Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

13. kép. Rudnay Sándor hercegprímás képe. Olaj, vászon, 42 x 34,5 cm. Andreas Schroth(?), 1829 körül. (Esztergom, Keresztény Múzeum, Mudrák Attila felvétele) festményét, melyen a kardinális ülve látható, jobb könyöke alatti asztalkán a bazilika tervével. (13. kép) A kis méretű (42 x 34,5 cm) szignó nélküli olajképet nem lehet pontosan datálni és Schroth szerzősége is némileg megkérdőjelezhető. A kép vakkeretére ceruzával ráírt „Schrott" felirat nem meggyőző (szignónak meg végképp nem elfogadható, mivel saját nevét így sosem írta), ráadásul e festmény egyik Maszlaghy-féle kötetben sem található, míg a fent említett nagyméretű kép szerepel benne.'

15 Először 1948ban Genthon István kapcsolta Schroth-hoz az alkotást,"

6 majd ezt átvéve az 1964-ben megjelent, az Esztergomi Keresztény Múzeumról szóló könyvben is nevéhez kötik a képet.

1

'

7 Még egy festményt lehet az előbbinél nagyobb valószínűséggel a szobrász nevéhez kötni. Ez a mű szintén Esztergomban található és Packh Jánost ábrázolja, amely az építész egyetlen hiteles ábrázolása. (14. kép) Bár a mű szignálatlan, a nagyméretű (105 x 85,5 cm) festmény Schroth munkái közé sorolását két tényező is igazolhatja. Az egyik stíluskritikai. Azon, hogy az 1829-es Rudnay portréval összehasonlítva a két kép színvilága nagyon különböző, nincs mit csodálkozni, hiszen amíg a kardinális vörös függönnyel, az épülő bazilikával, reprezentatív környezetben festette magát, addig Packh a székesegyház addigra elkészült egyetlen részét, a joggal büszkeségének számító prímási kriptát komponáltatta a háttérbe a Schroth által készített feszülettel és gyertyatartókkal (a kápolnabejáró szemöldöke fölül nyilván kompozíciós okokból hagyta el az általa még korábban elkészített pálmaágakkal díszített koszorús reliefet). A szürke környezet az idők során tovább sötétedett, s az amúgy is rosszabb állapotban lévő képen ma már az említett tartozékokat is nehezen látni. Azonban a tisztán kivehető részeket megfigyelve, így az ujjak és körmök megfestésének módja valamint az ecsetkezelés technikája sok ponton rokonságot mutat a Rudnay-portréval. A másik tényező, mely Schroth szerzőségét erősíti, a festmény keletkezésének hátterével kapcsolatos.Tudomásunk szerint ebben az 1825-1831 közötti időszakban Rudnay nem foglalkoztatott„hivatalos"festőt, hisz az építkezéshez erre aligha volt szüksége. Bár két jó nevű festő Hess Mihály és Friedrich Lieder is megfordult Esztergomban (Hess készítette a főoltár képét, Lieder pedig 1829-ben egy Rudnay festményt és erről litográfiát, melyek közül csak ez utóbbi maradt ránk), mégis elmondható, hogy a hercegprímás a legnagyszerűbb portréjának megfestéséhez - bár megtehette volna - nem hivatott máshonnan nevesebb piktort, hanem a festésben is járatos, és amúgy is ott 14. kép. Packh János arcképe. Olaj, vászon, 105 x 85,5 cm. Andreas Schroth, 1829 körül. (Esztergom, székesegyház, Mudrák Attila felvétele)