Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.
rendelkezéseinek érdemi és részletekbe kiterjedő bírálatát mellőztem és a fent kifejtett alapelv szem előtt tartásával új tervezetet készítettem, amelybe a három első tervezetnek, amelyben a három első tervezetnek mindazokat a rendelkezéseit átvettem, amelyek megvalósítását lehetségesnek tartom. Amennyiben ugyanis ügyosztályunk tervezetét a szakértők bevonásával tartandó értekezlet elé terjesszük, ott valamennyi érdekelt tényezőnek módjában lesz módosító és kiegészítő javaslatait előterjeszteni. Az új tervezet egyes fejezetei kapcsán csupán néhány általános jellegű kérdésre kívánok rámutatni, amelyek elvi eldöntése nélkül a törvényjavaslat szövegének részletes kidolgozására nem is kerülhet sor: /. Alapfogalmak. Figyelemre méltónak tartom és átvettem a IV/3. ügyosztálynak azt a javaslatát, hogy a műemlékek védelmének két fokát valósítsuk meg. Ez a rendelkezés a műemlékvédelem körének kiterjesztését teszi lehetővé, mert egységes védelem esetében - amennyiben ez az egységes védelem szigorú, a szükséges anyagi eszközök hiányában csak igen kisszámú emléket részesíthetnénk védelemben, ha pedig nagyszámú emlék részére kívánunk védelmet biztosítani, ez csak kisebb mértékű lehetne. A védelem két fokozatának bevezetése esetében ezzel szemben a legértékesebb, csekélyszámú emléket nagyfokú védelemben részesíthetünk, de zen felül az átlagosnál jelentősebb emlékek részére is tudunk valamelyes védelmet biztosítani. A terminológiában kerülni akartam a „műemlék" fogalmát, mert a törvényben nemcsak szorosabb értelemben vett művészeti emlékekről van szó, hanem tudományos é történeti emlékekről is. Ezért a„védett"és „nyilvántartott"emlék fogalmát választottam. //. Emlék feltárása. Az ingó dolgok ásatását az 1929:XI. tc. részletesen szabályozza. Ennek a szabályozásnak módosítása, vagy a műemlékvédelmi törvénybe való bevonása nem volna célszerű, mert az ásatás nemcsak a szorosabb értelemben vett emlékek feltárásának módja, sőt az ásatás eredményének csak igen ki része tekinthető védelemben részesülő emléknek. Ezért az emlékvédelmi törvényben csak az ingatlan emlékek feltárására irányuló ásatás kérdéseit érintettem. ///. Az emlék fenntartása. Igyekeztem következetesen szabályozni a védett és nyilvántartott emlékek védelme közötti fokozati különbséget. IV. Védett területek. Az ebbe a tárgykörbe eső kérdéseket az 1935:IV. és 1937:VI. tc.-ben foglalt rendelkezések hatályon kívül helyezésével egységesen szabályoztam. V. Emlékek elidegenítése és kivitele. Az idevonatkozó rendelkezések az 1929:XI. tc. 24.-28. §§-aiban foglalt rendelkezések helyébe lépnek. VI. A Főfelügyelőség és Tanács szervezete. Az idevonatkozó kérdéseket részleteikben az értekezleten kell majd tisztázni. VII. Büntető, vegyes és átmeneti rendelkezések. A közgyűjtemények őrizetében lévő ingóságokra a jelen törvény rendelkezéseit nem kívánom alkalmazni. Ezeknek az ingóságoknak a kezelése, őrzése jogilag kielégítő módon szabályozva van és az e téren hatályban lévő jogszabályok az említett tárgyak közérdekű kezelését és a nemzet részére való megfelelő megőrzését biztosítják. A közgyűjteményi tárgyak őrzésének egész kérdéscsoportját pedig nem lehet átutalni az emlékvédelmí törvénybe, mert a közgyűjteményi tárgyaknak csak egészen csekély része tekinthető szorosabb értelemben vett és különös védelemben részesülő emléknek. 115 3/A. Gerevich Tibor törvénytervezete Törvényjavaslat a művészeti és történelmi emlékek védelméről. I. Fejezet. A művészeti és történeti emlékekről és azok gondozásáról. 1.§ Az ingó és ingatlan művészeti és történeti emlékek jelen törvény védelme alá helyeztetnek. A védelmet és felügyeletet jelen törvény értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében a Művészeti és Történeti Emlékek Országos Főfelügyelősége /továbbiakban: Főfelügyelőség/ gyakorolja Művészeti és történeti emlék elnevezés alatt értetik a földben, vagy a föld színén lévő minden olyan építmény /épület, vagy épületrész/ és tartozéka, valamint minden olyan ingó tárgy, amely történeti, művészeti régészeti, népismereti emlék becsével bír, s ezen szempontból, vagy bármely más közérdekű szempontból megőrzésre méltó. Jelen törvény védelme alatt állanak, fenntartandók, megóvandók és biztosítandók továbbá: a fenti jellegű építmények építészeti és tájképi környezete; a fenti jellegű régi kertek és festői látképek, valamint a művészi jellegű, vagy a természeti ritkasággal bíró kertek és parkok. Azonos védelemben részesülnek továbbá a történelmi jellegű földmívek/földsáncok/, mint p. az avargyűrűk, kunhalmok, stb., valamint a tudományos szempontból érdekkel bíró földtani és őslénytani dolgok. A jelen törvény hatálya alá esnek a történeti vagy művészeti becscsel bíró kéziratok és nyomtatványok isi 36; a hazai nyomtatványok közül az 1712-ig, a nem magyar nyelvű külföldiek közül pedig 1526-ig megjelentek. Egyebekben, úgy az ingatlan, mint az ingó emlékek /szobrászati, festészeti és iparművészeti alkotások, régi pénzek és érmek, stb./ tekintetében a törvény hatálya nem terjed ki élő művészek alkotásaira /és 50 évnél nem régibb dolgokra 137/. 2.§ Az 1. §-ban megjelölt ingatlan és ingó emlékek tulajdonosaik - akár állami vagy községi hivatalok - kötelesek a Főfelügyelőségnek, az illető emlékre vonatkozó s általuk tudott adatok közléseivel együtt bejelenteni. A Főfelügyelőség állapítja meg, hogy a bejelentett vagy másként tudomására jutott emlékek közül melyek tekintendők a jelen törvény hatálya alá tartozó védett emléknek, amiről a tulajdonosokat értesíti; s legalább tízévenként újra kinyomtatott lajstromot készít róluk. Indokolt esetben az illető emléket a nyilvántartásból törölheti. Aki az 1. §-ban megjelölt ingatlan vagy ingó emléket a föld felett vagy alatt talál, tartozik azt haladéktalanul, de mindenesetre 3 napon belül, esetleg a községi elöljáróság útján a Főfelügyelőségnek bejelenteni. A községi elöljáróság pedig, ha ilyen bejelentés történik késedelem nélkül értesíteni a Főfelügyelőséget. A megtaláló tartozik az illető emléket, a Főfelügyelőség intézkedéséig sértetlen állapotban megőrizni. A Főfelügyelőség tizenöt napon belül intézkedik. A föld alól előkerült ingó leletek kétharmada az államot, egyharmada pedig a telek tulajdonosát illeti; amennyiben a megtaláló nem azonos a tulajdonossal, az államot, a tulajdonost és a megtalálót egy-egy harmad illeti. Az állam a tulajdonost és a megtalálót illető részt, pénzben, vagy más leletanyaggal is megválthatja. Meg nem egyezés esetén háromtagú bizottság dönt, melynek egyik tagját a Főfelügyelőség, a másikat a tulajdonos vagy a megtaláló, a harmadikat annak a járásbíróságnak az elnöke, amely a lelőhelyen illetékes. A leletben nem részesül az olyan megtaláló, aki a tulajdonos engedélye nélkül kutat; ebben az esetben az államot és a tulajdonost a leletnek egyformán a fele illeti meg. Ha a leletben a tulajdonos vagy a megtaláló 138 tudatosan kárt tesz, elveszti a ráeső részre eső jogát, amely az államra száll. Ha a leletet a megtaláló eltitkolja, a Főfelügyelőség azt elkobozza. Az államot illető, vagy a tőle megváltott ingó leletrész elhelyezése tekintetében a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa határoz. A földön vagy a föld alatt előkerült ingatlan lelet tartozékait a Főfelügyelőség szükség esetén elmozdíthatja, amely esetben a tulajdonost pénzben vagy más történeti, avagy művészeti értékű dologgal kártalanítja. Meg nem egyezés esetén az ingó emlék tekintetében az e §-ban előírt háromtagú bizottság dönt. 4.§ A Főfelügyelőség jogosult az ország egész területén ásatásokat folytatni, vagy ilyenekre intézményeknek és magánosoknak engedélyt adni. Ha a föld tulajdonosa ennek ellenszegülne, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Főfelügyelőség javaslatára az illetőterületet zár alá veheti, ideiglenesen vagy véglegesen kisajátíthatja. Az így előkerült ingó emlékek elhelyezése tekintetében a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa határoz. A Főfelügyelőség jogosult ásatási területek kisajátítására. A kisajátítás összegét illetően meg nem egyezés esetén a 3. §-ban előírt háromtagú bizottság dönt. 5.5 Az 1. § értelmében védett építményeket és tartozékait a tulajdonos, akár magánszemély, akár jogi személy, saját költségén épségben fenntartani köteles; javításokat, bővítéseket, vagy átalakításokat azokon csak a Főfelügyelőség engedélyével, s az általa megjelölt módon eszkö-