Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Elmélet - Horler Miklós: Műemlékhelyreállítási módszereink európai mérlegen

a fribourgi egyetem tanára tartott 1979-ben a Carl Friedrich von Siemens alapítvány symposi­umán München-Nymphenburgban. 21 Az előadás a hitelesség kérdésével foglalkozik, a műemlék-helyreállítások területén és számos történeti példán keresztül fejtegeti : hogyan értel­mezték a hitelesség fogalmát a műemlékvédelem történetének különböző korszakaiban, s miként lehet erről vélekedni napjainkban. Schmid professzor rendkívül gazdag gondolat­sort felvázoló, meditativ jellegű előadásának elvi alapállása lényegében Walter Frodléhoz áll közel, amennyiben a műemléket inkább zárt műalko­tásként tekinti, annak klasszikus értelemben vett esztétikai egységét tartja meghatározó jelentősé­gűnek, a történeti szubsztanciát — hasonlókép­pen kissé Ruskin-i szellemben — lehetőleg sértet­lenül kívánná megtartani és a mai kor beavatko­zásait, hozzátételeit legfeljebb szükséges rossz­ként fogadja el. Ez, a műemléket lezárt és befe­jezett esztétikai és történeti szubsztanciaként értékelő felfogás, a tárgyat tér és idő dinamikus összefüggéseiből kiragadva, nem képes feloldani az ebből következő ellentmondásokat, s így vég­konklúzióként csak Josef Zemp 1907-ben meg­fogalmazott véleményét tudja felmutatni, mely szerint, aki a restaurátor felelősségét fel tudja mérni, az szükségképpen aggályok és kétségek között gyötrődik és megbánva azt is, amit ko­rábban helyesnek tartott, nehéz órákban arra a végeredményre jut, hogy a legjobb restaurálások azok voltak, amelyek meg sem történtek. Az előadás minket magyarokat, közelebbről érintő részében ismét a budai Várnegyed hom­lokzatain bemutatott középkori töredékek kérdé­sét veti fel, keményen megfogalmazott kritikájá­ban olyan következtetések útvesztőjébe tévedve, melyek az egész problémát a műemlékvédelem szakterületén kívülre sodorják. Kiindulásul itt is — mint Walter Frodlnál — az a kissé eltúlzottan általánosító megállapítás szol­gál, hogy e példák mögött egy olyan módszerta­ni koncepció rejlik, amelynek legfőbb célja a műemlék egész történetét egyidejűleg bemutatni és ennek érdekében kínos tudományos precizi­tással minden kis korábbi részletet felszínre hoz­va a külső megjelenésben érvényre juttatni. Ezenközben szem elől tévesztődik az értékek hierarchiája, a műalkotás abszolút rangja és spe­cifikus művészi értéke, és a műemlék élményét fájdalmasan befolyásoló, hibrid megoldások jön­nek létre. Ez azonban csak a kritika egyik, és már ismert oldala, amelyre az előbbiekben már részletesen reflektáltam, rámutatva az abban rejlő általánosí­tások tévedéseire, felfogásunk valódi, müvészet­és történelem-szemléletünkben rejlő gyökereire, bizonyítva, hogy mi sem áll távolabb tőlünk, mint egyoldalú tudományoskodó akribiával ér­telmetlen preparátumokká degradálni műemlé­keinket. Ami azonban súlyosabb — és bennünket sok­kal érzékenyebben érintő — az Schmid profesz­szornak az a következtetése, hogy ezek a megol­dások nem csupán tudományoskodó igyekezetből fakadnak, hanem bizonyos hangsúlyok tudatos kiemelésének vagy háttérbe szorításának szándé­kából, amely mögött az évszázados török és Habsburg elnyomás alól felszabadult magyarság nemzeti múltjának, az Árpádok, Anjouk és Corvin Mátyás korának megjelenítése rejlik. Eh­hez a megállapításhoz a következő megjegyzést fűzi: ,,A politikai előjelű műemlékvédelem azon­ban elkerülhetetlenül a manipuláció gyanújának teszi ki magát. Kezdődik ez annak megválogatá­sával, amit védeni, feltárni és hozzáférhetővé tenni kell, illetve amit ezzel szemben elhanyagol­ni és feláldozni szabad. Amögött az anyagi áldo­zat és kitartó igyekezet mögött, amellyel például Csehszlovákiában a Nagymorva birodalom régé­szetileg megragadható nyomai után kutatnak, az a szándék rejlik, hogy egy heterogén modern ál­lamhatalom egy jelentős múltra való hivatkozás­sal igazolást és belső összefüggést szerezzen." 22 Nem lehet itt feladatom csehszlovák barátaink munkáját védeni vagy magyarázni, de azt hiszem az idézetből elég világosan kitűnik, hogy Schmid professzor a magyar műemlékvédelmet olyan vélt vagy valódi törekvésekkel hozza kapcsolat­ba, amelyek a történelem meghamisítását és a történelmi emlékekkel való manipulációt próbál­ják nacionalista, soviniszta törekvések szolgálatá­ba állítani. Hogy a magyar Műemlékvédelem milyen ér­zelmektől indíttatva „válogatja meg" a védendő, feltárandó és bemutatandó értékeket, arra úgy gondolom frappáns választ ad az a tény, hogy a legkorábbi árpádkori királyi székhely, az eszter­gomi vár 1934-ben megkezdett restaurálásának folytatására máig sem került sor, míg az elmúlt harminc év alatt a Magyarország területén fenn­maradt úgyszólván valamennyi, török hódoltság korából származó épületet gondosan feltártuk és restauráltuk, s ezek a magyar műemlékállo­mány megbecsült részét képezik, annak ellené­re, hogy középkori és renaissance kultúránk tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom