Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

irattár, Quart. Lat. 2284. 38, 137-138., 281-282.; PAYR 1910. (42. jegyzetben i. m.) 244., 258., 270.; PAYR 1932. (40. jegyzetben i. m.) 59,62.) 51 BuzAs, JOSEF: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert. I. Eisenstadt, 1966. 249.; VANYÖALADAR TIHAMÉR: A katholikus restauráció Nyugatmagyarországon. Pannonhalma, 1928. 2. A templomra vonatkozó egyházlátogatási jegyzőkönyvek listája: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa. 6. Győri egyházmegye. Szerk. Dóka Klára. Budapest, 1998. No 148. 52 BÚZÁS, JOSEF: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17 Jahrhundert. IV. Eisenstadt, 1969. 392-394. Téves tehát Vanyó közlése, miszerint a katolikus vizitátorok ebben az évben is csak kívülről szemlélték a templomot, vö. VANYÓ 1928. (51. jegyzetben i. m.) 6. A felszerelés a következő tárgyakból állt: egy aranyozott ezüst kehely paténával, egy kehelyfedő; a templom többi felszerelését, mint arról a vizitátorok értesültek, a plébános elköltözésekor elvitte. Ezek a következők voltak: négy darab hímzett oltár(?)-kendő (strophiola acupicta), hat szövetből való antependium vagy oltárterítő (antipendia ex tela síve mappae). A vizitáció során senki nem tudott egy bíbor színű, koporsós miséhez használatos kendőről (?) (tumbale), melynek közepén selyemből készült kereszt volt. 53 A templom középkori eredetű tornya, mint alább látni fogjuk, téglából készült. így a„kőből való torony"elnevezést általánosságban a szilárd anyagból készült építményekre alkalmazták, megkülönböztetésül a faépületektől. 54 VANYÓ 1928. (51. jegyzetben i. m.) 6. 55 Amikor 1714-ben újabb vizitációra került volna sor, úgy tűnik az evangélikusok nem engedték be a katolikusokat, ugyanis azok lényegében szó szerint vették át és vetették papírra a korábbi jegyzőkönyv megállapításait. A templomi felszerelésből hiányzó tárgyak között ezúttal említenek egy ón szenteltvíztartót (aquiminarium stann) és egy kannát, továbbá immáron hat darab kehelykendőt (vela pro calice [...] ex materia alba) hiányoltak melyekre selyemből kereszt volt hímezve. Visitatio Canonica 1714. MOL Mikrofilmtár, 13327. doboz, 105-109. 56 PAYR 1932. (40. jegyzetben í. m.) 67. 57 FARKAS 1885. (49. jegyzetben i. m.) 13-17.; PAYR 1932. (40. jegyzetben i. m.) 68. Ennek megfelelően 1725-ben Nemesládony és filiái az evangélikus iratokban már per Plebanum occupatae szerepelnek, vö. PAYR 1910. (42. jegyzetben i. m.) 370. A protestánsok egészen 1731ig kísérleteztek a templom visszaszerzésével, ám ekkor tiltakozásukat újból elutasították. Ezután, egészen 1783-84-ig, a nagygeresdi evangélikus templom megépültéig, Nemeskérre, a legközelebbi artikuláris helyre jártak templomba. FARKAS 1885. (49. jegyzetben i. m.) 22., 29-31. 58 Acta Parochialia Nemesládony, 1755. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 59 Acta Parochialia Nemesládony, é. n. [1755 kJ Győr, Egyházmegyei Levéltár. 60 „Cum autem Acatholici communem usum Campanarum in Turri Ecclesiae identificata existentium habeant, ibidemque baptisentur, copulentur et sepeliantur, quem admodum aliis Praestationibus Parochianis ab antiquo obnoxii fuissent". Acta Parochialia Nemesládony, é. n. [1755 k.] Győr, Egyházmegyei Levéltár. 61 VisitatioCanonica 1733. MOL Mikrofilmtár, 13327.doboz, 12-15.;Acfo Cassae Parochorum. 3. füzet. Az anyagot gyűjtötte: Sprenger Mária. Sajtó alá rend. Sprenger Mária, Bónisné Wallon Emma. Budapest, 1971.207., 308. 62 Visitatio Canonica 1735. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 40. köt. 143158. A templomi felszerelésből egy miseruhát, egy selyemszövetet (alba) és két harangot említenek. 63 A plébániaház „Super Ligna, vulgo Talpra" épült. Visitatio Canonica 1766. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 77. köt. 35-37. 35.) 64 Visitatio Canonica 1748. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 43. köt. 112119. 65 Visitatio Canonica 1766. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 77. köt. 35. Az adatot idézi: CSÓKA LAJOS: Sopron vármegye katholikus egyházi és tanügyiviszonyai III. Károly és Mária Terézia korában. Pannonhalma, 1929. 10. Ezt az adatot veszi át: CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 183. 66 Acta Parochialia, Nemesládony, é. n. [1754 k.] Győr, Egyházmegyei Levéltár. 67 Amint azt a plébános elpanaszolta és indoklásként felhozta, az evangélikusok „Equam liberum sit iisdem Ecclesiam intrare Condones audire, prout subinde etiam nonnulli diebus festis intrant, praesertim occasione funebralis turnatim concurrunt nunc etiam meo tempore, in eadem Ecclesia Baptismantur, Copulantur, introducuntur, in ejusdem Ecclesiae Caemeterio sepeliuntur". Acta Parochialia, Nemesládony, 1756. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 68 Acta Parochialia, Nemesládony. é. n. [1755 kJ Győr, Egyházmegyei Levéltár. 69 Acta Parochialia, Nemesládony, 1755. Győr, Egyházmegyei Levéltár. A plébános azt sem vette figyelembe, hogy a nemesládonyi evangélikusok kétkezi munkával és pénzzel már korábban kivették a részüket a közeli artikuláris hely, Nemeskér új templomának felépítésében (1732), mivel az ottlakóknak nem volt elegendő anyagi ereje az építkezésekhez:„dum Locotempli in eadem Possessione Nemeskér 1732 adempti in deserto fundo ex Clementia regia oratórium de novo aedificandum erat, incolis ejusdem loci Augustanae Confessionis tenuium facultatum insufficientibus [...] sumptibus et laboribus concurere necessum habuimas". Acta Parochialia, Nemesládony, é. n. [1755 kJ Győr, Egyházmegyei Levéltár. 70 Acta Parochialia, Nemesládony, 1755. és 1788. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 71 Acta Cassae Parochorum (61. jegyzetben i. m.) 307, 307.; Acta Parochialia, Nemesládony, é. n. [1754 kJ Győr, Egyházmegyei Levéltár. 72 „Ecclesia [...] cujus Sanctuarium est fornitum, Corpus vero asseribus partim depictis, partim nudis una cum choro tabulatum". Visitatio Ganonica 1766. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 77. köt. 35.; CSÓKA 1929. (65. jegyzetben i. m.) 12. ; CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 183. 73 MOL Mikrofilmtár, A 1864. doboz, Halálozási anyakönyvek, 163. f. A Spisics (Spissics) családról tudjuk, hogy a nagy 1754-1755. évi Sopron megyei nemességvizsgálat alkalmával úgy igazolta nemességét, hogy elfogadták az 1736-os Vas megyei nemességvizsgálat során tett bizonyítványát, vö. Ösi sopron megyei nemzetségek (28. jegyzetben i. m.) 379. A szerteágazó, horvátországi eredetű család leghíresebb tagja a jakobinus nézeteiről ismert Spisics (Spissich) János, zalai alispán, országgyűlési képviselő (1745-1804) volt, akinek kúriája Sümegen, a DeákF. u.6. sz. telken állt. NAGY (32. jegyzetben i. m.) X.: 330.; KOPPÁNY TIBOR: A ßa/afon környékének műemlékei. Budapest, 1993. 185. A család egyik része Sajtoskálon élt, ahol kúriával is rendelkezett, 1802-től a plébánia épülete, vö. CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 169. 1754-1755-ben még Ádámot is itt írják össze. Ugyanakkor a rokonság másik része már ekkor Nemesládonyban lakott, az anyakönyvek tanúsága szerint tagjai is itt haltak meg. 74 Acta Cassae Parochorum (61. jegyzetben i. m.) 207-208. 75 Uo,207-208. 76 „a ponendo desuper fornice supersedendum, dictamque ecclesiam tabulate dumtaxat asseritio prout autem fuit, ...providenda esse." Uo, 207-208. 77 Acta Parochialia, Nemesládony, 1788. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 78 Egy forrásmegjelölés nélküli adat szerint az 1810-ben tartott vizitáció jegyzőkönyvében említik, hogy a legutóbbi helyreállítást Mária Terézia finanszírozta. CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 183. 79 Visitatio Canonica 1780. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 50. köt. 313339. A templom leírása: 321-322. Itt jegyezzük meg, hogy 1788-ban a templom engedélyt kapott hordozható oltárkő (lapis portatilis) használatára, amely oltár még a 19. század végén is megvolt (Visitatio Canonica 1873-1875. MOL Mikrofilmtár, 21968. doboz 551-575. 2.). Nem tudjuk, hogy vajon azért volt-e erre szükség, mert a templom még nyolc évvel később sem volt felszentelhető állapotban, vagy esetleg szabadtéri misézésre használták. 80„Fons baptismalis est ligneus cupro vase instructus penes aram ad cornu Evangely conlocatus." A templomi felszerelés tárgyai a következők voltak: egy úrmutató, egy kehely, egy paténa, egy ciborium, egy ezüst pyxis, egy rézből készült békefeszület (pacificale), egy lámpa, hat fából készült gyertyatartó, egy rézből való zászlótartó (?) (vexibulum), egy réz tömjéntartó (navicula), két misebor tárolására szolgáló kanna (urceolus), két misekönyv, egy evangélium, két szertartáskönyv (rituálé), egy Szűz Mária-szobor, egy zöld, két vörös és egy fehér színű zászló, egy Nepomuki Szent Jánost ábrázoló kép (imago), két oltárterítő, antipendium viszont nem volt, ötöt kehely alá illetve kehelyre való kendő (corporale, purificatorium), ötvenhárom (?) miseing (alba), három kendő (amictus), két karing (superpellicium), végül négy miseruha (casula), melyből egy fekete,