Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Adattár - A magyar műemlékvédelem munkájának eredményei az egyes műemlékek tükrében

391. kép. Nemeskér, evangélikus templom. Részlet a restaurált szószékről Plasztikai kiegészítésre csak az esztétikailag feltétlenül szükséges helyeken került sor. Az eredeti elhelyezés rekonstruálása következtében visszahelyezhették a szószékre az orgonaszekrényen levő hermapüasztereket és angyalfejeket. A vékony átfestés eltávolításával a műtárgy visszanyerte eredeti natúr felületét, csupán a szembogarak festettek. A barokk oltár restaurálása nem okozott problémát, föltárták és bemutatták az ízléses barokk márványozó festést és az aranyozást. A munkához tartozott az oltár előtti korlát helyreállítása és az utolsó vacsora oltárkép restaurálása. Művészettörténész: Dávid Ferenc, Granasztóiné Győrffy Katalin (OMF). Tervező építész: Földesi Csongor (OMF). Statikus: Vándor András (OMF). Faipari szakmérnök: Pomozi István (OMF). Faszobrász restaurátor: Kőfalvi Vidor, Szabó Sándor (OMF). Festőrestaurátor: Rády Ferenc (OMF). Kivitelező: OMF Soproni Építésvezetősége. Építtető: OMF. KT-GCs NEMESKÉR, Római katolikus templom A templom külső falán levő napórát, valamint a belsőben a XVII. századi Mózes ábrázolást 1976-ban az OMF munkaterve keretében restaurálták. Restaurátor: Rády Ferenc (OMF). GK SOPRON, Balfi út. Pihenőkereszt A Sopront Balffal összekötő út mentén, a város határában áü, ez a nálunk rendeltetését tekintve is ritka, XIII. századi emlék, melyet az OMF Kőszobrász Csoportja 1976-ban restaurált. A négyzet alaprajzú fertőrákosi kőből készült építményt padka veszi körül. A süveg alatt fülke képezi a mécses helyét. A restaurálás megkezdésekor a fugák szabadon álltak, hiányzott a kereszt és a kőpadka jó része. A keresztet és a padot műkőből újra faragták, a kisebb hiányzó részeket stukkóval pótolták. Többször dúsított mészvízzel és száradás után „Sylex" 20%-os oldatával itatták át a követ, e ritka gótikus műemlék állagának megóvása érdekében. Vezető restaurátor: Kőfalvi Imre (OMF). KGy SOPRON, Bécsi út 6. Lakóház Az egyemeletes erkélyes épület jól rendezett, XVII. századi homlokzatával kiemelkedik a külváros házai közül. A helytörténeti kutatás újabb eredménye, hogy a ház a XVII. század második felében az Eszterházyaké volt. A jelentéktelen előzmények után 1680 körül kialakított épületben az emeleten 1978-ban szép famennyezetek kerültek elő. Művészettörténész: Dávid Ferenc (OMF). DF SOPRON. Előkapu Az 1973. évi ásatás folytatásaként 1977-78-ban a bástyatorony mellett a IV. századi városfal 5 m hosszú szakaszát tárták fel. Mindkét oldalon feltárták a római városfal lábazatát is. Kisebb kutatást végeztek a Városház utca felé, a várárkon keresztül épített új híd belső pülérénél, ahol a római városfal belső síkját, alapozását vizsgálták meg, és a falhoz csatlakozó rétegeket mérték fel. Régész: Gömöri János (Soproni Múzeum). VI SOPRON, Fegyvertár utca 1. Lakóház Az épület korábban kiterjedt U alakú udvari szárnyakkal rendelkezett, mai állapota ennek a XX. század folyamán kialakult csonkja. Középkori eredetére csupán egy földszinti falsarok utal. A legkorábbi teljesebb építési periódus a XVIII. század közepén keletkezett, ennek egy Sopronban szokatlan elrendezésű lépcsőfeljáróján kívül az egyik szobában a földszinten egy kolostorboltozat szép, dekoratív barokk festését találták meg, az 1975. évi kutatás során. Az emeleti szobákat a múlt század végén alaposan átépítették. Kutató: Dávid Ferenc (OMF). DF SOPRON, Fő tér. Szentháromság emlék 1974-ben elkészült az oszloptörzs és az oszlopon elhelyezkedő Szentháromság szoborcsoport restaurálása. A munkát, 1975-ben a négyzet alaprajzú alépítményen álló szobrokon folytatta az OMF Kőszobrász restaurátor csoportja. Minden szobron fellelhető volt a fertőrákosi puhamészkőre jellemző romlási folyamat, amely az utolsó 25 évben igen meggyorsult. A feltáskásodott, de plasztikai érték szempontjából igen fontos kéreg megőrzésére a mállékony rétegbe „paraloid" 20%-os oldatát fecskendeztek, a szemmel látható repedéseket rhodiusos tömítőanyaggal lezárták. Legtöbb gondot a két donátor portré-érzékenységű kimagaslóan kvalitásos szobrai okozták. Thököly Katalin szobrának hiányzó bal karját archív fényképek alapján újramintázták és perlittel könnyítettkőutárízattalkiegészítették. Ugyanígy fényképek alapján történt a kisebb hiányok kiegészítése is stukkóval. A feliratos táblákon a betűket az olvashatóság érdekében kiegészítették. Az általános áUagvédelem érdekében az emlékmű egész felületét naponta többször is dúsított mészvízzel permetezték. Makroszkopikus víztaszítóként „Sylex"-et használtak 20%-os hígításban. A tagozatos vízvető párkányokat 2 mm-es ólomlemezzel borították. Vezető restaurátor: Kőfalvi Imre (OMF). KGy