Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 9. Budapest, 1984)

Elmélet - Horler Miklós: Műemlékhelyreállítási módszereink európai mérlegen

gyi emlékeinek túlnyomó része Szulejmán és utódai hódító háborúi következtében semmisültek meg. A Mária Terézia és Ferenc József emlékét őrző hatalmas budai királyi palota pincéjében szerényen meghúzódó Zsigmond és Mátyás-kori maradványok éppúgy, mint a Habsburg uralom idején jelentéktelen kisvárossá zsugorodott hajdani királyi székváros: Buda XVIII-XIX. századi egyszerű utcaképein itt-ott felvillanó gótikus töredékek pedig aligha tekinthetők egy nagyhatalmi álmokat melengető ország politikai manipulációjának eszközeiként. Ugy hiszem, további érvelésre nincs szükség. Schmid professzorral évtizedes baráti kapcsolatban vagyunk, s ennek alapján biztos vagyok benne, hogy nem hazánk iránti rosszindulat vagy rosszhiszeműség vezette e számunkra oly fájdalmas gondolatmenet megfogalmazásában, csupán Magyarország és a magyar történelem mélyebb ismeretének hiányából fakadó tájékozatlanság. Ez azonban figyelmeztethet bennünket arra, hogy több gondot fordítsunk sajátmagunk, történelmünk, műemlékvédelmi felfogásunk, elveink és módszereink külfölddel való megismertetésére, rendszeres idegennyelvű publikációkra és a külföldi megnyilatkozásokra gyorsabban reagáljunk. Azért is szükség volna erre, mert az érdeklődés nem csökken a magyar műemlékvédelem iránt, s a konzervatívabb felfogású kritikák mellett számos jele mutatkozik a magyar műemlékhelyreállításokban kifejeződő, korszerű gondolkodásmód elismerésének. Az utolsó tíz év alatt éppen a némelyek által legjobban vitatott helyreállítások: Visegrád, Diósgyőr, Sopron városfala, a szombathelyi Iseum, a budai Várnegyed modern házai és mások sorra jelentek meg európai szakfolyóiratok: a Bauwelt, a Les Monuments historiques de la France, a Restauro, a Castellum, a IBI Bulletin, a Connaissance des Arts hasábjain. A Bauwelt szerkesztői megjegyzéséből megtudjuk, hogy a visegrádi Salamon torony helyreállításáról szóló cikkemet a Magyar Építőművészetben fedezték fel, és a példát olyan figyelemreméltónak találták, hogy a cikket teljes egészében átvették.

23 A Connaissance des Arts címlapképen hozta a Salamon torony acélháló boltozatrekonstrukcióját, melvet Robert-Jean Vinson: „Restaurálás napjainkban" c. cikkében szereplő francia, angol és német példák közül választottak a lap élére.

24 A cikk konklúziója épp az ellenkezője az imént vitatott osztrák és svájci álláspontnak: „Fontos tehát, hogy a restaurátor a legnagyobb őszinteséggel cselekedjék, ne igyekezzék elkendőzni munkáját... az igazság azt kívánja, hogy a restaurálás felismerhető legyen, sőt diszkrét módon datálja magát" — írja a szerző. Az olasz Restauro és Castellum c. folyóiratok felkérésére Merényi Ferenc és Ferenczy Károly, az Internationales Burgen-Institut Bulletinjének különböző számaiban Gerő László, Entz Géza, Sedlmayr János, Ferenczy Károly és a magam írásai számoltak be a külföldi sajtót érdeklő különböző helyreállításokról.

25 A hetvenes években mindinkább megélénkült az érdeklődés Európa-szerte a Velencei Carta iránt, s egyre többfelé indultak viták a Carta alkalmazásának különböző kérdéseiről. Magyarországot, amely elsőként reagált a velenei kongresszuson megfogalmazott nemzetközi elvek közreadására, s ezzel kapcsolatos tapasztalatait is korán publikálta, azóta is a Velencei Carta egyik élharcosának tekintik. Érdekes epizódját találjuk ennek a Carta elfogadása terén talán legtöbb nehézséggel küzdő lengyel műemlékvédelem lapjában, az Ochrona Zabytków-ban. A lap 1975. évfolyamában Dr. Lech Krzyzanowski cikkét közölte „Velencei Carta vagy a műemlékek konzerválásának cartája?" címmel, melyben a szerző arra a konklúzióra jut, hogy a Velencei Carta nem alkalmazható mindenfajta konzerválási és restaurálási feladatra, csak azok bizonyos részére.

26 A cikket vitaindítóként közölték, majd a következő 1976. évi első számban csaknem teljes terjedelemben lehozták a Velencei Carta magyarországi alkalmazásáról az ICOMOS Bulletin 1. számában közölt tanulmányomat lengyel fordításban, kommentár nélkül.

27 Sem Krzyzanowski cikkét, sem az enyémet vita nem követte. Annál komolyabb mozgás indult meg a hetvenes évek derekán, a műemlék-helyreállítás elvi kérdései körül Franciaországban. Bertrand Monnet magyarországi tapasztalatai alapján a Les Monuments historiques de la France hasábjain megfogalmazott állásfoglalása nem csupán egyszerű, udvariassági gesztus volt, s a francia kollégák komoly következtetéseket vontak le a Velencei Carta Magyarországon látott alkalmazásából. Ezt akkor tapasztalhattam, amikor néhány évvel ezután 1976-ban megtisztelő meghívásukra, néhány más, európai szakemberrel együtt résztvehettem azon a nagyszabású, több napos ankéton Párizsban, ahol a Francia ICOMOS Nemzeti Bizottság rendezésében meg-