Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Helyreállítások - Bérczi László – Radovics Krisztina: A hajósi Madonna szobor restaurálása

végezte, 1749-52 között. Ezzel egy-időben ér­seki megrendelésre kezdték meg a hajósi temp­lom jelenlegi főoltárának építését úgy, hogy az a kegyszobrot befogadhassa. Az új főoltárt 1752. október 12-én szentelték fel. Akkor nyer­te el a kegyszobor jelenlegi helyét. 4 A hajősi Madonna hivatalos kegyszoborrá nyilvánításá­ra VE Pius pápa brevéje alapján 1794. novem­ber 14-én került sor. A műtárgy történetéből három későbbi fon­tosabb időpontot emelünk ki: 1876: Antunovics János c. püspök arannyal átszőtt díszes ruhát adott a kegyszobornak. Minden bizonnyal ez az a barokk jellegű stó­la, amely a templom sekrestyéjében látható. 1900: Troli Ferenc pécsi kanonok a temp­lom berendezési tárgyait felújíttatta: azaz ,,a régi feketére festett főoltárt fehére márványoz­tatta s aranyoztatta.. és új prédikálószékkel lát­ta el a templomot." Minden bizonnyal a főol­tár zárófejezetét is ekkor alakították át, az ere­deti Szt. Imre képet pedig kicserélték. Az ol­tár eredeti állapotát Jordánszky 1836-os met­szete alapján tisztán láthatjuk {149. kép). 1937-ben történt a műtárgy történetében a legerősebb beavatkozás. Ekkor gr. Zichy Gyula érsek megbízásából az Országos Egyházművé­szeti Tanács ajánlása alapján Krasznai Lajos a szobrot gyökeresen, de nagyon megfontoltan felújította. Ez az az állapot, amely a restaurá­lás kezdetéig fennállt. A műtárgy történetének áttekintése után vizsgáljuk meg a szobor eredetét, korát, stílu­sát, valamint az ikonográfiái sajátosságait. A hajósi Madonna tulajdonképpen a „Madre della Consolazione" típusba tartozik. Ez az ábrázo­lási forma olasz eredetű, a 1.3—14. század fo­lyamán toszkán földön alakult ki. Lényege az, hogy a gyermek Jézus Máriától elfordulva a lent térdeplő donátor felé hajol, vagy áldást oszt. Ez az ábrázolási típusa quattrocento első félévszázadában az egész európai képzőművé­szetben elterjedt. Ekkor azonban még a gyer­mek anyja karján, hagyományos módon, de­rékszögben ült. Ezt a divatos ábrázolást mó­dosította Leonardo a 15. század végén. A vál­toztatás lényege az, hogy Mária mintegy ma­ga elé helyezi a gyermek alakját, aki teljesen mezítelen, egész testével a néző felé fordul, felsőteste pedig 45 fokos szögben hajlik lefe­lé. Ez a kompozíciós megoldás, a gyermek Jé­zus és a szobor vagy kép előtt ájtatoskodó hí­vő között kötetlenebb, bensőséges kapcsolatot teremlett. Az új képtípus hamar népszerűvé 149. kéj). A hajósi lóollár raj/u Jordánszky nyomán (1835) vált. Különösen Leonardo két kövelője Boltraf­fio és Luini festményei váltak az Alpokon tú­li mesterek számára példává. 6 A hajósi Madonna lába alatt lévő hold vi­szont teljesen idegen az itáliai (16. századi) művészetben, de általános - szinte kötelező jel­legű - német nyelvterületen. E motívum bib­liai alapja a Jelenések könyvéből származik: ,,mulier amicta sole, et luna sub pedibus eius..." (Jelenések könyve 12,1). Az itt látha­tó holdábrázolás a szobor kormeghatározása szempontjából is jelentős. A hold általában na­gyon vékony sarló alakú fél vagy háromne­gyed körív. Sok esetben arcnélküli, ha arccal ábrázolták akkor is csak alig plasztikus profilt faragtak. A 15. század elején a hold ábrázolá­sa megváltozik. Mély, öblös csónakra emlé­keztet, amelyben igen plasztikusan megfara­gott, megfáradt öreg, gyakran melankolikus női arcot láthatunk. Különösen jellegzetes, hogy a hold arcára az apácák fejkendőjére hasonlító drapéria borul. A hold elhelyezése is megvál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom