Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Elmélet - Dávid Ferenc – Sedlmayr János - Horler Miklós: Vita a műemlékvédelem elveiről és módszereiről
c) Minden munkaterületnek erősíteni kell a dokumentációs fegyelmet és kerülni kell a tudományos kutatások lezárása előtti tervezést vagy építészeti beavatkozásokat. A tervtanácsokon biztosítani kell a tudományos és műszaki dokumentáció anyag naprakész bemutatását. d) A szakrestaurátori és kivitelezési munka területén fejleszteni kell az eredeti anyagok és szerkezetek konzerválására irányuló felkészültséget és technikai eljárásokat. A helyreállítások kivitelezése során is nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a konzervátori szemléletnek. Ezzel kapcsolatos követelmény a technikai tudás, a munkaszervezés és a technológiai fegyelem megerősítése. 9. Az Országos Műemléki Felügyelőségen belül szervezett formában gondoskodni kell az építészettörténeti, műemlékvédelem-történeti, elméleti és módszertani ismeretek területén való továbbképzésről, valamint ilyen irányú alapkutatások folytatásáról és azok eredményeinek folyamatos közreadásáról. 10. Mind a Műemléki Felügyelőségek hatósági intézkedései és döntései során, mind a műemlékek kezelése, fenntartása és helyreállítása feladataiért felelős intézmények és szakemberek munkájában a fenti irányelveket kell érvényesíteni. A műemlékekkel kapcsolatos minden tevékenységet hasson át e pótolhatatlan kulturális és gazdasági értéket képviselő nemzeti vagyon iránti felelősség tudata. A fenti állásfoglalást kidolgozó Bizottságban az Országos Műemléki Felügyelőség részéről résztvettek: - Dr. Komjáthy Attila, a Bizottság elnöke - Dr. Horler Miklós, a Bizottság előadója - Hokkyné Sallay Marianne - Dr. Román András - Sedlmayr János - Dávid Ferenc Az állásfoglalást az ÉVM Műemlékvédelmi Bizottsága 1985. július 26-án megtárgyalta és elfogadta. Budapest, 1986. január 13. Mendele Ferenc igazgató HOZZÁSZÓLÁS A NEMZETKÖZI MŰEMLÉKVÉDELMI NAP ALKALMÁBÓL 1986. ÁPRILIS 18-ÁN MEGTARTOTT VITAÜLÉS TÉMÁJÁHOZ Mivel az elhangzott hozzászólás első része lényegében a szerzőtől itt közölt és Dávid Ferencnek szóló vitairatában megfogalmazott gondolatai kifejtését tartalmazta, a hozzászólásnak csupán második részét közöljük, amelyben Marosi Ernőnek az Ars Hungaricában megjelent és a műemlékvédelem elvi kérdéseit is érintő recenziójára válaszolt. (Szerk.) A hozzászólásom előző részében vázolt jelenségekre már röviden utaltam a Magyar Műemlékvédelem évkönyv legutóbbi kötetében megjelent tanulmányomban. 1 Az eddigiekben mondottakkal talán sikerült bizonyos mértékben választ adni Marosi Ernőnek, aki az Ars Hungaricában közreadott recenziójában hiányolta a „belső szilárdság" mcglazulására utaló szimptómák konkrét kifejtését. 2 Ami ott egy par excellence retrospektív jellegű tanulmányban nem volt feladatom, azt itt most megpróbáltam röviden összefoglalni. Ha már az említett kritikának egy pontjára reflektáltam, legyen szabad annak egy más helyén megfogalmazott kihívásnak is eleget tenni, mely szerint ,,Az elméleti viták elől alig-