Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

tént megállapodás szerint, az illető intézmény gyűjtési körébe vágó megfelelő értékű tárgyak átengedésével is leróható. Nyilvántartás tárgyául nem szolgáló ingóságokról a Tanács a tulajdonos kívánságára és költségére bizonyítványt állít ki, hogy ezek az országból külön engedély nélkül kivihetők. 27. § Aki valamely dolgot a 26. § rendelkezése ellenére az ország területéről kivisz vagy a 23. és 25. § ellenére bejelentés nélkül elidegenít, köteles a külföldre kivitt vagy elidegenített dolog felkutatásával és megszerzésével, valamint visszaszállításával felmerülő költséget megtéríteni. 28. § Az 1881 :XXXIX. tc. rendelkezéseit azokra az építményekre (romokra) is alkalmazni kell, amelyekről a Tanács állapítja meg, hogy mint műemlékek fenntartandók." 1935. évi IV. törvénycikk az erdőkről és a természetvédelemről: „212. § A természetvédelem tárgyai: a) azok a helyek és a természetnek azok az alakulatai, amelyekhez történelmi esemény emléke vagy hagyomány (monda, rege) fűződik, továbbá, amelyek műemlékek természeti alapzatául vagy díszéül szolgálnak (természeti és történelmi emlékek)." 1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésről és az építésügyről: „12. § (1) A város részére kisajátítható az olyan telek, a) amely a városrendezés terve szerint út létesítéséhez, bővítéséhez, illetőleg szabályozásához szükséges; b) amelynek beépítése később jóváhagyott városrendezési tervnek vagy később hatályba lépett építési szabálynak már nem felel meg; c) amely az a) és b) pontban említett eseten felül a városrendezés tervének végrehajtásához vagy általában a városkép előnyösebb alakításához, avagy a város természetes fejlődését gátló akadály elhárításához szükséges; d) amely közmű üzemi telepe, illetőleg hálózata vagy közcélú épület vagy berendezés létesítéséhez, illetőleg bővítéséhez szükséges; e) amely ipari vagy hasonló telep körül védőterületként szükséges; f) amely a természetvédelem alá nem eső műemlék körül védőterületként szükséges; g) amely gyógy- vagy üdülőhely létesítéséhez, illetőleg bővítéséhez szükséges; h) amely a légvédelem és általában a honvédelem célját szolgáló berendezés létesítéséhez, bővítéséhez vagy az ilyen berendezés körül védőterületként szükséges. (2) A kisajátítási jogot az előző bekezdés b-f ) pontjai alapján esetenként az iparügyi miniszter a g) pont alapján a belügyminiszter a h) pont alapján a honvédelmi miniszter engedélyezi. Az előző bekezdés a) pontján alapuló kisajátításhoz engedélyre nincsen szükség. (3) Az (1 ) bekezdés e), f ) és h) pontjai alatt említett célból az állam részére vagy a védeni kívánt telep, műemlék, illetőleg más létesítmény tulajdonosa részére is, az (1) bekezdés d) és g) pontja alatt említett létesítmények célja érdekében pedig bármely érdekelt természetes vagy jogi személy részére is kisajátítási jogot lehet engedélyezni. Az (1) bekezdés d) pontja villamosműre nem vonatkozik. (4) Ha az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése alá eső épületnél a kívánt cél átalakítással is elérhető, kisajátítás helyett az építésügyi hatóság az épület átalakítását köteles elrendelni. A tulajdonos a hatóság rendelkezése szerint végrehajtott átalakítástól számított egy év alatt a várostól költségének és a használatnak az átalakítás végzése alatti korlátozásából eredő kárának megtérítését annyiban követelheti, amennyiben ezek az épület értékemelkedését meghaladják. Kisajátításnak csak akkor van helye, ha a kívánt cél átalakítással el nem érhető vagy az átalakításnak elháríthatatlan akadálya van avagy, ha a tulajdonos az átalakítást méltányosan megszabott idő alatt nem végzi el. Utóbbi esetben a város kisajátítás helyett maga is elvégezheti az átalakítást. A város a tulajdonostól az átalakítás költségének megtérítését annyiban követelheti, amennyiben az épület értéke emelkedett; a tulajdonos követelheti annak a kárának megtérítését, amely az épület használatának az átalakítás végzése alatti korlátozásából ered. Az átalakítás következtében emelkedett bérjövedelem elsősorban a város követelésének kielégítésére szolgál. A kölcsönös megtérítési követelések érvényesítése bírói útra tartozik. (5) Az (1) bekezdés c) pontjának rendelkezése beépítésre kijelölt területen beépítetlenül hagyott telekre is vonatkozik. Az ilyen telek csak akkor sajátítható ki, ha a város részletes rendezésének tervét a telek közvetlen környékén már végrehajtották s a telek tulajdonosa a beépítésre - a hozzáintézett felszólítás vételétől számított hatvan nap alatt - kötelezettséget nem vállal vagy a vállalt kötelezettségnek három év alatt nem tesz eleget. (6) Védőterület létesítésének és fenntartásának szükségét, a védőterület nagyságát és használásának módját az (1) bekezdés e) és f) pontjai alatt említett célból az iparügyi miniszter, a h) pont alatt említett célból pedig a honvédelmi miniszter állapítja meg. Amíg a védőterületet ki nem sajátítják, a védett telep, műemlék, illetőleg más berendezés tulajdonosa köteles az ingatlan használatának korlátozásából eredő kárt az érdekeltek részére megtéríteni." 157 Bóka László (1910-1964), irodalomtörténész. 1947 áprilisától 1950 augusztusáig a Vallás- Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára volt. 158 Ld. a 155. jegyzetet. 159 Elírás, ugyanis ez a törvénycikk a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről intézkedik. Helyesen az 1929: XI. tc.-ről lehet szó. 160 1929:XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről. 161 1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról: „107. § Minden tárgy a becsáron kiáltatik ki, s ha a becsár meg nem ígértetnék, a kikiáltási ár fokozatosan lejjebb szállíttatik. Az árverés addig folytattatik, míg ígéret tétetik; s ha további ígéret nem tétetett, az árverés tárgya a megígért árnak háromszori kikiáltása után, a legtöbbet ígérő által megvettnek jelentetik ki, még akkor is, ha más árverelő által ígéret nem tétetett." 162 Ld. a 155. jegyzetet. 163 1881. évi XLI. törvénycikk a kisajátításról: „86. § Háború vagy árvízveszélyek idején, honvédelmi vagy biztosítási szempontokból, valamint a hegycsuszások, területsüllyedések vagy árvizek által megszakított közlekedés gyors helyreállítására sürgősen igénybe veendő területek, a közmunka- és közlekedési miniszter egyszerű engedélye alapján elfoglalhatok. Ez esetben a terv s összeírás megállapítása és a bírói eljárás utólagosan lesz eszközlendő. Ha azonban az építkezés egy fennálló építmény elbontását tenné szükségessé, ennek megkezdése előtt az építménynek és tartozékainak értéke becsű útján meghatározandó. A becsű ez esetben a jelen törvény 31. §-ának a) pontjában előirt módon és időben lesz foganatosítandó. Az e célokra megengedett ideiglenes kisajátításokra nézve a jelen törvény 67. és 68. § alkalmazandók." 164 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről. 165 2500/1945. ME és a 18.600/1945. PM rendeletek a tudományos tisztviselők fizetési osztályba és fokozatokba történő besorolásáról intézkedett. Ld. KÖHTudományos Irattár, MOB-iratok 12/1946, 13/1946, 14/1946, 16/1946, 24/1946. 166 1881. évi XLI. törvénycikk a kisajátításról. 167 Ld. a 158. jegyzetet. 168 1929. évi XXX. törvénycikk a közigazgatás rendezéséről: „65. § (1) A közigazgatás körében a fogalmazási tennivalók ellátására hivatott állásokra - az igazságügy minisztériumnak és alárendelt hatóságainak, továbbá a külügyminisztériumnak és a külügyi szolgálatnak fogalmazási szakán rendszeresített állások kivételével - gyakornokként is csak az alkalmazható, akinek a tudományegyetemen szerzett jogi vagy államtudományi tudori vagy a közgazdaságtudományi karon a közigazgatási szakosztály elvégzése után szerzett közgazdaságtudományi tudori oklevele van. Ez a rendelkezés irányadó a közigazgatás bármely ágának, tehát az állami rendőrségnek fogalmazási szakában való alkalmazásra is." 169 1924. évi XIX. törvénycikk a vámjog szabályozásáról: „164. § Tiltott árú csempészete. Tiltott árú csempészete miatt egy évig terjedhető fogházzal és az árú értékének kétszeresétől annak nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni azt. a) aki olyan, akár vámköteles, akár vámmentes árút, melynek behozatala, kivitele vagy átvitele tilos, a tilalom ellenére a vámhivatal vagy a vámőrségi közegek elkerülésével, vagy valótlan árubevallással, vagy a vámhivatal, illetve a vámőrség közegei megtévesztésével a vámhatáron szándékosan áthoz vagy átvisz, b) aki behozatali tilalom alatt álló, de az utalási, raktározási vagy előjegyzési eljárásban a vámterületre beengedett, akár vámköteles,