Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)
Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.
Forster a MOB 1919. március 8-án tartott ülésén a törvénnyel kapcsolatos több évtizedes tapasztalatait foglalta össze, búcsúzóul. (Függelék: No 1.) A Forster elnöksége alatti dinamikus szellemiségű, bár alulfinanszírozott korszakot egy csendesebb, a szükséges igényekhez, de a lehetőségekhez képest is jóval alulfinanszírozottabb, vegetáló időszak követte. (Azonban a Gerevich-korszak érdemeit a múlt rovására kidomborítani kívánó későbbi visszaemlékezések, illetve értékelések leszólásai, pl. a „Szépművészeti Múzeum néhány emeleti helyiségében szunyókáló hivatal", 16 vagy „békanyálas, pocsolyaszerű élet" 1 stb. - még ha tanítványi szeretetből fakadtak is - erős túlzások. 18 ) A vegetálás oka, az ország korlátozott teherbíró képességén túl az volt, hogy Klebelsberg Kunó minisztert kevésbé érdekelte a műemlékvédelem. Művelődéspolitikai elképzeléseibe, illetve saját emlékművének megalkotásában hangsúlyosabb volt az építői szándék, mint a helyreállítói. S miután„ő maga renaissance államférfiak módjára élt az irányítás eszközeivel" 19 (meg pártjabeli tekintélyével), ezért megteremtette, kiharcolta és kijárta a nagyarányú - indokolt és indokolatlan - építkezésekhez szükséges anyagi eszközöket (nem véve mindig figyelembe, hogy ezek előteremtése esetleg milyen terhekkel jár). 20 (1926-tól a kulturális támogatás az éves költségvetés 10%-át tette ki, Hóman minisztersége alatt 13 %-át.) A MOB tudományos feladatait Hekler Antal - az ország reális helyzetét, lehetőségeit felmérve és ebből következően a MOB orientáló szerepét és felelősségét hangsúlyozva - karakterisztikusan megfogalmazta már 1922ben, 21 majd még élesebben 1930-ban, Kapossy János, 22 illetve 1931-ben Gerevich Tibor, a magyar barokk kutatás helyzetét taglalva. 23 Joggal írta Korner Éva, a korszak„szakmailag igényes műtörténeti" irodalmáról, hogy az még „a Trianon okozta, nehezen feldolgozható megrázkódtatással is becsülettel birkózott meg. Hekler és Gerevich felsorolt programírásai ugyan nem mentesek a magyar kultúrfölény gondolatától, és erősen hangsúlyozzák a magyar nép és nemzet kiemelt történelmi jelentőségét Kelet és Nyugat határán, de a feladat kijelölésében az elmúlt periódus valóságos mulasztására hívta fel a figyelmet, és arra a gondra, hogy az új határok mennyire nehezítik ennek pótlását: a magyar történelmi emlékek topográfiájának felállítását. A programok mentesek minden rabló nacionalizmustól, amely pedig a gazdát cserélt közép-kelet-európai területeken szinte gátlástalanná nőtt." 24 A hivatal erejéből azonban inkább csak propagandára futotta. 23 A bizottság súlya - nem először és nem utoljára - fokozatosan leértékelődött. Elnököt sem neveztek ki Forster helyére, hanem az építész Kertész K. Róbert miniszteri tanácsost, osztályfőnököt, majd államtitkár helyettest - minisztériumi beosztása mellett - bízta meg Vass József miniszter, 1. kép. Forster Gyula. Balló Ede festménye [Művészet, 17.1918.15.) elnökhelyettesként a MOB vezetésével. (1883-ban Forster Gyula elfogadhatatlannak tartotta, hogy „a kormány képviselőjeként egyben az elnök teendőit is ellássa". 26 ) Ezt az intézkedést utódja, Klebelsberg változatlanul hagyta. Kertész K. Róbert régi kipróbált minisztériumi tisztviselő volt, aki minden eszközt megragadott hivatali előmenetelére. Igen méltatlan szerepet játszott miniszteri biztosként Éber László nyugdíjaztatásában, illetve Forster Gyula elnökségről történő lemondásában. 27 Nem'érzett semmi gátlást, hogy Forster halálakor 1932-ben, nekrológot írjon róla igaz, elég árulkodóan:„kicsit" pontatlanul,„kicsit"szelektív emlékezettel. 28 Nem kevésbé méltatlan szerepet játszott elődei eltávolításában az ugyancsak építész Lechner Jenő, aki 1920-1921 között a MOB megbízott előadója, a MOB rendes tagja volt. 22. Sem ők, sem a Lechner Jenő beosztását átvevő Szőnyi Ottó nem tudták a hivatal érdekeit hathatósan érvényesíteni. Mert hiába emelte ki több alkalommal is Lechner Jenő, hogy „Klebelsberg Kunó gróf az első, aki műemlékeink fenntartása és restaurálása érdekében eddig soha nem látott méretekben tudott költséget előteremteni és bőkezűen áldozni", néhány bekezdéssel később - kissé ellentmondásba keveredve önmagával, már azt írja, hogy a MOB elsőrendű feladatának tekintett„pusztulásnak induló műemlékeink restaurációjával, védelmével"azért nem tud kellően foglalkozni, mert ennek „korlátot szabnak a nagy
