Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Történet - Kaiser Anna: Műemlékek és városkép védelme a fővárosi építési szabályzatokban (1870-1945)
§.), felsorolásuk kiegészült a „műbecsű falazatok, falrészletek" megjelöléssel. Az 1914-cs szabályzat további kiadásai még változatlanok a fentiek tekintetében, de a Szabályzathoz. 1928-ban kiadott Pótlék a 116. §. helyébe lépő új szöveggel már nemcsak a téves városfejlesztési elképzelés újabb mérsékelését jelenti - amennyiben a Vár egész területén már csak 15,5 méterig terjedhető magassággal legfeljebb kétemeletes ház építéséi engedi és a szomszédos épületekre tekintettel a hatóságot további korlátozások elrendelésére is feljogosítja - de ennél sokkal többet lesz. Kimondja ugyanis, hogy ,,a várnak az idők folyamán kialakult jellegét mindennemű építkezésnél meg kell óvni; kerülni kell tehát minden olyan építkezést és módosítást, amely a meglévő városképel zavarná". Ennek érdekében részletes előírásokat lesz: a vár területén minden építkezési ügyet fel kell terjeszteni a Közmunkatanácshoz, a terveken a szomszédos épületek homlokzatát is ábrázolni kell, fényképeket kell benyújtani, új homlokzatot vagy a lebontott épület modorában kell megtervezni, vagy oly módon, hogy a régi jellegű környezetbe megfelelően illeszkedjék. Előírás az is, hogy homlokzatképzés tekintetében ki kell kérni a MOB véleményét. Reklámszerű hirdetések alkalmazását és köztárgyak 19 elhelyezését nemcsak a várban korlátozza a szabályzat, hanem általában is műemlékszerű építményeken. Ez a sajátos megfogalmazás, ez a nyelvi lelemény a kényszer szülötte. Abból fakad, hogy igazából nincs olyan műemlékjegyzék, melyre egyszerűen hivatkozni lehetne. Az 188l-es műemléki törvény hiányosságai miatt „állt elő az a groteszk helyzet, hogy 1949-ig, az új törvény életbelépéséig az egész történeti Magyarországon még ötvenet sem ért cl a műemlékké nyilvánított objektumok száma" 20 . Ennél fogva bár jelentek meg különböző könyvek Budapest műemlékeiről, sőt történt kísérlet azok jegyzékbefoglalására 21 , építéshatósági eljárás alapjául e nem szolgálhatott. Annak eldöntésében azonban, hogy mi számít műemlékszerű építménynek, a hatóság meglehetősen szabad kezet kapott a szabályzat által és élt is ezzel a későbbiekben Mondhatjuk, tehát, hogy a történelmi városrész védelméről való körültekintő gondoskodás először 1928-ban jeleni meg Budapesten, az Építési Szabályzatban. Kiegészítette ezt 1929-ben egy adókedvezmény 22 , mely a vári épületek megfelelő felújítását ösztönözte azzal, hogy elnyerése a műemléki hatóság közreműködéséhez volt kötve. Bizonyára ezek az előzmények is elősegítették, hogy az első magyar városrendezési törvényben - 1937. évi VI. t.c. a városrendezésről és építésügyről - is megfelelő helyet kapott a műemlékvédelem. A törvény 22. §. l.h. pontja a belügyminiszter és az iparügyi miniszter (ide tartozott az építésügy) együtt kiadandó rendeletével külön szabályokat tesz megállapíthatóvá egyebek között „történelmi vagy művészi értékű épület és városrész védelme, továbbá városkép szépségének védelme érdekében, ha azok külön szabály szerint más hatóság hatáskörébe nem tartoznak". A 29. §. 2. pontja azt rögzíti, hogy a belügy- és iparügyi miniszter műemlékek védelmével kapcsolatos ügyekben a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértően határoznak vagy intézkednek. 23 Noha törvény csak 1937-ben írja elő a városok számára rendezési tervek készítését, ez a munka a fővárosban már az évtized kezdetétől fogva előkészítés alatt állt. Érdeme szerint külön figyelem tárgya lehetne a polgármesteri XI. ügyosztály előterjesztése a Városfejlesztési különbizottság részére 24 , mely a főváros műemlékeinek tágabb értelmezésben vett körét ajánlja a városrendezés figyelmébe. Ez azonban másik útja, másik érvényesítési lehetősége annak a koncepciónak, mely az építési szabályzatban is megjelenik és nagyrést Péczcly Béla munkáságának 25 köszönhető, „akinek döntő szerepe volt Budapest műemlékvédelmének alakításában" 26 . Az 1940-ben megjelent Építésügyi Szabályzat 21 tíz építési övezetet határoz meg, de a műemlékek szempontjából ennek már nincs jelentősége A Várra vonatkozó különleges rendelkezések (39-40. §.) - azon túl, hogy a lehetséges építési magasságot 12 m-re csökkentik, amit a szomszédos épületekre való tekintettel természetesen további is lehet korlátozni - részletesen megadják, mire kell ott külön engedélyt kérni: gyakorlatilag mindenre. Az Andrássy útra vonatkozó rendelkezések (41. §.), a korábbiakhoz hasonlóan, jellegének megőrzését biztosítják. A következő előírás „Történelmi vagy művészi értékű épület és városrész védelme" cím alatt található (42. §.) és oly rövid, hogy érdemes idézni: „A Fővárosi Közmunkák Tanácsa történelmi, vagy művészeti értékű épület és városrész védelme érde-
