Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Elmélet - Horler Miklós: Műemlékhelyreállítási módszereink európai mérlegen

a modern itáliai helyreállítások hatása alatt, nagyszabású feltárások és helyreállítások indultak az esztergomi Árpád-kori királyi palota romjainál. A Gerevich Tibor szellemi irányításával, Lux Kálmán és Lux Géza tervei szerint megvalósult munkák máig ható iskolát teremtettek. Ennek felfogása érvényesült a harmincas évek több, más romvédelmi munkájánál is, és ennek továbbfejlesztése folytatódott a második világháború pusztításai után megindult helyreállításokban. Az ötvenes évektől kezdve elsősorban Pogány Frigyes, Kisléghi Nagy István, Csemegi József és Gerő László írásai, az újjáépítés műemlékvédelmi munkái és az ezekkel kapcsolatos elméleti viták járultak hozzá az elvek továbbfejlődéséhez. A nyomukban felnövő újabb generációk munkájában aztán egyrészt a tudományos történelem szemléleten alapuló kutatási és dokumentációs módszerek, másrészt a történelmi hitelesség tiszteletén, és a modern építészet kifejezőeszközeinek bátor használatán alapuló helyreállítási megoldások mélyítették tovább az elődöktől örökölt gondolatokat. Ezt a fejlődést tükrözték az 1964-ben Velencében bemutatott magyar példák és ezek közelebbi megismerése vonzotta aztán az európai műemlékvédelem vezető tekintélyeit Magyarország ismételt meglátogatására. Ismét Dercsényi Dezső visszaemlékezéseit idézem, aki többször megörökítette azt a jelképesnek is tekinthető jelenetet, amikor a velencei kongresszus után hazánkba látogató első nemzetközi tekintélyek között Walter Frodl kalapot emelt Farkasdy Zoltán Uri utca 32-es háza előtt. Az ötvenes évek végén épült Farkasdy-féle ház az egyik első megvalósult példája volt ennek az akkor úttörő gondolkodásmódnak, jóval Velence előtt, Frodl professzor kalaplevétele pedig az első külföldi elismerése ennek az irányzatnak abban az időben, amikor a hazai közvélemény még javában vitatta és támadta ezt. Farkasdy Zoltán és Jánossy György első várnegyedi házait felépíttetni 1957-ben egyáltalán nem volt könnyű dolog. Jó egy évtizeddel a második világháború befejezése után még Európa-szerte a fényképek alapján való újjáépítések, valamint a Mussolini-éra alatt Itáliában kialakult Giovannoni-iskola semleges irányzata volt az uralkodó, s ennek nálunk is tekintélyes hívei voltak. Ennek az irányzatnak áttörését jelentette, amikor 1957-ben Perényi Imrétől, Budapest akkori főépítészétől a Várnegyed további semleges beépítései megállítására átmeneti építési tilalom elrendelését, valamint tehetséges fiatal építészek bevonásával pályázat kiírását kértem.

2 A pályázat helyett végül személyes megbízásokra került sor, de a Fortuna utca 15. helyén felépült első modern épület tervtanácsán csak kemény csatával sikerült elérni a fénykép alapján való rekonstrukció végleges elvetését. Az első megépült várnegyedi házak körül aztén még egy évtizedig folyt a vita és kritika, de a velencei kongresszus évében megrendezett magyarországi nemzetközi összejövetel résztvevőinek véleményéből már világosan kiderült, hogy az új felfogást európai viszonylatban példamutatónak tartják. A velencei kongresszus alkalmával azonban nemcsak a történelmi környezetben megépült modern házak keltették fel a külföld érdeklődését, hanem azok az ötvenes és hatvanas években megvalósult műemlékhelyreállítások, melyek több tekintetben az általános európai mezőnyből kiemelkedően következetes, újszerű és igényes felfogásról tanúskodtak.

3 A magyar műemlékhelyreállítások legértékesebb vonásainak a helyreállításokkal kapcsolatos módszeres tudományos kutatásokat, a dokumentáció alaposságát, a helyreállítások megoldásainál a történeti hitelesség szempontjának következetes érvényesítését, végül a modern építészet anyagainak és szerkezeteinek bátor, de fegyelmezett és mértéktartó alkalmazását tartották. A második világháború pusztításai nyomán egy időre ismét a műemlékek szépségének és épségének XIX. századi eszménye felé forduló európai műemlékhelyreállítások irányzatával szemben a velencei kongresszus szervezői és szellemi irányítói az Athéni Carta szigorúbb elveinek feltámasztását tűzték ki célul. Az ennek eredményeképpen létrehozott Velencei Cartával összevetve már Velencében feltűnt, hogy a magyarországi példák éppen ezt a szellemet tükrözik, s épp ez volt, amire felfigyeletek. Valami új, bátor és előremutató magatartást fedeztek fel munkáinkban, amely az európai műemlékvédelem velencei seregszemléjéből egyéni vonásként emelkedett ki, s amely az ott meghirdetett irányvonallal esett egybe.

4 Egy sokat szenvedett európai ország példát mutatott a pusztulással való őszinte szembenézésre, a történelem kemény leckéinek elfogadására, a valódi értékeknek a talmitól való szétválasztására és a maradandók megbecsülésére, az önmagával és másokkal való megbékélésre, s mindennek a modern művészet nyelvén ízléssel és mértéktartással való kifejezésére.