Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Kaiser Anna: Műemlékek és városkép védelme a fővárosi építési szabályzatokban (1870-1945)

MŰEMLÉKEK ÉS VÁROSKÉP VÉDELME A FŐVÁROSI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATOKBAN (1870-1945) A magyar műemlékvédelem történetével számos írás foglalkozott már

1

, néhányuk éppen az Évkönyv különböző köteteiben

2

. Ezeknek számát szeretném annak vázlatos áttekintésével gyarapítani, hogy miképpen valósultak meg műemléket és városképet védő szempontok a főváros építési szabályzataiban a választott időszak

3 határai között. Ennek is van irodalma

4

, értékelése; természetesen az érintett intézmények szemszögéből nézve, csakúgy mint a magyar műemlékvédelem történetének a műemléki hivatal részéről. Felfogható azonban egyetlen, tágasabb történetnek az egész és akkor úgy tűnik: a műemlékvédelem, mint közügy, mint társadalmi igény, a legkülönbözőbb formákban érvényesülhet, így gyakorolhat hatást, olykor termékenyítőt, a hivatalos képviseletére rendelt intézményre. E formák egyike az építési szabályzat, mely példázza, hogy a városnak néha állási kell foglalnia olyan kérdésekben is, melyekre a műemlékvédelem oldalán még nem érett meg a válasz. Tanulságos az is, hogy az állásfoglalási viszonylag hamar minősítik a következmények. És figyelemreméltó, hogy mások a mérlegelés szempontjai, lazábbak az értékelés határai a város oldaláról; részben tán azért, mert a korrekció is könnyebb e formák között. Az áttekintetett időszak kezdetén az akkor egyesült főváros (1873) és a műemlékvédelem akkor alakított szervezete, a Műemlékek Országos Bizottsága (1872), a MOB a működés - és együttműködés - útjait kereste, formáit alakította. Később, a két világháború közölt, a műemlékvédelemnek gazdája ugyan volt

5 a fővárosnál, de hatósági jogkörrel ellátott intézménye nem, és használható műemlékjegyzéke sem

6 - vagyis az építési szabályzat volt az egyetlen betartatható előírás, eltekintve az 1881-től 1949-ig érvényben volt első műemléki törvénytől

7

, melynek korszerűsítését már abban az időben is tervezték.

8 Ezt követően és különböző változások - köztük a műemléki hivatalok hatékonyságának növekedése, a jogszabályok differenciáltabb volta folytán az építési szabályzat jelentősége csökkent ahhoz képest, mint amit a múlt században vagy századunk első felében képviselt. Az a nagyarányú fejlődés ugyanis, mely a kiegyezés által megteremtett feltételek alapján Buda, Pest és Óbuda egyetlen fővárossá való egyesítésével vette kezdetét, szükségessé tette olyan építési szabályzat megalkotását, mely a fellendülő építési tevékenység medrét megszabja és irányát befolyásolja. Már az egyesítés előkészítésében történt gondoskodás erről is. A Fővárosi Közmunkák Tanácsát felállító 1870. évi X.t.c. a Dunaszabályozás, közlekedés, közmunkák és nagyobb városszabályozási munkák mellett a Tanács feladatává tette az építésügy szabályozását a következők szerint: ,,22. §. Míg a főváros szabályozási terve végleg meg nem állapíttatik s az építkezés ügye törvény állal nem szabályoztatok, a két város középílkezési bizottságai kötelesek mindenben szem előtt tartani azon szabályozási terveket, elveket és utasításokat, amelyeket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa általában megállapít." Ennek szellemében már 1870 októberében megállapította a Tanács a legszükségesebbnek vélt szabályokai Ideiglenes utasítás Buda és Pest városok középítészeti bizottmányai számára az építkezés ügyében címmel. Ez a tárgyunkat érintő előírásokat nem tartalmazott. Mivel a teljes körű szabályzat megalkotását a Közmunkatanács és a Főváros nézetkülönbségei

9 hosszan késleltették, az előzőnél részletesebb szabályozást az 1886-ban kiadott Az. építési ügyet a fővárosban szabályozó utasítás (1870: X.t.c. 22. §,) nyújtotta, majd újabb tanulmányok és a „Székesfőváros szakközegeinek is bevonásával tartott megtárgyalások" után adta ki 1893-ban - 1894. január 1-i hatálybalépéssel - a Közmunkatanács az első Építésügyi