Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

a többi mindenféle színű, ez utóbbiakat a sekrestye szekrényében tartották. 81 Amint a püspökhöz írt 1788-as feljegyzésekből kiderül, hogy a plébános nem engedte harangozni az evangélikusokat „miolta [...] Eő Felsége kegyes parantsolatja szerint az Tollerantio bé jött". Ürügyként azt hozta fel, hogy a torony építésében az evangélikusok nem vettek részt, ami nem volt igaz, ezért az egyházmegye is a protestánsoknak adott igazat. Ennek ellenére továbbra is elzárkózott az evangélikusokért való harangozástól, mivel hogy a keresztelésért nem fizetnek jövedelmet, és fát sem szállítanak a plébániának. Az evangélikusok szerint az egyházlátogatási jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy a keresztelésért mindig fizettek, Nemesládony határából pedig elfogyott az erdő, ezért a Széchenyiek uradalmából vették a fát, amíg ott is fel nem függesztették a faanyag eladását. Acta Parochialia, Nemesládony 1788. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 82 Acta Parochialia. Nemesládony, pl. 1801, 1804, 1809, 1811 (német nyelvű költségvetés), 1818, 1819, 1822 stb. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 83 Acta Parochialis. Nemesládony 1812. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 84 „fornices imbrestransmittant [...] utvel ruina fornicum vei per imbres, Altare, Cathedra, Scamna, coetera suppelectilia [...] destruantur. (Acta Parochialis. Nemesládony." 1821. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 85 „ob ruinosum fornicis et latis rimis hiantium principalium parietum statum". A helyreállításra két költségbecslés sőt - egy eddig lappangó - tervrajz is készült. Acta Parochialia. Nemesládony, é. n. [1837?] Győr, Egyházmegyei Levéltár. 86 „ex navi Ecclesiae tantum 4 parietes absque omni tectosuprerunt." Visitatio Canonica 1829. Győr, Egyházmegyei Levéltár, 65. köt. 239-241. A nemesládonyi lakosok a püspöknek írt feljegyzésükben a következőt írják erről:„mi nem akarunk már többé ha az Isteni szolgálat alatt hó, vagy esö esik több kárt és alkalmatlanságot mint magunkban, mint ruházatunkban szenvedni, mintha szabad ég alatt volnánk". Acta Parochialia. Nemesládony, 1832. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 87 Acta Parochialia. Nemesládony. 1818. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 88 Nem tudjuk, miért nem használták a hordozható oltárt, amely - mint arról már szóltunk - még a 19. század végén is megvolt. 89 „Exhalationes ex Crypta aerem in sacristia inficiunt." 90 Ezeka következőkvoltak:egyúrmutató,egyciborium (rézből), három kehely (rézből), öt miseruha, három miseing, két öv (cingulum), két procheta, egy kehelykendő, hat (oltár-?)kendő (strophia), három feszület, nyolc ostyaabrosz, öt oltárterítő, tizenhárom kehelykendő, három zászló és egy nagy kereszt (crux major). 91 „Ante multos annos erat Caemeterium in Matre Nemes-Ládony ad ecclesiam muro Cinctum, ideoque cum Acatholicis commune, Cum etiam Ecclesia fuerit multis annis in possessione Lutheranorum, verum Initio Seculi 18i revindicata est." 92 Nagygeresdről konkrétan tudjuk, hogy 1765-ben az evangélikusok nem voltak hajlandók a temetőkerítés felújításához hozzájárulni, ezért, „inkább a határba, vagy a mezőkbe temetkeznek, vagy a kertekbe ide-oda." M. KOZÁK ÉVA: Adatok a nagygeresdi r. k. templom építéstörténetéhez. Etűdök. Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére. Szerk. Bardoly István. Budapest, 2004. 73. 21. jegyzet. Nem hagyható figyelmen kívül persze, hogy Mária Terézia közismert 1771. évi rendeletének értelmében a temetőket, elvileg, mindenhol el kellett költöztetni a templomok mellől. 93 A II. katonai felmérés 1846-47-ben készült térképlapja egy lekerített területet mutat a mai temető helyén. (Hadtörténeti Múzeum és Intézet Térképtára, Col. XXIII. Sec. 51.) A mai temető legkorábbi sírkövei a 19. század végéről valók. 94 Acta Parochialia Nemesládony. 1832. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 95 A plébános szerint a templomfalak mellett magasan álló földtömeg (vagy az építkezéskor otthagyott törmelék) miatt a falak már mohásodni kezdtek. Acta Parochialia. Nemesládony 1837. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 96 M. Veres Lujza szíves szóbeli közlése; a templomról legújabban öszszefoglalóan (további irodalommal): M. VERES LUJZA: Győr. Orsolyita templom. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 668.) Budapest, 2000. vö. még: JENÉI FERENC - KOPPÁNY TIBOR: Győr. Budapest, 1964.126, 131. 97 Acta Parochialia. Nemesládony 1833. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 98 Acta Parochialia. Nemesládony 1854. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 99 „principális arcus, sanctuarium a navi Ecclesiae segregans, est deportandus, et eius loco novus adparandus [...] Per disjectionem huius arcus decerpenda veniet etiam eidem nexa ex tegulis solum structa cathedra, eiusque loco per arcularios nova lignea, utcumque nitida cathedra applicanda veniret" 100 CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 183-184. 101 Az építkezések elszámolása megtalálható: Acta Parochialia. Nemesládony 1854,1855. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 102 KÖH Tervtár Itsz. 16.660, MOB alapleltár száma: 5620/6. Id. Storno Ferenc rézkarcát Storno Ferenc ajándékaként (6 db női szent) 72/1921, MOB irattári szám alatt vették fel, s azokat a helynevekhez sorolták be, így került a Szent Miklóst ábrázoló oltárkép Nemesládony címszó alá. Sajnos a hozzá csatolt levelet az 1950-es években kiselejtezték. 103 Sajnos sem az ábrázolásokról, sem Storno Ferencnek Nemesládonyhoz fűződő kapcsolatáról eddig nem sikerült további adathoz jutnunk. Itt köszönjük meg Nemes Andrásnak szíves segítségét. 104 A szintsüllyesztés okára nézve vö. fentebb a 96. jegyzet. Csay Józsefné ekkor a püspöknek írt levelében sérelmezte, hogy a plébános által végeztetett mélyítés során megsérült elhunyt férjének sírja (tumulus) is, mely a temetőkereszt közvetlen közelében helyezkedett el, és csontok kerültek elő. Férjét, aki 1843-ban halt meg, a korábbi plébános külön engedélye alapján temették a templom köré, tehát az idetemetkezés ekkoriban már nem volt szokásos. Acta Parochialia. Nemesládony 1854. Győr, Egyházmegyei Levéltár. További adat a „temető leásására": Acta Parochialia. Nemesládony 1856. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 105 Visitatio Canonica 1873-1875. MOL Mikrofilmtár, 21968. doboz 551 575. A templom hossza a toronyig nyolc öl három láb, szélessége három öl három láb, magassága három öl egy láb volt. Valószínűtlennek tartjuk, hogy a vizitációt végző egyházi személy pontosan meg tudta volna mérni a templomot, különösen annak magasságát, így az adatokat csak hozzávetőlegesnek tudjuk elfogadni. 106 A templomi felszerelés a következőkből állt: egy fa tabernákulum, egy kereszt, három oltárterítő (tobalea), az oltáron négy fa és négy arany gyertyatartó és két nagyobb, fából készült húsvéti gyertyatartó az oltár mellett, hat pulvilla, ebből négy vasár-és ünnepnapokra, az oltár előtt egy ólom lámpás lógott, a keresztelőmedence fedelén Keresztelő Szent János-t ábrázoló faragás, egy kis hordó (vasculum) a megszentelt bor számára, egy ezüst ostyatartó (viaticum), három kehely cuppaval (az egyik 1874-es, új darab, a többi régi), egy 1757es úrmutató, két ciborium (az egyik régi), misekannák (ampullae), a templomban kilenc kép, az oltáriszentség fölött tartott baldachin, három zászló, melyek közül kettő régi és rossz állapotú, egy fából készült körmeneti kereszt, egy szép festett szobor, egy húsvéti ciroferarium, koporsószövet, négy kis csengő, tizennégy miseruha, melyből kettő régi és rossz állapotú, a maradék 12-ből hat új (egyegy arany, zöld, lila és fekete, kettő fehér színű), hat régi, három palást, miseruhák (stolae), kettő új kehelykendő (velum, vörös és fehér), öt miseing, hét karing (rochetum), huszonegy ostyaabrosz, huszonegy kehelyre való kendő (purificatorium), tizenkét vállkendő, tizenhat kehelyfedő (palla), húsz törülköző a mosdótálhoz, tíz ministránsoknak való ruha, ebből a négy új darab vörös színű, a többiek régiek: kettő-kettő vörös, fekete és lila színű, tizenkét ministránsoknak való karing, két öv (zonae seu cingulus), három antipendium, tizenkét oltárterítő. A liturgikus könyvek közül egy régi és egy új misekönyv, egy régi és egy új szertartáskönyv, egy kötet Evangélium, a sekrestyében gyóntatószék, kis hordó a szenteltvíznek, két szenteltvíztartó (aspersorium), három kép, egy szekrény a miseruhák számára, a szentélyben két, a hajóban négy pad. 107 Az 1873-1875. évi egyházlátogatáson kívül más források is megemlékeznek az új plébániaház építéséről, melynek tervei is megvannak. Acta Parochialia. Nemesládony 1847 és 1848. Győr, Egyházmegyei Levéltár. 108 CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 183-184.; megállapításait átveszi: C. HARRACH ERZSÉBET - Kiss GYULA: Vasi műemlékek. Szombathely, 1983. 284. 109 Fogyatkozás csupán a templomi berendezés tárgyaiban mutatkozott, erről alább külön teszünk említést. 110 Itt jegyezzük meg, hogy Csatkai Endre szerint a História Domus egy adata megemlíti, hogy az egyik harangot 1835-ben a soproni Seltenhofer Frigyes öntötte, illetve hogy az egyik harang felirata: „Christe rex dona nobis pacem". CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.)