Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Elmélet - Dávid Ferenc – Sedlmayr János - Horler Miklós: Vita a műemlékvédelem elveiről és módszereiről

megállapítások ezekre is érvényesek, de a módszerek a védendő' anyag sajátosságai szerint módosulhatnak. 4. A műemlék-helyreállítás elsődleges célja a tudományos értékek alapján megtartandónak ítélt meglévő szerkezetek és anyagok konzerválása. Az erre irányuló törekvéseket fokozni kell, és az ilyen szerkezetek, vakolatok, kőfaragványok, nyílászárók, lakatosmunkák stb. cseréjét, illetve másolatokkal való helyettesítését csak a konzerválás és kijavítás műszaki lehetetlensége esetén szabad megengedni. A védelmet, illetve kiegészítést célzó beavatkozásoknál előnyben kell részesíteni az olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az új hozzátételek - esetleg valamely későbbi időpontban - a meglévő szerkezetektől azok veszélyeztetése nélkül leválaszthatók, illetve eltávolíthatók legyenek. A modern vegyi és egyéb technológiai konzerváló eljárások fejlesztését szorgalmazni kell, de felhasználásuk során nagy óvatosság szükséges. Csak olyan eljárásokat szabad a gyakorlatban is alkalmazni, amelynél kísérletileg igazolt, hogy káros utóhatásuk nincsen és nem okoznak irreverzibilis változásokat a meglévő anyagokban. Az egymásra rétegződött periódusoknak az eddiginél fokozottabb értéket kell tulajdonítani és azokat a helyreállításaink során óvatosabban kezelni. 5. Minden kiegészítés tudományos és építészeti-művészeti, esztétikai szempontok összevetésén alapuló felelősségteljes művelet, amelynek alapvetően a műemlék értékeinek érvényesülését, s a történelmi folyamatok megértésének elősegítését kell szolgálni. A kiegészítések mértékének anyagának, formájának, illetve technikájának megválasztása tehát minden esetben egyedi elbírálást kíván. Mindenfajta kiegészítésnél alapelv, hogy csak formailag hitelesen rekonstmálhatő részletek kiegészítéséről lehet sző. A történeti környezet és az egyes műemlékek kiegészítéseiben értelemszerűen megjelenik és megjelenhet a mai kor építészeti felfogása is. Ez szintén megfelel a Velencei Cartában foglaltaknak, miszerint: „minden szükséges kiegészítés az építészeti alkotás körébe tartozik és a mi korunk jegyeit kell, hogy magán viselje." Az új kiegészítéseknél azonban óvakodni kell a félreérthető, hamis történelmi hangulatot keltő, a meglévő részletekkel hatásukban konkuráló újabb historizáló tendenciáktól. 6. A teljesen elpusztult épületek vagy épületrészek, illetve képző- és iparművészeti alkotások újjáépítését kerülni kell, kivéve az eredeti anyagok felhasználásával történő anastylosis lehetőségét. Modern eszközökkel megvalósított didaktikai célú tér- és tömegérzékel tető építmények vagy szerkezetek csak hiteles építészeti töredékekkel alátámasztott elméleti rekonstrukciók alapján készülhetnek. Ilyen esetekben kerülni kell az olyan megoldásokat, amelyek a meglévő részleteket eltakarják, azok hangsúlyos érvényesülését elnyomják vagy azok rovására uralkodóvá válnak. 7. Általános követelménynek kell tekinteni az igényességet, a mértéktartó szerénységet, mely mindig alkalmazkodik az adott műemlék anyagi, formai, kvalitásbeli adottságaihoz. 8. A gyakorlati munka során a különböző szakterületeken dolgozó szakemberek fő feladatkörük felelős ellátása mellett minden munkafázisban legyenek minél szorosabb munkakapcsolatban a csatlakozó munkaterületekkel. a) A művészettörténészek, régészek már a kutatás során vegyék figyelembe, hogy a feltárások beavatkozásai is befolyásolhatják a helyreállítás munkáját. A kutatás általában először szondázó módszerrel kezdődjék, és annak eredményeit értékelve lehet csak a későbbi periódus egészét eltávolító, a meglévő állapotot lényegesen megváltoztató teljes feltárást elhatározni. Jelentősebb esetekben magát a feltárás munkáját is konzultáció alá kell bocsátani. A kutatók a kutatási eredmények összegzéseként értékeljék a műemlékeket és rögzítsék javaslataikat a helyreállítás koncepciójára, illetve az általuk feltárt részletek bemutatására nézve. A konzerválást és bemutatást igénylő építészeti rommaradványok régészeti feltárását csak a műemlékvédelmi hatósággal egyeztetve szabad elkezdeni, abban az esetben, ha a védelem és a fenntartás feltételei biztosítva vannak. b) A tervező építészek már a felmérések és a feltárások során törekedjenek a műemlék történelének minél alaposabb megismerésére és a tervek kidolgozása előtt készítsenek elméleti rekonstrukciókai az épület fontosabb részeire, illetve periódusaira nézve. Az építész által kidolgozott tudományos értékű elméleti rekonstrukciók szellemi alkotó munkának tekintendők és ekként kezelendők.