Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

a jelentősebb. (42-43. kép) A középrész nagy íve által létrehozott építészeti hangsúly a villát kiemelte környezetéből és egyben korai neoreneszánsz épületeink sorából is. A Madarász-villa hasonló szerkezete miatt - de csak fenntartással - sorolható Unger tervei közé. (41. kép) Weber Antalnak (1823-1889) egy szignált tervét találtuk, az Aréna út sarki Batizfalvi-féle gyógyintézetét. (50. és 51. kép) Az épület erénye a gondosan mérlegelt belső udvarok rendje lehetett, külső megformálása szolid emeletes lakóházat mutatott. (Az épület áll ugyan, de alig azonos önmagával.) A Schosberger-villát (városligeti 39.40.41. szám) szép loggiája, kiformálódó neoreneszánsz megjelenése, és harmonikus arányai miatt mertük kapcsolatba hozni Weberrel, továbbá azért, mert a terv készültekor (1867) neki nem volt építőmesteri joga, tehát elképzelhető, hogy a kivitelező írta alá a hatóságnak bemutatott tervet. (39. kép) Az INGATLANOK TULAJDONLÁSÁBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK Elsőként azt vizsgáljuk meg, mennyire jellemző, hogy a tulajdonosok rövid, vagy hosszabb távú befektetés céljára vásároltak, illetve hogy saját használatra vették-e meg a telkeket, felmerül-e gyakran a telekspekuláció lehetősége.

336 Szembetűnő, hogy az 59 telek közül sok, 28 telek, közöttük 7 kettős, és 2 hármas telek volt hosszú ideig, több mint fél századig egy személy vagy egy család birtokában. Az 1800-ban eladott telkek közül 12, az 1800-1810 között eladottak közül további 6 több mint ötven évig volt azonos kézben; ezeket tartós befektetésként, használatra vásárolhatták. Az 1800-ban eladott telkek közül 2 az 1840-es években, 6 a harmincas, 5 a húszas, 10 a tízes években és 17 még 1810-ben vagy 1810 előtt cserélt gazdát. Ez utóbbiak közül 8 még az első három évben, vásárlóik tehát rövid távú befektetésre számítottak. Voltak, akik azonnal több telket vettek: Stahly György orvos (1755-1802) 1800-ban megvette a városligeti 4748. számú, 1801-ben a 36-37. számú kettős telkeket. 1802ben a 32. számút már az özvegye vette meg, aki a következő évben mindhármat eladta. Az első vásárlások nyilvános árverésen történtek és Stahly a 47-48. telekért 594,36-37. számúért 568 forintot fizetett. A 32. számú telek vásárlási áráról nincs információnk. Az özvegy a telkeket 1803-ban (32. számú) 2000, (36-37. számú) 1700, (47-48. számú) 3100 forintért adta el. Ez esetben a három év alatt elért 200-400 százalékos haszon bizonyított, de Stahly korai halála miatt a spekuláns szándék nem. Azt is feltételezhetjük akár, hogy gyógyintézetet kívánt létesíteni a telkeken. Valero Tamás selyemgyáros egyidejűleg vett három telket 1800-ban, és ezeket csaknem egy időben 1815-16ban adta el. A vételárakat nem ismerjük. A városligeti 1 -2. számú és a 27. számú telkek összesen 7500 fl-ért, az 58-59. számú 6000 fl-ért kelt el. Ez utóbbi nyilvános árverésen. Figyelemre érdemes, hogy Valero a fasor mindkét oldalán megvette a város felőli első két telket (1 -2. és 58-59.); feltehetően volt ezzel valamilyen elképzelése, amelyet végül nem sikerült megvalósítania. Franz Xaver Mayerffy (1776-1845) serfőző mester és háztulajdonos, a városligeti 14. és az 56-57. számú telkeket vette meg 1800-ban. A kettős telket 1810-ben, a 14. számút csak 1832-ben adta el. Egyik árat sem ismerjük. Az ő neve, mint fő lövészmester még megjelent 1838-ban a lövészegylet telekvásárlásakor. Az elérhető adatok szerint sem Stahly, sem Valero, sem Mayerffy nem építkeztek fasori telkeiken. Johann Sámuel Liedemann (1756-1834) kereskedő három telket vásárolt 1800-ban: a városligeti 4., 15. és 19. számúakat. A 19. számút 1821-ben 3500 fl-ért eladta Gömöry gyógyszerésznek, aki ekkor már négy éve a szomszédos 18. sz. telek tulajdonosa volt. Liedemann ugyanekkor (1821. március 29-én) megvette a 4. számú telkével határos 3. számú telket 2700 fl-ért. 1828-ban még apja életében - vette meg Johann Samuel Friedrich Liedemann (1790-1861) 2005 fl-ért az 5. számú telket is. Johann Samuel Liedemann halála után az öt gyermeke úgy egyezett meg, hogy a 3. és 4. számú telek Frigyesé, a 15. számú Mária Örzsébeté, Fabinyi Theofil professzor feleségéé lett. Liedemann Ferenc Bernát (1796-1878) nem örökölt telket a városligeti fasorban, ő 1853-ban megvásárolta az 54. számút. Liedemann Frigyes 1843-ban eladta az örökölt 3. számú telket." A Liedemann család 1891-ig jelen volt a 4-5. sz. ingatlanok tulajdonosaként. János Sámuel kerti pavilont építtetett, amire Frigyes emelt emeletet. Az 5. számú telekre - bár az mindvégig Liedemann tulajdona volt - Liedemann Frigyes veje, Zsigmondy Pál ügyvéd építtetett villát 1856-ban. A Czettner/Zettner név is többször föltűnik a tulajdonosok között. (Nem bizonyos, hogy azonos családról van szó.) A városligeti 12. sz. telek 1800-1837-ig volt Anton Czettner nevén, aki 156 fl-ért vette és a 11. számú telekkel együtt árverésen 3600 fl-ért adta el. (A 11. számú telek felesége, született Elisabeth Jüttner révén kerülhetett a tulajdonába; a telek 1800 és 1808 között Carl Jüttneré volt, aki 145 fl-ért vette.) 1808-ban feltüntetett 1200 fi értékkel került Carl Czettner és neje Elisabetha született Jüttner tulajdonába. Tekintettel az időközbeni kétszeri devalvációra (1811 és 1816), amelynek következtében a pénz értéke egy huszadára csökkent, ez esetben haszonról nem beszélhetünk. Szintén 1800-ban, 60 fl-ért vette Jakob Zettner az 5.