Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Dercsényi Balázs: Az Országos Műemléki Felügyelőség 1973-1974. évi fal- és táblakép-restaurátori tevékenysége

E bonyolult helyzetben az a határozat született, hogy 1974-ben csupán a kápolna teljes feltárása, konzerválása készüljön el, és a megtalált töredékek alapján döntünk a restaurálás további menetéről. Más jellegű problémák, elsősorban a falképfestés kevésbé időtálló al secco módja okozott gondot az 1973 júliusában befejezett császári r. k. templom szentélyképeinek helyreállításánál. A képek egy része (a szentély mennyezetkéj^e, az oldalfalakon levő, Szent Mihályt és Szent Györgyöt ábrázoló képek) al fresco eljárással készültek, a „drukkereket" maga Dorfmeister István festette bele al secco technikával. Az al fresco képek kivételével a többi festés korábban már levakolt, meszelt felületre felhordott vékony vakolatra készült. A két festésmód két technológiát igényelt. Az előbbi viszonylag jó állapotban maradt meg, helyenként injektálni kellett, de felületéről a szennyeződés eltávolítása nem okozott nehézséget. Csupán a „drukkerekkel" kellett óvatosabban bánni. Nehezebb feladatnak bizonyult az al secco technikával festett részek restaurálása: az injektálásnál ideiglenesen sűrű Tyloséval átitatott gézzel kellett leragasztani. A pergő részekről óvatos, dörzsölésmentes mosással lehetett eltüntetni a szennyeződéseket. A kiegészítés a szokásos módon történt: a számottevő, szemet zavaró kopásokat vonalkázással egészítették ki, a kisebb hiányokat, elszíneződéseket érintetlenül hagyták a restaurátorok: Papp Oszkár és Botond Károly. A kőszegi lakóházak helyreállítása során a Jurisics tér 7. sz. épület két szempontból is érdekes volt. A főhomlokzaton századunk első negyedében előkerült és kiegészített XVI. századi reneszánsz sgraffito pontos felülete tisztázatlan, a kiegészítés módja durva, merev és hamis volt. Első lépésként az összes rekonstrukciós részt eltávolítottuk, csupán az eredeti részek maradtak fenn. E munkát megelőző kutatás során kiderült, hogy az épület földszinti részét nem díszítette sgraffito, a kronosztikon lényegesen később, a XVII. század végén született. Ez utóbbi alatt a szöveggel egyező korábbi festések töredékei kerültek elő. A helyreállítás során a legfelső réteget hagyták meg, mert ez is már „történeti érték" és viszonylag jó állapotban maradt meg. A sgraffito-töredékek alapján sikerült a teljes felületet rekonstruálni. A régi részeket gondos rögzítés után a falképek kiegészítésénél ismert vonalhúzással egészítette ki Przudzik József restaurátor, az új részeket hagyományos technológiával iijra vakolta és ebbe kaparta a rekonstrukciós részeket. Ugyancsak Przudzik József végezte el a'iház dísztermének boltozatát díszítő XVII. század végi, igen rossz állapotban levő, erősen átfestett kép helyreállítását is. Restaurátori szempontból valamivel egyszerűbb feladatot jelentett az egri rác templom szentélyében a XVIII. század végén festett falképek restaurálása (Dénes Jenő és Varga Dezső), a budai volt karmelita refektórium korábban már restaurált, dekoratív festésének helyreállítása (Illés János és brigádja), a váci Székesegyház kupolájának lanternájába festett képek konzerválása (Przudzik Jó-zsef). A bevezetőben már jelzett tendencia, a műemlék-tulajdonosok által végeztetett helyreállítások konkrét példái az alábbiak: Budapest Főváros Tanácsa a zsirai kastély dísztermét díszítő XVIII. századi táblaképekből további kettőt restauráltatott Kovács Zsuzsával; Rády Eerenc az i notai gótikus templom szentélyének töredékes középkori falképét, a jászdózsai plébániahivatal templomának 1790-ben festett képeit állíttatta helyre a Dénes Jenő vezette brigáddal. Számottevőnek tartjuk az OMF

1 Festőrestaurátor Csoportjának munkáit is. A bevezetőben felsorolt keszthelyi, csarodai munkákon kívül műtermi munkaként a bajai és egri ikonok egy részét, a mátraszőlősi oltárképeket restauráltuk. Helyreállítottuk két kőszegi és egy soproni ház homlokzati díszeit, megkezdődött a soproni Fabricius-ház XVIII. századi dekoratív szobafestésének helyreállítása is. Feltárásokat végeztünk a soproni Tábornok-házban, a gyöngyöspatai templomban. A pécsi sírkamrák páratlan értékű falképeinek restaurálásához szükséges mérések megtörténtek. Leletmentésnek minősítjük a soproni 2. sz. zsinagógában végzett falkép-leválasztást, a bakonyai templomban a restaurálást. Ez időszakban fejeződött be a vonyarcvashegyi kápolna szentélyében található XVII. századi falképek helyreállítása, a hajóban feltárt képek restaurálására 1975-ben került sor. 1973-ban készült el a tereskei r. k. templom Szent László legendáját ábrázoló falképének helyreállítása. Mindkét munka Rády Ferenc és munkatársai nevéhez fűződik. A szép eredmények mellett röviden szólnunk kell azokról a problémákról, melyek hátráltatják restaurálásainkat. Lényeges előrelépés a Restaurátor Intézet felállítása ügyében nem történt. A Képzőművészeti Főiskolán végző restaurátorok száma igen csekély, az állandó kilépések miatt csak egyes rövid időszakokra biztosított a restaurátor munkát segítő segédkonzervátor. Összevetve az előző időszakkal, restaurátoraink eredményesebb munkát végeztek, bonyolultabb, összetettebb problémákat is sikerrel megoldottak. Ismét le kell azonban szögeznünk, hogy továbblépni csak a jelzett problémák gyors megoldásával lehet. Dercsényi Balázs