Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Csejdy Júlia: A fonyód-bélatelepi századfordulós villasor

Fonyód-Bélatelepen, csak úgy, mint a kicsit korábban vagy a vele egy időben déli parton fürdőhellyé váló települése­ken, pl. Siófokon, Földváron, Lellén és Bogláron. Szintén a svájci villák tömeges elterjedése jellemzi Pécsett a mecse­ki vagy városi villaépítészetet és a soproni Lővereknek a 19. század harmadik harmadában meginduló beépülését is. 27 Ebben az időszakban mára kisebb méretű nyaralóknál is ritkán jelenik meg a téglány alaprajz és a szimmetrikus elrendezésű homlokzat, rizalitokkal tagolt, mozgalmasabb tömegalakítás válik jellemzővé, a kerttel való kapcsolatot faoszlopos tornác, veranda vagy erkély teremti meg. A na­gyobb, emeletes villáknál megjelennek a szélkakasokkal ékes, hegyes sisakos tornyok vagy törtvonalú oromzatok, megtartva ugyanakkor a kisebbeknél általános faverandát és a lombfűrészelt díszítőelemeket is. A BALATON-KULTUSZ FEJLŐDÉSE „Hát azt még meg tudom valahogy érteni, hogy az urak szép nyári napokon kijönnek ide Fonyódra fürdeni és utána falatozni, de az már nem fér az eszembe, hogy ide jönnek lakni, csak azért, hogy fürödhessenek". (Novosánszky bácsi, a 103-as számú fonyódi bakterház első őre, 1890 körül) A fonyódi Várhegy oldalában húzódó, a mai Bartók Béla utcában található 29 épületből álló, századfordulós villasor (1, kép) történeti jelentőséggel bír, mert megépü­lése a dél-balatoni fürdőkultúra egyik első állomásának tekinthető. A Balaton déli partján az újkori fürdőkultúra nyitányát az 1858-ban megkezdett Déli Vasút megépítése tette le­hetővé. (Az északi parton csak 1909-re készült el a vasútvo­nal!) Az első, az 1900 előtti évtizedig tartó korszak kezdetét a déli tópart stabilizálásához vezető vasúti pályatöltési és -építési munkálatok jelentették. A töltés nemcsak a ber­kek, mocsaras területek és vadvizek kiszáradását segítette elő, hanem ugyanakkor megakadályozta a világosi, szaba­di, fonyódi, stb. meredek homokpartok további alámosá­sát is. A vaspálya első állomásai a somogyi parton ekkor még csak Szántódon, Bogláron és Szentgyörgyön voltak. Érdemes röviden felidézni, hogy miként történt a vaspálya útvonalának kijelölése, hiszen ez jelentősen elősegítette a Balaton-kultusz fejlődését. Az 1861. április 1-jén a forga­lomnak átadott Déli-vasút Budapest-Kanizsa vonalát ere­detileg nem akarták a Balatonnak abban az időben még teljesen vad vidékén átvezetni, hanem Székesfehérvár, Ka­posvár, Marcali, Kéthely, Kanizsa helységeket kívánták gaz­daságilag érthető okokból Budapesttel összekötni. E du­nántúli városok érdekei azonban a vasútvonal építése elé oly nagy nehézségeket és akadályokat gördítettek - akkor az volt a felfogás, hogy nem kell vasút, mert tönkreteszi az 1. kép. Fonyód térképe, 1928. Részlet a villasorral (Magyar Fürdőtérké­pek, 13. - Tervezte és kiad. M. Kir. Állami Térképészet. Budapest, 1929. Méretarány: 1:10.000) egyes iparágakat: fuvarosokat, vásárosokat, stb. -, hogy a társaság radikális elhatározással a vasútvonalat mindenütt a Balaton partja mellett húzódóan építtette meg. Hogy a Déli Vasút Társaságnak ez a kényszerű elhatározása a ké­sőbbiekben a balatoni fürdőtelepek létesítésére és fejlesz­tésére, és persze a társaság üzleti mérlegére vonatkozóan mit jelentett, ezt akkortájt a vasútvonalat építő társaság sem sejtette. 28 A legtöbb nyaralóhelyen a fürdőzők még megelégedtek a viszonylag kezdetlegesebb lakás- és élel­mezési viszonyokkal, egyszerű parasztházakban béreltek szobákat, a somogyi parton az első nyaralót gróf Hunyady Imre építtette Balatonberényben, 1882-1883-ban. 2 ' A második korszak kezdete az 1890-es évektől szá­mítható, amikor is a Balaton-kultusz lelkes híveinek mun­kálkodása nyomán gazdasági és társadalmi egyesületek, társaságok jöttek létre, hogy éljenek azon lehetőségekkel, „melyek mellett a Balaton tava és vidéke a lakosság gazda­sági érdekei és a fürdőközönség igényei tekintetében ki­aknázhatóvá váljék." 30 A legfontosabb ilyen típusú egyesü­letek a fürdőegyesületek voltak, amelyek agilis orvosokkal (pl. Szaplonczay Manó, Korányi Frigyes) és birtokosokkal (pl. gróf Széchenyi Imre) az élen, a fürdőkultúra társadalmi szervezőivé váltak, fontos szerepet vállalva a közművelő­dés, a településfejlesztés, a beruházások és a finanszírozás szervezése terén. Természetesen egyik legfontosabb cél­kitűzésük a tengeri fürdők közönségének elhódítása volt, a Balaton természeti szépségeinek, klimatikus gyógyfürdő jellegének, viszonylagos olcsóságának és közelségének

Next

/
Oldalképek
Tartalom