Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

szélesebb folyosóról nyílott az utca felőli szélső szoba, és a kerti oldalon a konyha (kétablakos), majd ebből közép felé, a kerti szobával határosán egy egyablakos szoba. A folyosó végén ajtó nyílt a lépcsőházra, amelyből az utca felé egy - a többi szobától elkülönített - egyablakos kis szoba nyílott, illetve a kert felől két illemhely, és a kertbe vezető melléklépcső. Összegezve: téli használatra is alkalmas, tágas hatszobás lakás, a lakószinten elhelyezett konyhával, kamrával és talán személyzeti szobával. A hat szoba közül a kertre néző kettő elkülönült a többitől, lehetett az építtetők„magánszférája", a vendégfogadásra, reprezentációra szolgáló négy utcai szobával szemben, de lehetett vendégek, netán a gyermektelen házaspár örököseinek elhelyezésére szolgáló lakrész is. Az alagsor beosztása csaknem azonos a földszintével. Az előszoba alatti előtérből, és a belőle nyíló - itt egyenletes szélességű - folyosóról három különálló kétablakos és egy további háromablakos helyiség nyílt, valamint az utcai szobasor alatt három egymásba nyíló helyiség, összesen hét ablakkal. Funkciójukról a tervrajz nem ad pontos információt, lehetnek raktárak, esetleg személyzeti lakóhelyiségek is, bár erre a célra kevéssé lehettek alkalmasak, mivel a boltozott helyiségek belmagasságuk (1°3') 2/3-dal a föld alá kerültek. Az alagsorból ablakok nyílnak a kertbe és az utcára is. A homlokzat egységes; magas, 2x4 osztású ablakokkal, melyek kötényesek, és szemöldökpárkányuk füles (netán konzolos). Az ablakok magassága TT; köténnyel párkánnyal 1°5'; szélessége 3', kerettel 4'. A szobák belmagassága 2°1 '3"(kb. 4 m). Az épület alaprajza olyan, hogy ha nem az utcavonalon áll, akár villa is lehetne. Homlokzata azonban szigorúan zárt utcasorba illő. Különös, hogy a gyermektelen idős házaspár (Bártfay 58, felesége 61 éves volt az építkezés idején) ilyen nagyméretű, reprezentációra tervezett lakás építésébe kezdett, noha társasági kapcsolataik ekkor már szűkülhettek. Korábbi vendégeik, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, évtizedek óta halottak, Vörösmarty ekkor hunyt el, de már évek óta elvonulva élt. Az elbeszélő források is csak a negyvenes évekig követik a történetet,

142 Bártfayné 1860-ban, már özvegyen írt végrendelete sem ad magyarázatot

143 (Bártfay végrendeletét nem ismerjük.) További érdekesség, hogy az ingatlan 3/8 részét 1859 februárjában, még az özvegy életében örökség címén átírták Bártfay József

144 és Balásházy Mária nevére.

145 A további ötnyolcadot az özvegy ajándékként átadta nekik 1860. április 23-án.

146 Az átadást 1860. május 30-án vezették be a telekkönyvbe.

147 Az örökösök - Bártfay László testvéröccse és unokahúga (nővérének leánya), Balásházy Mária - később házasságot kötöttek.

148 1860 UTÁN 1860 valószínűleg nem tekinthető korszakhatárnak, mégis úgy tűnik, hogy megélénkült ekkor a fasori, illetve a fasori telkek hátsó, utcai részét érintő építő tevékenység. Lehet, hogy csak érzékcsalódásról van szó, mert az építési hatóság átszervezése után, amikor a Szépítő Bizottmány helyét átvette az Építő Bizottmány, szakszerűbb lett az iratkezelési tevékenység, és több terv, illetve információ maradt fenn. Az 1860-as állapotot rögzítő térképet nem ismerünk, csupán „A szabályozandó külső Lipót és Terézvárosnak térrajzá"-t, amelyet a városi mérnöki hivatal jegyzett 1864 évi Deczember hóban.

149 Ez a térkép a városligeti fasor területére vonatkozóan nem mutatkozik megbízhatónak. A telkek mérete és számozása sem fedi minden esetben a telekkönyvi állapotokat, a jelzett épületek is több helyen eltérnek a tervrajzokról ismert, a Halácsy-térképekkel öszszecsengő állapotoktól.

150 Ennek a térképnek a jeleit tehát nem tekinthetjük bizonyító erejűnek. KÖZJÁTÉK - Az EGYKORI THÁLIA-SZÍNHÁZ. A polgári lövöldével szemközt, tehát a városligeti 58-59. számú, Wurm-féle kettős telekkel a város felé határosán, 1860-1867 között állt egy faszerkezetű nyári színház, a Thália-színház. A fasor bejárata ezzel az épülettel visszanyerte szimmetriáját, - az intézménnyel a város és a liget kapcsolata is kiteljesedett. A város és a városligeti fasor találkozásánál, szinte kapuként állt egymással szemközt a polgárság szórakoztatását szolgáló két intézmény. Jobbra a társas együttlét helyéül szolgáló lövölde, ahol a lövésben is gyakorolhatták magukat a férfiak, míg balról a feltehetően könnyed műveket bemutató német nyelvű színház. A színház ide településének ötlete annyira kézenfekvőnek tetszik, hogy az ember értetlenül fogadja, hogy az mindössze hét évet tudott itt megélni. Szentkuthy Miklós, akinek a színház építtetője, Alsdorf (Pfisterer) Károly rokona, nagyapjának féltestvére volt, kézenfekvő magyarázatot adott a kérdésre:

„Alsdorf tönkrement, mert lassan kiürültek a német színházak nézőterei, a pesti és budai német nézők elmaradoztak a német nyelvű színházakból."'

51 Az persze külön magyarázatot igényel, hogy miért nem akadt vállalkozó, aki a csőd után megürült épületben magyar színházat működtetett volna itt. A színház épületéről Komárik Dénes írt tanulmányt 1990-ben.

152 Ebben összefoglalta az épületről tudhatókat: a tervet Feszi Frigyes készítette 1860 tavaszán, a kivitelezést Strohoffer István ácsmester végezte, aki az ácsszerkezetek tervezésében is szerepet játszhatott. Az építtető Alsdorf (családi nevén Pfisterer) Károly volt. Alsdorf Thália-