az 1820-as dátummal kapcsolatban említi meg Schroth nevét. Vele kapcsolatban ez az adat tévesnek látszik, hisz e korai dátum jelenlegi tudásunk szerint nem egyeztethető össze Esztergommal. 78 PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 36. 79 Archiv, Vervaltungsakten, 1825. No 396. - Függelék XI. (1823-ból nem találni tőle levelet az Archívban.) 80 Miután Klieber és Kiesling nem reagált a felkérésre, október 4-én az Akadémia levélben ismét szólítja őket. Kiesling azonban még ekkor is késlekedik. 81 Archiv, Verwaltungsakten, 1824/25, Buchstabe B.: e szerint voltak, akik pótlólagosan nyújtották be: Fraz Graf von Harrah, Johan Moritz Schärmer (Tirol), Leopold Kiesling (nyilván a fentiek miatt), Josef Kähsmann (Rómából). 82 Archiv Verwaltungsakten, 1824/25., Buchstabe A. 83 A Hofer-emlékművel kapcsolatban bővebben Id.: KRASA-FLORIAN 1977. (20. jegyzetben i. m.) 32-35. 84 PROKOPP 1974. (59. jegyzetben i. m.) 10., 25.: 35. jegyzet. Itt továbbá azt írja Prokopp, hogy a síremléket csak 1825-ben szállították Esztergomba. Ha ez igaz, nehéz megérteni, hogy mindössze egy évvel korábban, 1824-ben miért akarta Rudnay hercegprímás József nádor jelenlétében Károly Ambrust újra eltemettetni. Úgy tűnik, hogy vagy Prokopp értesülései tévesek és az alkotás már 1824-ben a bazilikába érkezett, vagy Schroth szavai félreérthetőek és az általa írt eseményt nem arra az évre kell érteni. Érdemes ugyanakkor figyelmet szentelni a már említett, több helyen pontatlan Hormayr-féle cikknek (72. jegyzetben i. m. 408.), mely arról tudósít, hogy a Pisani-féle karrarai márványszarkofágot 1826 augusztusában állította fel maga a művész (pontosabban az 1827-ben megjelent cikk úgy fogalmaz, hogy a síremlékjangte im Monathe August v. J. hier an". 85 KAZINCZY 1831. (70. jegyzetben i. m.) 42. 86 Kataloge der Jahres-Austellungen in der k. k. Akademie der Bildenden Künste bei St. Anna in Wien 1824. Wien, 1824. 22.: No 144. 87 Archiv, Verwaltungsakten, 1826/27., Buchstabe B. - Függelék XII. 88 Archiv, Verwaltungsakten, 1826/27, Buchstabe E. Erről a november 22-én megtartott rendkívüli tanácsülésen a 2. pontban tárgyaltak. A szobrásziskola korrektori állására a következők pályáztak: Josef Reinhold - modellező a császári porcelánmanufaktúránál Josef Jankovsky - akadémiai szobrász Josef Kähsmann - akadémiai szobrász Rómában Andreas Schroth - akadémiai szobrász Franz Prokopp - akadémiai szobrász Az említett „Cernin gróf" nem más mint az a Johann Rudolf Graf Czernin zu Chudenitz, aki 1823-tól 1827. október 22-ig, valószínűleg haláláig, a Császári és Királyi Képzőművészeti Akadémia elnöki tisztét töltötte be (utána választják meg Ellmaurert). A pályázathoz nyílván rajzokat is be kellett küldeni, erre utal Schroth a levele elején. 89 PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 40. Nem biztos, hogy összefüggésben van ezzel a munkával, de a prímási kifizetési számlák heti kiadási összegzésében november 12-én, 19-én és 26-án 150 CM-ét fizetnek számára ki ismeretlen munkáért (ezekben az esetekben csak a név és az összeg olvasható). Érdemes megemlíteni, hogy április 26-tól, az évvégéig feltűnik Ferenczy István is, aki, nyilván a Rudnay jóindulatának is köszönhetően óriási összeget, havi kerek 1000 CM-et kap. Ebben valószínűleg benne foglaltatik a fehér márvány kutatásával kapcsolatban felmerült magas kiadások fedezése is. 90 A metszetek mérete 26 x 40 cm. Prokopp Gyula szerint ezek keletkezése 1822-re tehető és Schroth első munkája Esztergom számára, melyekről ebben az évben ezekről csak újabb nyomatokat készített. Hogy miért pont 1822, annak nem adja magyarázatát, csupán annyit ír, hogy Rudnay 1822 elején fogadta el Kühnel terveit, és a metszeteknek az építendő bazilika tervezet képét hivatottak megismertetni a prímással. PROKOPP 1983. (2. jegyzetben i. m.) 36. - ez az indoklás azonban önmagában nem bizonyítja a metszet keltezését. Prokopp feltételezése azért is kérdéses, mert a metszeten található „Auetor Pianorum erat Paulus Kühnel Architectus" azt érzékeltetheti, mintha Kühnel a metszet készítésekor már nem lett volna az élők