Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)
Jelentések - Dercsényi Balázs: Az Országos Műemléki Felügyelőség 1973-1974. évi fal- és táblakép-restaurátori tevékenysége
AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG 1973 1974. ÉVI FAL- ÉS TÁBLAKÉP-RESTAURÁTORI TEVÉKENYSÉGE Mind a szakmai körük, mind az érdeklődők örömmel nyugtázhatják, hogy egyre szaporodik az igényesen restaurált fal- és táblaképek sora, hogy az elmúlt két évhez (1971 — 1972) képest is nagyobb anyagi fedezetet tudtunk biztosítani restaurátori munkáinkhoz. A restaurálások számának növekedése azért is jelentős, mert sem a Művészeti Alap szakembereinek létszáma, sem hivatalunk Festőrestaurátor Csoportja lényegesen nem növekedett, ennek ellenére minőségben és mennyiségben egyaránt több, színvonalas helyreállításról tudunk beszámolni, mint az előző évkönyvben. Még egy tendenciára — reméljük, annak nevezhetjük — szeretnénk felhívni a figyelmet. Ebben az időszakban három olyan munka is megkezdődött, melyeknek megrendelői plébániahivatalok voltak. Számottevőnek tartjuk azon műemlékek tulajdonosainak, kezelőinek sorát is, akik kisebbnagyobb felületek, egy-egy táblakép restauráltatásával járultak hozzá jelentésünk bő anyagához. A fontossági sorrendet figyelembe véve három - mind művészettörténeti, mind műemléki szempontból jelentős — helyreállítást csupán megemlítünk, hiszen mindhárom helyreállítással: Rády Ferenc keszthelyi, Lente István hidegségi és Bécsi János csarodai munkája, évkönyvünk, illetve egyéb publikációk behatóbban foglalkoznak. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapján keresztül végzett helyreállításaink élére a korábbi jelentésben már érintett székesfehérvári rác templom falképeinek restaurálása kívánkozik. A több sávba komponált, sajátos Athosz-hegyi technikával készült vakolat igen rugalmas, azonban nagy táblákban elvált a hordozó faltól. Az elválások nagyobbik részét injektálással, kisebbik részét leválasztással és visszahelyezéssel lehetett megmenteni. A vakolatra meszelés után vörös színű előrajzolással osztották ki a kompozíciókat, melyeken angyalok, apostolok, próféták között Krisztus és Keresztelő Szent János életéből vett jeleneteket láthatunk. Az idő, a por, a gyertyák zsíros korma és füstje két évszázad alatt a festékréteget elszürkítették, az aranyozások befeketedtek. A munka legnehezebb része a vastag, mindent befedő piszokréteg eltávolítása volt. Nehezítette a letisztítást, hogy az ablakoknál, a beázásoknál a megkopott felületeket már a múlt században többször „restaurálták" kezdetben javítással, majd átfestéssel, a legerősebben elpusztult felületeken pedig egyetlen szín ráhordásával „szépítették" a falakat. Ezeken a helyeken a letisztítást feltárás előzte meg. A helyreállítás során további problémát jelentett a kiegészítés mértéke: a felfrissített színekben megőriztük a kopottságot, az idő nyomát, az értékes bekarcolásokat. A kisebb színhiányokat csak olyan mértékben egészítettük ki, hogy az esztétikai egységet ne zavarja. Eltekintettünk azonban összefüggő, nagvobb színhiányok újrafestésétől. 1974 decemberében a szentély és két boltszakasz restaurálását fejezte be Németh Gábor és brigádja (Laczkó Gyula, Baranyai András és Hamvas Gábor). A következő munka, a győri Székesegyház déli hajójában a Maulbertsch-freskók restaurálása 1974 novemberében fejeződött be. A helyreállítás nehézségeit e munkánál elsősorban nem a képek szenynyezettsége okozta, hanem a korábbi szakszerűtlen restaurálás, helyesebben átfestés. Ez az átfestés úgy történt, hogy az erősen rongált, hiányos eredetit minden komolyabb konzerválás, megfelelő tisztítás nélkül egészítették ki. A pergő, laza vakolatot eltávolították, a feltáskásodott részeket rézszögekkel rögzítették és gipszes masszával tömítették. E bonyolult helyzetben azt a megoldást választottuk, hogy minden korábbi átfestést, minden szennyeződést eltávolítottunk, így történetileg hiteles, esztétikailag a maulbertschi élményt leginkább megközelítő maradványok'alapján végeztük a restaurálást. A Maulbertsch-képek helyreállítását Papp Oszkár, Harb József, Botond Károly és Menráth Péter végezték. Az átfestések, a pusztulások miatt hasonló súlyos problémák jelentkeztek a zalaegerszegi főtemplom XVIII. századi freskóinak restaurálása során. Lente István és brigádja (Bozó Pál és Mindszenthy Péter) a bal oldali első kápolna mennyezeti képénél kimutatta, hogy az eredetinek vélt figurális képek alatt XIX. századi primitív festés látható, az ornamentális részek alatt pedig barokk ornamentika töredékei vannak. 25* 387