Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Kaiser Anna: Műemlékek és városkép védelme a fővárosi építési szabályzatokban (1870-1945)

Szabályzatot. 10 Ezt nagyon sokszor kiadták. 11 Csupán azokat vesszük számba közülük, me­lyek számunkra lényegesen különböztek az előzőktől. Az első szabályzat — mint már az 1886-os Utasítás is - a város területéi négy övezetbe sorolta. Az I. övezetbe tartozott a pesti olda­lon a Duna és a Nagykörút által határolt terü­let s az abból kivezető főbb útvonalak, a bu­dai oldalon a Vár és hozzávezető utakkal és a Duna-part belső része. Ebben az övezetben az utcai homlokvonalon és zárt sorban kellett épí­teni, minimálisan az egyemeletes épületek 10 méterben meghatározott magasságával, maxi­málisan pedig négy emelet, azaz 25 méternyi párkánymagasság volt építhető A Várhegy lejtőit a szabályzat a III. övezetbe sorolt, ami szabadon álló, előkertes, nyaralószerű beépí­tést engedett a keleti oldalon, a nyugati olda­lon pedig az utcavonalra is építhető volt ol­dalkertes és a rendes földszintes épület ma­gasságát meg nem haladó ház. Gondoskodott a szabályzat a bontásnál vagy alapozásnál előkerülő régiségek védelméről 12 (93. §.), foglalkozott a kilátás védelmével a budai oldalon (138-139. §.), részletes előírá­sokkal biztosította az Andrássy út tervezett jel­legének fenntartását (144. §.) és a homlokza­tok színezésére is tett korlátozásokat 13 (170. §.). A meglévőnek fenntartásáról - kivéve a vá­ros új büszkeségét, az Andrássy utal - szó sem eseti. A szabályzat a jövőt szolgálta, nem a múltat - holott már annak értékelése is jelen volt a város éleiében. 1866-68-ban történelmi emléktáblákat helyezlek el a budai várnegyed középkori eredetű házain. 1873-ban jelent meg Römer Flóris munkája, A régi Pest, 1875-85­ben Budapest története, melyet Salamon Fe­renc írt a főváros felkérésérc. 1880 óta ásták Aquincum romjait, ahol a római vízvezeték pil­léreinek és az amfiteátrum romjainak megmentéséről a főváros már kisajátítással gondoskodott - ám az, hogy a város, vagy egyes városrészek ődonsága útját állhatná a fejlődésnek, az még sokáig nem volt elképzelhető 14 A lendületes városfejlesztés hamarosan el is söpörte a régi Belváros világát. Itt egyedül a plébániatemplom okozott gondot, amelynek lebontása, eltolása, esetleg csak szentélyének megtartása körül folytak viták, melyekből Alpár Ignác véleményét idézzük: ,,bár műem­léknek nem rendkívüli, mégis, kevés ilyen lé­vén, kötelesség megőrizni" 15 . Az övezeti előírás a budai várhegy részére a fejlődésnek ugyanazokat a lehetőségeit biz­tosította, mint amelyek a pesti belvárosnál ér­vényesültek. Itt azonban, márcsak a földrajzi adottságok miatt is, az átalakulás lassabban ha­ladt. Iránya azonban kirajzolódott. A királyi palota átépítésének léptékváltásához igazodtak az új középületek és az adott lehetőségnek megfelelően épült nagy bérházak. Látványuk együtt érvényesült azokkal a régi házakkal, melyeket tulajdonosaik nem óhajtottak átépí­teni. Ezt a változást már kétség is követte: vilá­gosan látszott, hogy a korábban egységes vá­roskép megbontásával nagyobb érték vész el, mint amit a helyébe kerülő új nyújtani tud. Felismerhető volt az, amit Lux Kálmán később így fogalmazott meg: ,,A Várnak izolált hely­zete lehetővé teszi, hogy ódon utcáit szinte ere­deti mivoltukban, mondhatni egész tömegük­ben történelmi emlék gyanánt őrizzük meg. De nemcsak az archaelogiai szempont, hanem az esztétikai követelmény is tiltja, hogy a budai várhegyen magas, nyugtalan körvonalú házak épüljenek. Az eddig ott emelt magas középü­letek a Várnak nyugodt sziluettjét igen ked­vezőtlenül befolyásolják s azt nyugtalanná te­szik. Ki kellene mondani és törvényben bizto­sítani, hogy a Várban csak olyan épületek fo­ganatosíthatók, melyek szigorúan beleilleszked­nek a város képébe és annak jellegét nem be­folyásolják." (1919) 16 A városrendezési tévedés első korrekciója az 1914-ben megjelent új Építési Szabályzat­ban történt meg. Az ebben meghatározott nyolc építési övezetben ugyan a Vár változat­lanul a legintezívebben beépíthető I. övezetbe tartozott, de a 116. §.-ban kikötéseket adtak meg: már csak 21 métert meg nem haladó, te­hát háromemeletes házat volt szabad építeni a Várban, a nyugati és keleti oldalt szegélyező telcktömbökön 17 pedig 17 m magassággal csak kétemeletest A Várlejtőre vonatkozó korábbi előírásokat azzal egészítették ki, hogy az épü­letek tetőgerince a Várat övező bástya szintjé­nél 2 méterrel alacsonyabb legyen (117-120. §.). Az Andrássy útra vonatkozó kikötések (159. §.) mellett a Belváros egyes részein 18 vá­rosképi védelmet jelent, hogy a létesíthető pár­kánymagasságot a már meglévő legmagasabb párkányhoz szabják, a tér egységes hangulatá­nak megőrzése végett (129. §.). Árnyaltabbá vált a régészeti leletekre vonatkozó előírás (87.

Next

/
Oldalképek
Tartalom