Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

mellett saját speciális szükségleteink czéljaira szolgáló kiváló jó minőségű anyagot szolgáltató ingatlan birtokfelett rendelkezik." Az egyesülés úgy történik, hogy „A Hungária gőztéglagyár részvénytársaság a Magyar kerámiai gyár részvénytársaságba beolvad [...] Összes ingó és ingatlan vagyonát és összes üzletét átadja." A Hungária gyár eddig téglát gyártott. A hirtelen megszületett gyártelep élete nem volt műszaki és emberi gondoktól mentes. Ennek tanújele a Noszlopy út - Gergely utca sarkán felállított öntvényalakos feszület, „az üzemi területből (Magnezitipari Művek Sporttelepe mellett) kihasított helyen. A Kerámia Téglagyár agyagbányájában a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben vízbetörés történt mely emberáldozatokat is követelt. Ekkor a gyár munkássága és vezetősége fogadalomból állította ezt a keresztet. Azóta is mindig sajátjuknak tekintik és gondját viselték. Legutóbb a gyár labdarúgó szakosztálya 1945-ben újította fel. Ekkor került a mai öntvény a régi vaslemez corpus helyére.'

051 Az 1896. évi közgyűlésen jelentik, hogy megvalósult „Társulatunknak a Hungária gőztéglagyárral történt egyesülése, melyet minden irányban fennakadás nélkül befejeztünk" 1895-ben. Valamint„Mindkét nemű gyártmányaink forgalma a múlt év folyamán örvendetes emelkedésnek indult." A Magyar Kerámiai Gyár a Gergely utcán át, az Óhegy keleti feléről kapta az agyagot. Az agyagbánya eleinte a Gergely utcai teleknél volt, majd átlépve a Petrőczy utca vonalát, végül a Noszlopy utca - Sorház utca - Harmat utca - Sibrik Miklós utca közötti hatalmas, 64 hektár nagyságú területet foglalta el. (83. kép) A millennium utáni általános építőipari pangás kezdte éreztetni hatását. Pangás volt a tégla és keramit üzletágban, a beépítéseket jelentő közmunkákat is visszafogták. Ennek ellenére az 1899. év nyereséges volt. Az előző évben volt tőkeemelést „a célba vett új kerámiai gyártelep felépítésére és berendezésére fordítottuk [...] az egyik körkemence kivételével - melyet a nyár folyamán fogunk felépíteni [...] a gyárüzem már a legközelebbi időben meg is fog indíttatni." 1900-ban jelentik, hogy „az 1897-ben felemelt részvénytőkénket kerámiai gyártelepünk átalakítására és nagyobbítására fordítottuk." 1901-ben leállították a régi, Rost Ottó által alapított Maglódi úti gyárat. Az 1902. évi közgyűlés alkalmával a kedvezőtlen nyereség-eredmény az általános pangáson kívül „nagyrészt még abban a körülményben találja magyarázatát, hogy a régi kerámiai gyár egész gépberendezésének a téglagyár telkeire való költséges áthelyezése s a régi gyár üzemének végleges beszüntetésével járó kiadások nagyrészt a lefolyt évre estek, míg az üzemek egyesítéséből folyó lényeges előnyöket még csak ezután fogjuk élvezhetni. Az üzemek egyesítése folytán két összesen 26.000 négyzetöl terjedelmű telekcsoportunk szabadult fel [...] a telkeknek s a rajtuk lévő épületeknek értékesítése révén keletkező hasznot a keramitgyártás fokozatos fejlesztése és különösen [...] különféle díszlapok gyártásaira fogják fordítani. 1903-ra a keramitburkolási megbízások ismét akadoztak, talán jövőre jobb lesz, ezért a kivitelt próbálták fejleszteni.,^ lapgyártás szépen haladt [...] A téglagyártás nem hozott hasznot." 1904-ben említették a „régi gyár"eladását. A téglatermelésnek csak 20%-át tudták eladni, viszont a keramit üzemág az újra beinduló útburkolások miatt jobban ment. 1905. évi közgyűlés alkalmával jegyzőkönyvben emlékeztek meg az előző évben elhunyt Rost Ottóról. 1908-ra elmúlt a recesszió, minden rendben halad, de a fokozódó igény kielégítésére előre kell gondolni a kapacitás bővítésére. Új drótkötélpálya létesítése, a kézi helyett a gépi gyártás fokozása és új munkáslakások építése vált szükségessé. Az 1909. évi közgyűlés:„A Maglódi úti ingatlanunkat, 21.679 n-ölet, munkásházak építése céljából a kincstárnak eladtuk, viszont gyárunk kibővítése céljából 3.225 oöl telket vásároltunk." Az 1910. évben nem győztek elég keramitot és téglát gyártani, ezért új körkemencét építettek. „Munkáslakásainkat új építkezések által jelentékenyen megszaporítottuk" Ez időben - 1896-1910 között - a vállalat részvénytöbbsége Neuschloss Marcell és Emil tulajdonában volt. (Neuschloss Marcell, Emil és Ödön a kor legnagyobb magyar építési vállalkozói voltak.)

252 Lehet, hogy az 1895-ös és 1908-as térképnek csak a gyáron belüli rajzát nem egészítették ki, ugyanis egy 1910-es térkép

253 szerint a Gyömrői úti telket a Noszlopy utcától - a saroktelek kivételével - végig betöltötte a gyár. A Noszlopy utca - Gergely utca mellett a kis gyártelep megvan. Később, megszűnt a fölső, bányaterületen átmenő egyik dűlőút, és mellette néhány kis telek, ház, és több ütemben megszerezték a területet egészen a Sibrik Miklós útig, és fölfelé a Harmat utca vonaláig. A térképek lassan követik a terep változásait. A gyártelep fölött, a Sörgyár utcáig, az Óhegyi téglagyártól a Sibrik Miklós útig, utcák nélküli, üres terület volt. Középen, a Noszlopy és Harmat utcák találkozásánál gödörjelzés látható.

254 Később a Gyömrői úti telek hosszú szárítókkal lett tele. A Gergely utcai kis gyártelep részben megszűnt, viszont a Sibrik Miklós út mellett kiépült az új keramitgyár. A kettős telepen már 4 + 4 db kémény-jel van. A Noszlopy - Haraszt útnál korábban keletkezett gödör lényegesen megnőtt, a terület a Maglódi útig üres tér. A gödrök mélysége már 18 méter. A ceglédi vasúttól a Gyömrői és Gergely utcán keresztül kiépült az iparvágány. A bányából az agyag kiépített szállítópályán jutott a fölső és alsó telepre.

255 (83. kép) 1911-1912. és 1913. évi közgyűlés szerint a keramit és