Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

maradt soroknál is. A félkör alakú lenyomatok íve nem a gerendaváz-köz felé, hanem befelé, a felkupacolt föld felé fordult, függetlenül attól, hogy a rézsű kifelé vagy befelé dőlt. Mivel a földkupac belsejében levő rétegek is felíveltek, fel kell tételeznünk, hogy a bizonyos magasságig felhalmozott földet foglalták be a rácsszerkezetbe, majd a közöket betöltötték, és tovább emelték a sáncot. 8. A faanyagból mintákat vettünk, ezeket azonban még senki sem dolgozta fel, így a fafajtára csak a kéreglenyomatok alapján következtethetünk (a pikkelyes szerkezetű lenyomatok fenyőfélét valószínűsítenek). A kisgerendás-karós sáncrészben más, vékonyabb törzsű faanyagot használhattak. 9. További megmunkálást kell feltételeznünk a hosszanti és kereszt irányú gerendák találkozásánál. Maguk a szorosan egymáshoz csatlakozó lenyomatok is feltételezik az összeácsolást — a hoszszanti gerenda helye általában két keresztgerendát félig metszve jelentkezett. Moson-királydombi ásatásunkon az azonos szerkezetű vörös sánc szélén megmaradt elszenesedett gerendák kibontásakor perdöntőén tudtuk igazolni a csapolást. 10. Függőleges gerendákat (cölöpöket, paliszádot stb.) a másodlagos helyzetű, külső betöltésben levőn kívül sehol sem találtunk, pedig erre külön ügyeltünk a sánc aljának bontásakor, ismerve a hasonló korú és párhuzamként is idézett csehországi, morva, lengyel föld —fa konstrukciós sáncokat. Ez — véleményem szerint - igen lényeges típusjegy.

37 IT. A SÁNC ANYAGA Megfigyeléseink lényegesen módosítják az eddigi nézeteket, emellett olyan új szempontokat kaptunk, amelyek segítségével a további kutatás irányát befolyásolhatjuk. Szó sem lehet arról, hogy a gerenda szerkezetű sánc blokkjait agyag töltené ki. Mindenütt, minden egységben, horizontálisan és vertikálisan is, a lazán, fatörzsekkel erősített sáncrészben éppúgy, mint a kis gerendás „szürke" sáncban vagy a „vörös" sáncrészben igen szép számú római és kora népvándorlás kori leletanyag került elő, építési anyag (kövek, téglák, habarcs- illetve mésztartalmú törmelék) és hulladékanyag (állatcsontok, alaktalan vastárgyak, üvegdarabok, bronztöredékek) társaságában. Emberi csontokat (koponyát öredékeket) is találtunk. A sáncba tehát kultúrrétegeket (elsősorban hulladékanyagot) halmoztak fel. Az egyes blokkok eltérő, a gerendaközökben igen sűrűn változó anyaga is erre vall, arról sem lehet tehát szó, hogy külön a sánc számára készítették volna a helyenként valóban terrazzoszerű anyagot. A bevezetésben felsorolt eddigi megfigyelések alapján a sánc egészére általánosíthatunk. A sáncba nem a helyben álló épületek törmelékét planírozták bele. A sánc alatt zavartalan volt a rétegsor, ugyanez vonatkozik a sáncon belüli területekre, a Templom u. 14. sz.-ra éppúgy, mint mindenütt Sopron Belvárosára, ahol ilyen jellegű kutatások egyáltalán folytak. Durva becslés alapján a sánc földjével legalább másfél méter magasan be lehetne fedni az egész Belváros területét !

38 Ez a földmennyiség sehonnan sem hiányzott. A sánc építését valóban tereprendezés előzte meg, ennek nyomait meg is találtuk. Nem zárható ki az a lehetőség, hogy a még álló IV., V„ VI. századi épületfalakat visszabontották, elterítették, a sánc anyagának származása azonban ezzel nem magyarázható. Egyetlen megoldás lehetséges: a sánc földje a római városfalon kívülről származik. Igazolja ezt az emberi csontok előfordulása: a római falon kívül ugyanis mindenütt megtalálhatók a későrómai - V. századi sírok.

39 Holl Imre valószínűsíteni tudta az ispáni vár árkát,

40 — kézenfekvő tehát a gondolat, hogy a sánc szélességének éppen megfelelő 22 — 25 m-es árok készítése során kitermelt földet használták fel. Ebben minden további nélkül megjelenhet az I —

III. század településanyaga,

41 a későrómai kori (kisebb) ároknak a IV—V—VI. század folyamán keletkezett betöltése, a római fal közelébe került sírok anyaga és a falhoz kívülről csatlakozó ismeretlen objektumok törmeléke,

42 esetenként még későbbi korok anyaga is (1. a datálásnál). Bizonyítani tudjuk, hogy a sánc gerendaváza az építés után, helyben égett el. A sánc alján megtaláltuk az elszenesedett gerendákat, feljebb a kiégett gerendanyomokban mindenütt ott volt az elégett faanyag hamuja. A sánc földjében talált edénytöredékek másodlagosan megégtek, többségük elvesztette eredeti színét, egységesen vörösre vagy sárgára színeződött. A csontok kalcinálódtak, de a legkisebb darab sem égett porrá, eredeti formáját megőrizte. A vasak, bronzrögök, üvegek is nagy hőhatás nyomait viselik. A több helyen megfigyelt, kemény anyaggal körülzárt és majdnem folyékony belsejű mészcsomók szabályosan kiégett mészkövek maradványai lehetnek. Àz égés nem volt mindenütt egyforma, néhol azonban igen nagy mélységig hatolt. A sánc alján a fekete töltés csak a gerendák közvetlen környékén színeződött át, a blokkok belseje felé haladva fokozatosan megőrizte eredeti színét (ebben a cserepek, csontok sem égtek át). Felfelé haladva a hőhatás egyre nagyobb területekre terjedt ki. A gerendaváz-közök, ahol a benyúló gerendavégek és a szomszédos gerendák elég közel kerültek egymáshoz, jobban, mélyebben kiégtek, mint a blokkok belseje. A gerendavázas sáncrész felső része (egy bizonyos, a szerkezetben is észrevehető változást mutató magasságtól kezdve) már teljesen kiégett. A kisgerendás-karé)s sáncrész a hőhatást a gerendavázas rész felől helyben kapta, felfelé fokozódó mértékben — , ennek megfelelően lehetett követni a faanyag állapotának változását (hamu, faszén, korhadék), ily módon változott a felhalmozott föld színe is fokozatosan az enyhe rózsaszínűből