Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

akár vámmentes árút a belföldön tilalom ellenére szándékosan szabadforgalomba hoz, c) aki kiviteli tilalom alatt álló, de a visszautalójegyes vagy előjegyzési eljárásban külföldre kiengedett, akár vámköteles, akár vámmentes árút a kiviteli tilalom ellenére a megszabott határidő alatt a vámterületre szándékosan vissza nem hozza, illetőleg az engedélyben (88. §) meghatározott módozatok szerint a kiengedett árút helyettesítő árút a megszabott határidő alatt szándékosan be nem hozza. A pénzbüntetés mellett az árú elkobzását is ki kell mondani, tekintet nélkül arra, hogy az az elítéltnek vagy másnak a tulajdona. Nem büntethető az első bekezdés c) pontja alapján az, aki az ott említett árút a vámhatóság felhívására a kitűzött újabb határidő alatt a vámterületre visszahozza, illetőleg az azt helyettesítő árút behozza." 170 Ld. a 154. jegyzetet. 171 Ld.a 155. jegyzetet. 172 Ld.a 155.jegyzetet. 173 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéseiről: Ld. a 157,147,150, 144,157,153. jegyzeteket. „45. § Aki régészeti, történeti, antropológiai, földtani vagy őslénytani emlék vagy általában a kincs fogalma alá eső ingó dolog felkutatása céljából a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül ásatást végez vagy végeztet, - amennyiben cselekménye a 44. § rendelkezése alá vagy más súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő." 174 Az irat végén a következő kézírásos cédula található: L. jogügyi o. Farkas o. úr. Min. úr helyesli Gerevich prof. álláspontját, azaz, hogy nem szükséges külön ingó és ingatlan műemlék tj.-t készíteni. Mindenesetre februárban beterjeszteni akarja és addig az igazságügygyei letárgyalandó.Tisztelettel R. 175 Az irat tetején kézírással: III. 3. 13. óra. Ért: Farkas, Bóka, Schöpflin. 176 Ld. a 155. jegyzetet. 177 Ld. a 157,147,150. és 144. jegyzeteket. 178 Ld. a 157. jegyzetet. 179 Ld. a 158. jegyzetet. 180 1947. évi XXI. törvény a levéltárügy rendezéséről. 181 Ld.a 157. jegyzetet. 182 Ld.a 155.jegyzetet. 183 Ld.a 157,147,150.és 144.jegyzeteket. 184 Ld. a 149. jegyzetet. 185 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéseiről: „2. § A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1922:XIX. törvénycikkel létesített Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsának (a Tanácsnak) javaslata alapján közgyűjteménnyé (1. §) nyilváníthat az állam, törvényhatóság vagy község (város), valamint bármely más személy tulajdonában levő nyilvános jellegű muzeális és könyvtári gyűjteményt, ha a gyűjtemény tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmaz. Oly gyűjteményt, amely nem az állam, törvényhatóság, község (város) tulajdona és e törvény életbelépése előtt nem tartozott állami felügyelet alá, csak tulajdonosának beleegyezésével lehet közgyűjteménnyé nyilvánítani. Nem lehet közgyűjteménnyé nyilvánítani közhatóságok őrizetében levő levéltári anyagot, a volt hiteles helyek iratanyagát (29. és 31. §), egyetemi intézeteknek kizáróan az oktatás célját szolgáló szakgyűjteményeit, valamint kizárólag a népművelés célját szolgáló szemléltető gyűjteményeket és népkönyvtárakat. A közgyűjteménnyé nyilvánított gyűjtemények jegyzékét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a hivatalos lapban közzéteszi." 186 1947. évi XXI. törvény a levéltárügy rendezéséről. 187 Ld. a 157. jegyzetet. TIBOR GEREVICH UND DAS DENKMALPFLEGEGESETZ ANGABEN ZUR GESCHICHTE DER UNGARISCHEN DENKMALPFLEGE ISTVÁN BARDOLY Die institutionelle Denkmalpflege in Ungarn ist im Jahre 1872 zustandegekommen. 10 Jahre lang funktionierte ohne gesetzlichen Regelung -, als zeitweilige Komission. Das erste Denkmalpflegegesetzt setzte das Parlament 1881 in Kraft. Dessen Fehler, Mangel bereits zur Zeit seiner Entstehung offenbar waren, wegen der notwendigen Kompromissen lockerte sich so, dass seine Aufgabe nicht mehr versehen konnte. Die Praxis bestätigte, dass es nicht streng genug, die Errettung der Gebäuden zu erreichen, aber geeignet dazu, dass der Staat seine Pflichten als Träger abwehren konnte. Diese Zwiespältigkeit der gesetzlichen Regelung - und auch die schwache Vertretung tat noch ein Übriges - lässt im Konflikt von den fachlichen Interessen und der gegensätzlichen Absicht die letzte öfter triumphieren, als das Gesetz es erlauben hätte. Zu einer neuen, zeitmässigen Gesetzgebung tat bereits Gyula Forster (1846-1932), ab 1887 Ministerialrat, Vizepräsident dann zwischen 19061921 Präsident von Műemlékek Országos Bizottsága [Landeskomission für Denkmalpflege] alles, es wurde aber - vor allem wegen den Vorstellungen zur Behinderung des Privateigentums vereitelt. Sein Kamf setzte Tibor Gerevich (1882-1954) fort, er war zwischen 1934-1948 Präsident des Instituts. Es ist doch war, als das neue Gesetz, was die Fehler des früheren zu korrigieren gehabt hatte, verabschiedet worden wäre, wurde von den Veränderungen bis 1948 fortweggefegt. Mit der Ernennung von Tibor Gerevich kam ein der ausgezeichnesten, tatkräftigsten ungarischen Kunsthistoriker der Zeit an die Spitze des Instituts. Das von ihm ausgearbaitete Denkmalpflegegesetz über das Durchsetzen der denkmalpflegerischen Prinzipien lässt die Aufmerksamkeit auf solchen neuen Arten von Denkmäler wie der Garten und die historische Landschaft erwecken. In diesem Artikel und Quellenmitteilung wurde auf Grund bis jetzt unveröffentlicher Dokumente die Geschichte dieses Gesetzversuches bearbeitet.