Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Gábor Eszter: Stadtwäldchen Allée – Városligeti fasor (1800-1873)

23. kép. A Wanko-villa bővítési terve. Zofahl Lőrinc, 1850 (Városliget No. 57.) homlokzatra is, míg a hátsó harmadnak csak vakablakai voltak az oldal- és a hátsó homlokzat felé. (Különös, hogy az alkóv, mint kényszerű szobakiegészítő annyira elfogadott lett a 19. század közepére, hogy ott is alkalmazták, ahol semmi sem indokolta létét, hiszen itt a szobának a kert felé határfalai voltak, semmi akadálya nem volt az ablaknyitásnak.) A helyzetet a késői szemlélő szemében külön groteszkké teszi, hogy architekturális szempontból, az ablak helyét jelölendő, vakablakot készítettek, miközben a hálóhelyiség szellőzés nélkül maradt. A jobb oldali szoba (2° x 2°4'3") elkülönült a többi négy szobától. Azok a válaszfal egyharmadában, egy vonalban, mintegy enfilade-szerűen nyíltak egymásból; a negyedik szobának ebbe a vonalba eső korábbi nyílását (ez minden bizonnyal ablak volt) elfalazták, és az új szoba a szobasor mögötti folyosóból elkülönített előszobából volt megközelíthető. Ablaka nyílott a fő- és az oldalhomlokzatra is. Ez a szoba fűthető volt, mégpedig a folyosón lévő kályhából. Különös megoldásnak tetszik, hogy a szomszédos szoba sarkát lemetszve készült fűtőfolyosó, amely a szélső szoba hátsó sarkába nyílt. A többi szoba fűthetőségére nem utal jel. Mindebből arra gondolunk, hogy a bővítés idején már koros, 80 éves Almay-Wurm József (1770-1854) számára készülhetett a jobb oldali szoba - a hűvös napokon fűthetően - a ház többi részének zajától elkülönítve. Az átépítés során épült a főhomlokzati nagyszoba elé a négyoszlopos, árkádíves (három ívnyílású) portikusz, amelyre mindössze két lépcsőfok vezetett fel. Az épület 24. kép. A bővített Wurm-villa tervrajza. Senger András, 1850. (Városliget No. 58-59.)