Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

teni, hogy új ház építésére, vagy már meglévő kiegészítésére vonatkoznak. Öccse, Hild Károly neve szintén több terven és építési engedélyen szerepel, 1856-1870 között hat esetben. Ezek a tervek igen különböznek egymástól, olyannyira, hogy a Lohr János - Komárik Dénes által idézett - beadványában említetteket látszanak igazolni, nevezetesen, hogy Hild Károly - pénzért - mások terveit is aláírta.

335 Ezek után az a feladat adódik, hogy a szerény átlagból kiemeljük a jobb kvalitásúakat, és megnézzük, hogy készültük idején kik voltak az építőmesteri joggal még nem rendelkező invenciózusabb építészek, akiknek tervei Hild Károly neve alatt szerepelhetnek. Ki tervezhette például 1857-ben Tabermann Lajos városliget 16. számú telkére a gótizáló kerti pavilont? (53. kép) Több, mint valószínű, hogy nem Hild Károly. Hasonló módon kérdéses, hogy ki tervezte Madarász Viktor - szintén Hild Károly neve alatt szereplő -fasori villáját. (41. kép) Ez esetben analógia alapján Unger Emil nevét hoztuk szóba. A kevésbé ismert Limburszky József, aki 1830-1847 között Hild József mellett pallérként szerzett építői gyakorlatot és 1845-ben kapott építőmesterjogot, 18561868 között négy fasori tervet szignált. Ezek közül a Schosberger-villa (39. kép) esetében szintén felmerült, hogy talán csak a kivitelező volt Limburszky, és a tervet akadémiai képzettségű építész, talán Weber Antal készíthette. Itteni tervei között jelentősebb még a városligeti 55-56. számú telekre 1867-ben tervezett Wodianer-villa. (37. kép) Ennek homlokzatát nem ismerjük, alaprajza kissé eltér a „szabványtól", de nem oly mértékben, hogy kétségbe vonjuk Limburszky szerzőségét. (Csengery Antal klaszszicista jellegű, portikuszos villáját is ő tervezte, vagy csak szignálta 1863-ban.) (58. kép) Diescher János (1788-1862) 1842-1851 között négy tervvel szerepelt, ezek közül érdekesebb a városligeti 4546. számú telken álló épületek összehangolása a részleges emeletráépítéssel (63. kép), és 6. számú kertben a korábbi emeletes pavilon 1851-es átépítése villává. (25. kép) Fia, Diescher József (1811-1874) 1840-1868 között öt tervével szerepel, ezek közül az 1840-ben tervezett Grossingervilla (városligeti 10. szám) Kasselik emeletes villái mellett a korai évek legfigyelemreméltóbb alkotása. A környezetével szerves kapcsolatban együtt tervezett épület igényességével kiemelkedik a fasori villák közül. (14. kép) A városligeti 3. számú kert külső Három dob utcai oldalára 1844-ben tervezett Buchler-villa szabályos klasszicista nyaraló, nem különösebben egyéni alkotás. (18. kép) Különösnekés sajnálatosnaktartjuk, hogy Feszi Frigyes, akinek elképzelésünk és a hagyatékban fennmaradt villatervei tanúsága szerint az itt adódó feladat mindenkinél inkább megfelelő lett volna, mindössze egy villatervvel szerepel (és arról sem tudjuk bizonyítani, hogy felépült-e). (35. kép) Kapott Feszi azonban két érdekes, szokványosnak nem tekinthető feladatot, az egyik a Fleischmann és Weber cég nagy kertjébe építendő virágház (ennek tervét nem ismerjük, és erről sem tudni, hogy felépült-e), a másik Alsdorf faszerkezetes nyári színháza volt. (32. kép) (Villát a környéken majd a nyolcvanas években a Sugárút és a Bajza utca sarkára épített, amelyről terv maradt ugyan, de fotó nem.) Pollack Mihály fia, Pollack Ágoston szignálta azt az érdekes villatervet, amely Wanko Dániel városligeti 57. számú telkére épült 1847-ben. (22. kép) Az itáliai villastílushoz kapcsolható épületet - e típus poroszországi elterjedtsége miatt - elfogadjuk a berlini tanulmányokat is folytató, egyébként nem túl invenciózus ifjabb Pollack művének. Ezekre alapozva feltételeztük, hogy Pollack Mihály rendhagyó alapformájú fasori villáját is ő - Pollack Ágoston - tervezhette még 1838 előtt. (Bizonyíték nincs.) Wieser Ferenc neve három épülettel kapcsolatban jelent meg. Ezek közül a Zsigmondy Pálnak a városligeti 5. számú kertbe 1856-ban épített villa jelentős, mivel összekötő kapcsot jelent a klasszicista nyaralók és a neoreneszánsz villák között. (26. kép) Alaprajzi elrendezése is az állandó lakásul szolgáló polgári villák rendszeréhez közelít. Talán nem véletlen, hogy ez az első olyan fasori épület, amelyről tudjuk, hogy felépülte után évtizedekkel építtetője - miután ügyvédi praxisával felhagyott - a Lipótvárosból kiköltözve, állandó lakásául választotta. Lohr Antal (1824-1887), bár csak 1863-ban kapott építőmester jogot, már 1860-ban saját neve alatt tervezte a városligeti 38. sz. telekre, az utcai határra épült lakóházat. 1860-1871 között hat alkalommal szerepel. A Batizfalviszanatórium tervén az ő építőmesteri aláírása mellett már feltűnik a tervező Weber Antal szignója is. Tervei nem különösebben jelentősek. Lohr János (1822-?) 1863-1864-ben szerepel két tervével. Ezek közül a Fleischmann és Weber cégnek tervezett növényház a fontosabb. (57. kép) Senger András (1786-?) mindössze két tervével szerepel, a városligeti 58-59. szám alatti Wurm-villa bővítése (24. kép) és az Engesser-féle pavilon (52. kép) nem különösenjelentős, de jó minőségű munkák. Zofahl Lőrinc (1791-1864) neve négy építkezéssel kapcsolatban tűnikfel, de egyik sem jelentős munka. Unger Emil és Weber Antal már nem építőmesterek, hanem az új korszakhoz tartozó, akadémiát végzett építészek. Unger Emil (1839-1873) Pollack Mihály leányági unokája, építészeti tanulmányait Pesten és Berlinben folytatta. Korai halála éppen megkezdett építészi pályáját szakította meg. A fasori Wechselmann-villa (városligeti 53. szám) kevés fennmaradt - bár átalakított - épülete között