Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Tomka Péter: A soproni Vörös-sánc kutatása

köpenyfalról vagy a római városfal javításáról van szó —, csak visszaugró felső része értelmezhető így. Ez alatt azonban belül 120 em-es függőleges falsík következett, a fal vastagsága több mint 1 m. Igen komoly, nagy építkezési tevékenység eredménye, hiszen máshol is megfigyelhettük körben a városfalon, a Caesar-ház mögött meg éppenséggel 3,5 m magasan maradt meg. A fal kérdésére az általános kronológia tárgyalásánál visszatérek. 5. Fontos eredménye ásatásunknak, hogy a sánc szerkezete — bármennyire is ugyanazon alapelv szerint készült — nem egységes. Olyan szerkezeti elemek, megoldások kerültek elő, amelyeket a soproni sánc több évtizedes kutatása során még nem rögzítettek. Megfigyeléseink kiegészítik az eddigieket, felhívják a figyelmet az általánosítás veszélyeire, és lehetőséget kínálnak a részletmegoldások párhuzamainak kutatására. 5a Bár Nováki Gyula említést tett „szürke", meg nem égett sáncrészekről, ilyeneket még nem dokumentáltak részletesen. Meglepetésként ért tehát a vörösre égett sáncrész előtti „szürke" sáncrész felfedezése, amely maga is eltérő technikával készült részeket tartalmazott.

34 Kívül a kőfalig egynemű agyagtöltés helyezkedett el. A Sopronban tipikus gerendaváztól való eltérést indokolja a különböző alap és a római torony mögötti terület valószínűleg eltérő állapota. Erre utal, hogy a feltételezhetően másodlagosan a kisgerendás sáncrészbe ásott és elégett gerendaszerkezet vonala éppen a római torony (rekonstruálható) belső síkjának vonalát folytatja, azt tehát még mindig figyelembe veszi. Ezt az összefüggést erősíti az is, hogy a vörös sáncrész határán fekvő hosszanti 1. gerendasor ferdén fekszik, a torony mögött került legmesszebbre a római faltól, a toronytól dél felé haladva viszont egyre közelebb jut hozzá, majd — mint máshol — feltehetően el is éri.

35 5b Maga a szokott gerendaszerkezet sem bizonyult teljesen egységesnek. Eltérő nagyságú blokkokat figyeltünk meg, ezek egymással nem voltak mindig, mindenütt kötésben (A —A metszetünk is éppen gerendaváz-közben futott). A római torony mögötti blokkok 1. egysége igen szoros kötésben volt (a keresztgerendák távolsága 100 — 120 cm), a 2. már nem (230 cm). Közöttük felül gerendaváz-közt találtunk, középen azonban már megvolt az összekötés. A déli blokkok 1. keresztgerenda-sora két egységet hidalt át, a következő már csak egyet (feltehetően szorosan mellette, árkunkon kívül következett az 1. és 2. hosszanti sort összekötő gerenda). 5c A rendelkezésre álló faanyaggal elég szabadon bántak az építők, szükség és lehetőség szerint használva fel a kisebb-nagyobb rönköket. A gerendáik hosszát most először sikerült megfigyelni. A római torony mögötti 1. egység keresztgerendáinak hossza 350 — 360 cm, a 2. blokk nyugati hosszanti gerendája 370 cm-es. A nagy metszetben megjelenő alsó gerendát 300 cm hosszan tudtuk követni. A déli blokkok északi határán 570 cm-es keresztgerenda feküdt. A kikövetkeztetett déli keresztgerenda 300 cm körüli lehetett, a vörös sáncrész szélén fekvő gerendák végét 6,5 m-es felületünkben még nem értük el. Természetesen minden gerenda hosszméretét területünkön sem tudtuk felvenni. A gerendák átmérője is változó, az eddig megfigyelt méreteknek megfelelő, inkább kisebb, mint nagyobb volt azoknál (felületben 18 — 26 cm-t, metszetben 10 —25 cm-t mértünk). Egy-egy gerenda maga sem egyenletesen vastag, az alsó sor részben elszenesedett gerendája például nyugati végén 18 cm-es, kelet felé 10 cm-esre vékonyodott. A „szürke" sáncban felhasznált fatörzsek hosszúságát nem sikerült lemérnünk, átmérőjük megegyezett a többiekével (10 — 22 cm). A kis gerendák (karók) hosszát is csak becsülni tudjuk: a „szürke" sáncrészt teljesen átérték, mintegy 5 mesek lehettek, hitelesen azonban csak 3 m-ig sikerült követnünk a nyomokat. Keresztmetszetük szabálytalan, a lapos, deszkaszerű nyomokat nem magyarázhatjuk minden esetben a földnyomás természetes következményeként, hiszen ferde, sőt függőlegesre fordult metszeteikkel is találkozhattunk. Szélességük 2—12 cm között váltakozik. 5d Előfordult, hogy az építés során elért bizonyos magasságban változtattak a konstrukción, vagy az egymás mögötti-melletti blokkok kialakításakor tértek el az eddigiektől. Megtörtént, hogy az építés során kimaradt egy-egy gerendasor.

30 A fentiekből következik, hogy a kamrák (blokkok) méretei igen különbözőek lehettek. A hosszanti belső gerendák sűrűsége sem volt jellemző területünkön (szemben az Orsolya-kerti részlettel). 5e Az egyes blokkok kitöltése sem egységes, nemcsak a szomszédos blokkoktól térnek el, hanem mélységben is változnak, néhol különösen össze nem kapcsolt gerendaszerkezetek között a rétegek igen gyorsan, a gerendák ritmusát követve változtak. 6. A vörös sáncrész nagy gerendáit Nováki Gyula megmunkálatlan fatörzseknek tartotta. Valóban: a lenyomatok pontosan őrizték a félköríves oldalon a kéreg rajzolatát. Általában csupán az egyik oldalon maradt csak félkörös nyom, a másik oldal egyenes záródású, — ebben az értelemben beszélek gerendákról. A fatörzseket ugyanis nemcsak legallyazták, kinagyolták és darabolták, hanem ketté- (vagy még több részre) hasították, alaposan megmunkálták tehát. A laza favázas részben mindig kör alakú korhadékot vagy lenyomatot találtunk, itt valóban megmunkálatlan fatörzseket használtak fel. 7. A rácsszerkezet gerendái általában szorosan egymás fölött helyezkedtek el, megközelítően függőleges síkot alkotva. Többször eltértek azonban a függőlegestől, mintegy meredek rézsűre feküdtek fel. Ezt nemcsak ott figyelhettük meg, ahol megroskadással, dőléssel számolhattunk, hanem szemmel láthatóan eredeti helyzetükben