Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

költségek, amelyet a műemlékrestaurálások fölemésztenek".

30 A műemléki törvény elégtelensége, megváltoztatása, úgy tűnik, csak szavakban került terítékre:„Sürgős feladat a műemléktörvény revíziója is. E tekintetben gazdag előmunkálatok állnak rendelkezésre, mert Forster Gyula báró már évekkel ezelőtt terjedelmes munkában kimerítő tanulmányokat bocsátott közre, sőt teljes törvényjavaslatot dolgozott ki, melyet már a legilletékesebbfórumok is megtárgyaltak. A törvény az ingó műemlékekre is kiterjedőleg a mainál hathatósabb védelmet kell hogy biztosítson és ahhoz az anyagi eszközöket is kell hogy rendelkezésre bocsássa, amit a múltban a Bizottság nélkülözött."

31 Ennek kidolgozása azonban nem történt meg - csupán az ingó műemlékekről történt felemás gondoskodás,

32 illetve egy belügyminiszteri rendelet kiadására került sor, amelyre Bethlen István miniszterelnök szólította fel 1923. január 7én kelt levelében a belügyminisztert, kifogásolva az állami tulajdonban lévő épületeken - külön kiemelve a várbelieket - végzett tatarozásokat, „amelyek nem voltak mindig tekintettel a művészi ízlésre."" A kiadott körrendelet felszólította a vármegyei és városi törvényhatóságokat, „hogy mindazon alkalmakkor, midőn műemléken, vagy egyéb történeti, illetve kegyeleti vonatkozással bíró épületen építkezési, bontási vagy bármilyen természetű átalakítási munkálatokat szándékoznak végrehajtani, továbbá mindazon alkalmakkor, midőn, habár nem is a szó szoros értelmében vett műemlékeken végzett, de mindazonáltal olyan természetű építési, bontási, illetve átalakítási munkálatokat óhajtanak végrehajtani, melyek az utca- vagy városképet, továbbá esetleg valamely tájképi szépséget lényegesen befolyásolhatnának, az ezekre a munkákra vonatkozó terveket hozzájárulás céljából minden esetben a Műemlékek Országos Bizottságához, illetve a székesfőváros területén a bizottságon kívül a székesfővárosi KözmunkákTanácsához is nyújtsák be." Sajnálatosan bizonyítja a MOB erőtlenségét az is, hogy nem tudta megakadályozni egy olyan párhuzamos jogkört biztosító törvénycikk paragrafusának elfogadását - nevezetesen az 1929. évi XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéséről, 28. §-át -, amely szerint az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsának is joga van egy ingatlant fenntartandó műemlékké nyilvánítani.

34 Ez a jogkör eddig kizárólag a MOB-t, illetve felettes miniszterét illette meg. A MOB belső életét, az ügymenetet meghatározó szabályzatok revíziójára 1922-ben került sor. A bizottsági rendszerről - amely lényegében az 1872-ben létrejött hivatal szükségszerűen széles társadalmi beágyazottságának,„mozgalom"jellegének hivatalossá tett formája volt -, már Forster idejében kiderült, hogy nehézkes és akadályozója a gyors ügyintézésnek. Az 1901. évi, illetve 1904-ben módosított szabályzat természetesen pontosan meghatározta/elválasztotta a bizottság elé tartozó ügyeket, illetve az elnök jogkörét. Az elnök vezette, képviselte a hivatalt a hatóságok és a felettes miniszter felé, és „ez okból a bizottsághoz intézett iratok vele azonnal közlendők, hogy az elvi határozatot nem kívánó, valamint a halasztást nem tűrő ügyekben intézkedhessek [...] Azokban az esetekben, melyekben az intézkedés bizottsági határozatot kíván, intézkedéséről a legközelebbi ülésben értesíti a bizottságot." A bizottság elé tartoztak a miniszter elé terjesztendő vélemények, a bel- és kültagok kinevezésére vonatkozó javaslatok, határozatok a műemlékek fenntartására, helyreállítására, azok helyreállítási terveinek és költségeinek, illetve az ahhoz szükséges segélyek megállapítása, javaslattétel a helyreállítást végző építész személyére, a műemlékek megvizsgálására, felmérésére, a helyreállítás felülvizsgálatára kiküldendő személy kijelölése, továbbá a bizottság kiadványai.

35 1922-ben új szabályzat készült.

36 A bizottság teljes ülése elé tartoznak a továbbiakban az addigi bizottsági ülés témái, de a hetente ülésező, újonnan létesített, szűkebb végrehajtó bizottság jogosult minden probléma intézésére, amivel az ügyintézés menete gyorsabbá vált. A teljes ülést a szabályzat életbelépése után már alig hívták össze, szerepe formálissá vált, és lényegében megszűnt. 1933-ban történt még egy kísérlet a szabályzat módosítására. Ennek kidolgozója Szentiványi Gyula volt.

37 A változtatások azt célozták, hogy az előadó mellett egy főtitkári funkciót is létrehozzanak a hivatal belső irányítására. A javaslat sem a teljes bizottság, sem a végrehajtó bizottságjogkörét de jure nem érintette, de facto az utóbbi szerepét csökkentette volna. A javaslat azonban tárgyalásra sem került.

38 „ELŐREMEGYEK UGYAN, ÁM UJJAMMAL MASZKOMRA MUTATOK"

39 1933. november 21-én az egy éve hivatalban lévő miniszter, Hóman Bálint, felmentette Kertész K. Róbertet, s ifj. Wlassics Gyula államtitkárt bízta meg a hivatal vezetésével. Őt a következő év elején, 1934. január 11-én követte Gerevich Tibor, a miniszter bizalmi embere, mint elnök, aki már 1922 óta a MOB rendes, illetve a kilenctagú állandó végrehajtó bizottság tagja volt.

40 Gerevich Tibor kinevezésével a korszak egyik legnagyobb formátumú és legenergikusabb magyar művészettörténésze került a hivatal élére. Hamarosan bebizonyosodott, hogy nem csak neki jelentett kihívást a feladat, hanem a MOB-nak is az ő személye. Kiváló diplomáciai érzéke szarkasztikus humorral, nagyvilági, simulékony