Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Bérczi László – Radovics Krisztina: A hajósi Madonna szobor restaurálása

végezte, 1749-52 között. Ezzel egy-időben érseki megrendelésre kezdték meg a hajósi templom jelenlegi főoltárának építését úgy, hogy az a kegyszobrot befogadhassa. Az új főoltárt 1752. október 12-én szentelték fel. Akkor nyerte el a kegyszobor jelenlegi helyét.

4 A hajősi Madonna hivatalos kegyszoborrá nyilvánítására VE Pius pápa brevéje alapján 1794. november 14-én került sor. A műtárgy történetéből három későbbi fontosabb időpontot emelünk ki: 1876: Antunovics János c. püspök arannyal átszőtt díszes ruhát adott a kegyszobornak. Minden bizonnyal ez az a barokk jellegű stóla, amely a templom sekrestyéjében látható. 1900: Troli Ferenc pécsi kanonok a templom berendezési tárgyait felújíttatta: azaz ,,a régi feketére festett főoltárt fehére márványoztatta s aranyoztatta.. és új prédikálószékkel látta el a templomot." Minden bizonnyal a főoltár zárófejezetét is ekkor alakították át, az eredeti Szt. Imre képet pedig kicserélték. Az oltár eredeti állapotát Jordánszky 1836-os metszete alapján tisztán láthatjuk {149. kép). 1937-ben történt a műtárgy történetében a legerősebb beavatkozás. Ekkor gr. Zichy Gyula érsek megbízásából az Országos Egyházművészeti Tanács ajánlása alapján Krasznai Lajos a szobrot gyökeresen, de nagyon megfontoltan felújította. Ez az az állapot, amely a restaurálás kezdetéig fennállt. A műtárgy történetének áttekintése után vizsgáljuk meg a szobor eredetét, korát, stílusát, valamint az ikonográfiái sajátosságait. A hajósi Madonna tulajdonképpen a „Madre della Consolazione" típusba tartozik. Ez az ábrázolási forma olasz eredetű, a 1.3—14. század folyamán toszkán földön alakult ki. Lényege az, hogy a gyermek Jézus Máriától elfordulva a lent térdeplő donátor felé hajol, vagy áldást oszt. Ez az ábrázolási típusa quattrocento első félévszázadában az egész európai képzőművészetben elterjedt. Ekkor azonban még a gyermek anyja karján, hagyományos módon, derékszögben ült. Ezt a divatos ábrázolást módosította Leonardo a 15. század végén. A változtatás lényege az, hogy Mária mintegy maga elé helyezi a gyermek alakját, aki teljesen mezítelen, egész testével a néző felé fordul, felsőteste pedig 45 fokos szögben hajlik lefelé. Ez a kompozíciós megoldás, a gyermek Jézus és a szobor vagy kép előtt ájtatoskodó hívő között kötetlenebb, bensőséges kapcsolatot teremlett. Az új képtípus hamar népszerűvé 149. kéj). A hajósi lóollár raj/u Jordánszky nyomán (1835) vált. Különösen Leonardo két kövelője Boltraffio és Luini festményei váltak az Alpokon túli mesterek számára példává.

6 A hajósi Madonna lába alatt lévő hold viszont teljesen idegen az itáliai (16. századi) művészetben, de általános - szinte kötelező jellegű - német nyelvterületen. E motívum bibliai alapja a Jelenések könyvéből származik: ,,mulier amicta sole, et luna sub pedibus eius..." (Jelenések könyve 12,1). Az itt látható holdábrázolás a szobor kormeghatározása szempontjából is jelentős. A hold általában nagyon vékony sarló alakú fél vagy háromnegyed körív. Sok esetben arcnélküli, ha arccal ábrázolták akkor is csak alig plasztikus profilt faragtak. A 15. század elején a hold ábrázolása megváltozik. Mély, öblös csónakra emlékeztet, amelyben igen plasztikusan megfaragott, megfáradt öreg, gyakran melankolikus női arcot láthatunk. Különösen jellegzetes, hogy a hold arcára az apácák fejkendőjére hasonlító drapéria borul. A hold elhelyezése is megvál-