Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Elmélet - Dávid Ferenc – Sedlmayr János - Horler Miklós: Vita a műemlékvédelem elveiről és módszereiről

VITA A MŰEMLÉKVÉDELEM ELVEIRŐL ÉS MÓDSZEREIRŐL Az Országos Műemléki Felügyelőség Tervezési osztályának Í984. november 22-én Pécsett rendezett szakmai vitáján Dávid Ferenc erős visszhangot kiváltott előadást tartott a műemlék-helyreállítások építészeti tervezése terén általa aktuálisnak látott problémákról. A felszólalás az OMF belső köreiben kéziratban is publikussá vált, majd Sedlmayr János és Horler Miklós tollából írásbeli válaszok is születtek rá. A következő évben Komjáthy Attila elnökletével egy bizottság alakult, amelyben a vita három közvetlen résztvevőjén kívül Hokkyné Sallay Marianne és Román András szerepelt tagként. A bizottság egy állásfoglalást készített a magyar műemlékvédelmi gyakorlatban alkalmazott elvek és módszerek időszerű kérdéseivel kapcsolatban, amelyet az ÉV M Műemlékvédelmi Bizottsága 1985. július 26-án elfogadóit, és amelyei végül 1986. január 13-i keletiéi Mendele Ferenc igazgató az OMF állásfoglalásaként kiadott. Végül a vitához, kapcsolható egy további előadás is, amelyet Horler Miklós 1986. április 18-án tartott a nemzetközi műemléki nap alkalmából. Alábbiakban közreadjuk ezt az öt szöveget. Célunk az, hogy dokumentáljuk, milyen nézetek éltek az. 1980-as évek közepén a magyar műemlékvédelem mértékadó szakembereinek körében és milyen álláspontot vallott magáénak a műemlékvédelem országos hivatala. A vita során érintett kérdések a következő évek során továbbra is foglalkoztatták a szakmai közvéleményt, ami nyomon követhető az azóta megjelent különböző publikációkban. A műemlékvédelem eszméje napjainkban egyre újabb kérdéseket vet fel, nem csak hazánkban, hanem nemzetközi téren is. A megújuló vitákban segítheti a tájékozódást a közelmúlt írásban megfogalmazott nézeteinek ismerete, amihez a magyar műemlékvédelem bibliográfiájának e kötetben folytatólag közreadott anyaga is hozzájárul. A szerkesztő bizottság A MŰEMLÉKHELYREÁLLÍTÁSOK TERVEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI A világ, az építészeti világ, s az egész a műemlékeket is magába foglaló kulturális köztudat sokat változott az elmúlt évtizedben. Az ember maga alkotta második környezetének, az épített világnak más hangsúlya és másfajta szemügyre vétele alakult ki észrevétlenül. Századunknak az egész emberi történelemhez viszonyított felgyorsulását, a technicizmusnak az ember biológiai adottságait egyre jobban igénybe vevő eluralkodását tudomásul véve új reakciók születtek. Közülük a tudományos komolyságú, a teljes felelősségű a történeti építészetet tudja mindinkább annak az etalonnak, amely az emberhez igazodó, az emberléptékű környezet mércéjét alkothatja. A természeti és az épített környezet együttes új megítélése egyre közeledik céljához, azoknak az egyensúlyoknak a megtalálásához, amelyek az ember